Összetévesztjük a szerelmet más érzésekkel. Túl sok mindentől félünk, nem tiszteljük mások kapcsolatát. Kevésbé őszinte, önző világunkban bűntudat nélkül játszadozunk másokkal, ha érdekünk úgy kívánja. A GlobArt Társulatának MajdNEM című darabja éppen ezt a témát boncolgatja. Bemutató: 2017. február 5-én a budapesti Fészek Művészklubban.
„A GlobART egy 2013 szeptemberében alakult összművészeti társulat. Tagjai színészek, képzőművészek, írók, költők, táncosok, zenészek. A társulat legfőbb célja, hogy ötvözze a színpadon a különböző művészeti területeket – a színjátszást, az élőzenét, a táncot, a film- és képzőművészetet –, s azokat harmonikus egységben tudja együtt lélegeztetni, maradandó élményt nyújtva a közönség számára. Kulturális missziója az emberi értékekre fókuszálni, azokra a belső dimenziókra, amelyek széthúzás helyett összekovácsolnak, amelyek a különbözőségek helyett az azonosság szépségét helyezik előtérbe napjaink túlfeszített, gyakran kaotikus világában. A GlobART a tagjai számára több mint egy társulat, a GlobART életstílus, életminőség.”
MajdNEM
„Talán még soha nem voltak a párkapcsolatok ennyire sebezhetőek, mint napjainkban. Nem kötünk kompromisszumot, ha kötünk, rosszul. Összetévesztjük a szerelmet más érzésekkel. Túl sok mindentől félünk, nem tiszteljük mások kapcsolatát. Kevésbé őszinte, önző világunkban bűntudat nélkül játszadozunk másokkal, ha érdekünk úgy kívánja.
Főbb szerepek: Kun Beáta, Szarvas Balázs, Szuromi Bernadett
Merjünk-e szeretni, bízni, átadni magunkat a másiknak? És ha merünk, fenn tudjuk-e tartani ezt a bizalmat, meg tudjuk-e őrizni a szerelmet? Milyen bonyodalmakat okozhat, ha rosszul szeretünk? Hazugság-e a hallgatás? Meddig feszíthetjük a húrt anélkül, hogy ne pattanjon el? S ha elpattan, akár ölni is képesek vagyunk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a darab.”
Mújdricza Péter építész, művészeti író Gyakorlati utópiák című kiállítására és konferenciájára Budapesten a Magyar Építőművészek Szövetségében kerül sor. Hagyomány és utópia, vályogház és űrbázis-építészet antagonizmusával hívja fel magára a figyelmet.
A határokat feszegető kiállítást kétnapos konferencia vezeti be, ahol építészet mellett szó lesz űrkutatásról, matematikáról, képzőművészetről és színházról is.
Vendégkiállítók: Mújdricza Ferenc (építész), SzuperMA Műhely, Bánfalvy Zoltán (fotográfus).
A kiállítás megtekinthető díjmentesen 2017. január 17-30-ig, hétköznaponként 8-16 óra között a MÉSZ Kós-termében.
A Jász Múzeumban mutatták be Fodor István Ferenc A jászsági oktatás végvárai című könyvét. Az országszerte ismert szerző, a népművelő, a könyvtáros és a szociológus minden elemzési módszerét, rendszerezési elméletét bevetette, hogy felderítse a hajdan volt jászsági tanyasi iskolák múltját és jelenlegi állapotát.
– Egy falikép, egy idős tanító meséi, és a szerző saját kisiskolás kori emlékei adták az ötletet, hogy ki kellene adni egy ilyen könyvet?
– Mondhatnám úgy is, hogy már zsenge gyerekkoromban az volt a vágyam, hogy megírjam. De nem mondom, viszont 11 éves koromban már ott lógott a tanyasi iskolám falán is az 1960-ban kiadott Szolnok megye térkép, melyen fel voltak tüntetve a lakott helyek, ahol iskolák voltak. Öt évvel ezelőtt újra a kezembe került és elkezdtem morfondírozni. Kiderült, hogy némelyiknek még a helyét sem tudják megmutatni, holott egy világrengető dolog volt a maga idejében – főleg a Klebelsberg Kunó által meghirdetett 5000 tanyasi iskola. A politikai magyarázat: a magyar kultúrfölény miatt épültek. Szerintem meg azért, hogy mi tanyasiak ne maradjunk olyanok, mint akik azt terjesztették. Persze ez az én véleményem.
– Igényesen írt és pontosan szerkesztett munka. Mondhatjuk, hogy új jászsági szakirodalom született?
– Ha már most nem emlékezünk némelyikre, akkor mi lesz 100 év múlva? Ezért mértük be „dzsípíesz”-szel is. Ide nekünk a III. évezred kultúráját. Ha nem fordul ki a Föld a sarkából, így akkor is megtalálható a helye, hogy ott valaha élet volt, ha felszántják még a dűlőt is. Hajra Szolnok és Karcag! Mind a három megyebéli történelmi tájegységet meg lehetne örökíteni – két másik könyvvel bővítve.
– Mennyi ideig tartott a rendszerezés? Lesz bővített kiadása, ha majd előkerülnek még iskolások, tanárok és azok fotói ?
– Öt év kellett hozzá. Azt hittem fél év alatt meglesz, de véges az emberi emlékezet! A fogadtatása fergeteges – úgy érzem. Ez azzal is összefügg, hogy egyre több helyen jelölik meg az iskolák helyét, néhol egész emlékművet állítanak és könyvet írnak 1-1 iskoláról. Most megvan egy alapmű, lehet folytatni!
– Több mint félszáz jászsági iskola, és azok korábbi és jelenlegi épületének fotói. Meghatározva a helyük, nevük eredete, előzményeik, működésük, tanítóik… Választ kaptál a kérdéseidre ?
– Választ kaptam: Hogyan emlékeznek a Jászságban a volt iskolákra! Azért végvárak, mert a tanyasi gyerekek nem jártak bölcsődébe, óvodába – az első hely az iskola volt, ahol találkoztak az oktatással, a szűkebb környezetük után.
– Mit szólt Lukácsi Istvánné, tanítónő, hogy borítóra került a ceruzarajza ?
– Szent Péternél érdeklődtem: ám Veronka néni Mennyországon kívül volt, így nem tudott válaszolni, hogy elégedett-e a címlappal. Sajnos már nem élhette meg…
– Mi a következő témád, ami feldolgozásra vár ?
– Azt előre sosem lehet tudni. Ilyen korban már az ember vagy feldobja a talpát, vagy elhülyül, vagy kitalál megint valamit. Persze az utóbbinak jobban örülnék, az mégis csak humánusabb, de meglátjuk mit hoz a holnap.
A közelmúltban jelent meg Aszódi Csaba András és Lukics Gábor Völgyeink gyöngyei című kiadványa.
Nagy néprajzi képes könyv, melyben szlovák családok gyermekei is mesélnek őseik, településük építészeti vonatkozásairól. Körkép, nem az építész szemével, sokkal inkább a népi életben felnövő utódnemzedék továbbéltető szemléletével. Utazás Budapest környéki településekre, ahol ma is ápolják a szlovák hagyományokat, ahol az összetartozásnak az egyik alappillére a szlovák öntudat.
A szerzők közül Aszódi Csaba Andrást kérdeztük.
A kiadvány borítója
– A könyv bemutatóját tavaly év végén Maglódon tartották. Milyen volt a fogadtatás ?
– Pozitív volt a visszhang, mind a települések szlovák önkormányzatai, vezetői, mind a lakosai részéről. Többen hiánypótló munkának tartják.
– A szerzőknek vannak személyes kötődései valamelyik településhez?
– Mindketten ecseri családból származunk, Ecseren élünk jelenleg is, emellett rokoni szálakkal kötődünk más településekhez.
– A Dolina Pestvidéki Szlovákok Regionális Egyesülete kétnyelvű kiadványa. Kinek az ötlete volt, hogy szükség volna egy ilyen jellegű összefoglaló műre?
– Személy szerint én vagyok az egyesület elnökhelyettese, így szoros kapcsolatot tartok fenn a régió szlovák kultúrát ápoló csoportjaival. A Budapestet körülölelő településeken többször részt vettem kulturális programokon, melyek során volt alkalmam az adott település épített örökségével is megismerkedni. Innen már csak egy lépés volt az ötlet, hogy érdemes ezeket a kincseket albumba rendezve megjelentetni.
– Mennyi időt vett igénybe a könyv megírása?
– Négy év munkájának az eredménye. Az épületeket nem csak észre kellett venni, hanem a hozzájuk tartozó történeteket összegyűjteni, megfelelő fényviszonyok közt lefényképezni, mely természetesen a helyiekkel együttműködve valósulhatott meg.
A kiadvány hátsó borítója
– A képes nyomtatvány a régió szlovák vonatkozású építészeti örökségeit veszi számba. Összegezve mi mondható el a 17 településről? Ezek szerint Ecser leginkább a vallási témájú tárgyi örökségeiről nevezetes?
– Az a tapasztalat, hogy minden településen büszke az őslakosság a szlovák gyökereire. Az elődök által emelt épületekre és szívesen emlékeznek vissza az ezekhez kötődő anekdotákra, történetekre. Természetesen minden településen nagy befolyása van – az épített örökségeinkre – az egyháznak. A pestvidéki szlovák régió fele-fele arányban katolikus illetve evangélikus gyülekezetekből áll. A katolikus vallás külső jegyei természetesen megmutatkoznak a települések utcaképében is, ezek alól Ecser sem kivétel, ahol a katolikus közösség gazdag múltja árad a köztéri szakrális szobrokból, keresztekből.
– Az ecseri lakodalmas köré épülő szellemi örökség mellett mi jellemzi Ecser irodalmi- és kulturális örökségét?
– Több kiadvány foglalkozik Ecser múltjával, ezek közt kiemelkedő a Hajdani Ecser – Starodávny Ečer című könyv, és az Ecseri lakodalmas és a Historia domus Ecseriensis című munka is, mely a barokk templom történetét dolgozza fel. Kulturális téren meg kell említenünk az erős hagyományőrző közösséget, mely rendszeres folklórprogramok keretein belül őrzi a település kulturális örökségét.
A könyv bemutatóján fellépett a Zöldkoszorú Néptáncegyüttes is
– 1715-től megérkeztek Ecserre a szlovák telepesek, hiszen gróf Grassalkovich Antal újranépesítette a falut. Mostanság milyen arányban lakják a települést szlovákok és más betelepülő „népcsoportok”. Van-e valamiféle közölhető statisztika erre vonatkozólag?
– A nemzetiségi hovatartozás kérdése csaknem olyan kényes, mint a vallási kötődés, melyről írásban nem szeretnek nyilatkozni az emberek. Az őslakos ecseriek előtt nyilvánvaló, hogy ki rendelkezik szlovák-tót felmenőkkel, szinte mindenki büszke elődei örökségére. A statisztikai adatok más képet mutatnak, hiszen nem szabad elfeledkeznünk a történelem olyan eseményeiről, mint a szlovák magyar lakosságcsere, amely miatt családok vesztették el otthonaikat. Ennek ellenére a legutóbbi népszámlálás, illetve a nemzetiségi választások adatai alapján Ecser az ország első 10 legnépesebb szlovák közösségével rendelkező település közt található, Pest megyében pedig a harmadik helyen áll.
– A szlovák házakat anno a kék-fehér szín jellemezte? Ha már építészet, akkor kik voltak Ecser ismert mesterei, népművészei? Ma élnek még? Fiatalabb generációk?
– Ecser népi építészetében a kék szín dominanciája kevésbé volt erőteljes, mint akárcsak a szomszédos Maglódon vagy Nagytarcsán. A népi építészetben szívesebben használták a zöld színt a kerítések, oszlopok festésére, de akár a temetői faragott sírkeresztekhez is. Az építőipar fejlődésével megjelenő tornácos parasztházak jellegzetes díszített oszlopai pedig Válek kőműves munkáját dicsérik, melyekből még néhány látható az öregfaluban.
– A tervek között szerepelnek újabb kiadványok?
– Ha Isten is úgy akarja, akkor biztosan lesz folytatás, bár konkrét tervek még nincsenek. Természetesen vannak befejezetlen kéziratok, és néprajzi gyűjtések sora vár arra, hogy egyszer feldolgozásra kerüljenek, széles körben is ismertté válhassanak.
– Hol lehet megvásárolni a Völgyeink Gyöngyeit?
– A könyvet a szerzőknél lehet beszerezni a következő e-mail címen: info@zoldkoszoru.hu
De természetesen az ecseri Rábai Miklós Művelődési és Közösségi Ház, Könyvtárában bárki bele lapozhat. Ajánljuk mindenki szíves figyelmébe!
A P. Mobil több mint négy évtizedes története elevenedik meg az Élve vagy halva című, dupla DVD-n megjelent kiadványon.
Schuster Lóránt, az együttes vezetője elmondta: az antológia közel hat órányi anyagot, nagyon sok koncertfelvételt – köztük még egészen korai, fekete-fehér anyagokat is -, valamint rengeteg, öltözői és egyéb pillanatokat megörökítő videót tartalmaz a P. Mobil különböző korszakaiból.
A 47 éves múltra visszatekintő hard rock zenekar a dupla DVD mellett a történetét feldolgozó több más kiadvánnyal is jelentkezett az elmúlt időszakban – fűzte hozzá Schuster Lóránt. Az együttes vezetője 2015-ben jelentette meg önéletrajzi könyvét Kaptafa címmel, 2016-ban pedig bemutatták a Mobilógia – A dal ugyanaz marad című kötetet is, amely egyfajta „használati utasítás” a banda lemezeihez.
2017-ben jelenik meg a P. Mobil legújabb nagylemeze is.
Kétezer éve ismert betegség a lisztérzékenység – boncolgatta a témát Arató András, a Semmelweis Egyetem tanára, az egyik tévés csatorna reggeli műsorában.
A szakember elmondta, hogy a lisztérzékenység a bizonyos gabonafélékben – búza, rozs, árpa – megtalálható glutén ellen kialakuló autoimmunitás, amely nem pusztán allergia. A betegség felszívódási zavarral jár, károsíthatja a májat és az idegrendszert, sőt meddőséget is okozhat.
A hajlam a lisztérzékenységre örökletes, ez Magyarországon az emberek 25-30 százalékában megvan. Csupán 1 százalék válik azonban beteggé, vagyis sok múlik a környezeti tényezőkön – hangsúlyozta a szakértő, megjegyezve: aki genetikailag nem hajlamos, annál egyáltalán nem alakulhat ki lisztérzékenység.
Arató András közölte, hogy a betegség nem gyógyítható, gluténmentes diétával ugyanakkor egészséges élet élhető.
Észrevétlenül és rég elfeledetten meghalt 1947-ban, egy nyolcvankilenc éves, Szabolcs megyei öregasszony, akit Czóbel Minkának hívtak. Halála előtt, egy évvel, egyetemi disszertáció jelent meg életéről, műveiről és jelentőségéről. Minkáról akkor már évtizedek óta nem beszéltek, nem írtak, verseit nem olvasták.
A modern magyar költészetnek, Adynak és a Nyugatnak az egyik legfontosabb előfutára volt. Magyarul, franciául, angolul, németül verselt, magyar klasszikusokat fordított nyugati nyelvekre, nyugati moderneket fordított magyarra, először szólalt meg magyarul a franciás dekadencia hangján, szinte előzmények nélkül elkezdett magyar szabad verseket írni.
Tanulmányait Nyugat-Európában végezte, Párizsban a Sorbonne hallgatója volt.
A költőnő első verseskötete, 1890-ben jelent meg Nyírfa lombok címmel.
A Szabolcs megyei Anarcspuszta úri kisasszonya, dédunokája volt Orczy Lőrincnek, a hajdani generális-költőnek, a népies hangvétel egyik fontos irodalmi kezdeményezőjének.
A költőnő sógora volt Mednyánszky László, festő, aki az irodalomban is jártas, művelt ember hírében állt.
Minka ifjúkorától fogva verselt. Amikor már felnőtt leány volt, Mednyánszky megmutatta verseit Jókainak, aki biztatta, hogy folytassa, ahogy kezdte. Irodalmi körökbe került, összebarátkozott Justh Zsigmonddal, és más Párizsban élő költőkkel is.
Verlaine-t Czóbel fedezte fel a magyar olvasók számára, ő fordított le először. De más divatos-modern költőket is tolmácsolt. Lefordította Az ember tragédiáját németre és Petőfi jó néhány versét angolra.
Költő volt leginkább. Az impresszionista festőktől tanult látni, és a francia dekadensektől sajátította el a hangzás árnyalatait. Helye ott lett volna Reviczky körében, hiszen kortársak voltak, ám a szabad verseket író költőnő nem kellett a hivatalos akadémizmusnak.
Idegen maradt az irodalmat formáló fővárosi nyomorgó poétáknak. A Nyugat elindulásával észre sem vették, hogy volt egy előfutár, az akkor 54 éves Anarcspusztán élő gazdag földesúrnő.
Ettől kezdve nem volt jelen az irodalomban, nem is háborgott ellene, évtizedeken át visszavonulva élt a szabolcsi birtokon. A világ megfeledkezett róla, csak kevesen tudják, hogy ki volt Czóbel Minka.
„…Egyetlen, fiatalon megismert és haláláig hűséges társa ugyanis Büttner Helén (festőnő) lett, a levelezésben kezdetben „Lieber College”, később már csak Bob, Bobykám, Pipikém, aki évtizedeken át élettársként osztotta meg vele az anarcspusztai életet.”- írta az írónő életéről korábban a www.artmagazin.hu. (Utalva Németh Ványi Klári: Anarcsi boszorkányok. A javasasszony igaz története a Nyírségből című kiadványra.)
Czóbel Minka költőnő (Fotó: IB.hu)
Czóbel Minka földi hamvait (Anarcspuszta, 1855. június 8. – Anarcspuszta, 1947. január 17.) a Czóbel-kúria, 6 hektáros parkjába temették, ahol hatalmas sima levelű páfrányfenyők, vasfák, tulipánfák, platánok és tölgyek nőnek.
Egyéb életrajzi adatok, érdekes történetek olvashatóak a „Bárókert. Az Anarcsi Czóbel-kúria kertje.” című könyvben, amit írta és szerkesztett Ombódi Ildikó.
Czóbel-kúria helye: Anarcs, Kossuth u.32.
Szöveg alap: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Móra Könyvkiadó, 1976
Nyár végén jelent meg a Dresch Quartet új lemeze Tördelős címmel. Dresch Mihály művészetét bizonyára nem sok jazzkedvelőnek kell bemutatni. Muzsikája igazi különlegesség. Nem „tucat-jazz”.
Míg ő maga tenor- és szopránszaxofonon, valamint furulyán játszik és énekel, Lukács Miklós cimbalmon, Horváth Balázs bőgőn, Baló István dobokon. Így együtt adják azt a különleges harmóniát, mely zenéjüket jellemzi.
Igazi kárpát-medencei a hangzásvilág. Jól tükrözi zenéjük hangulatát saját megfogalmazása: „Egész életemben arra törekedtem, hogy érzékeltessem: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább jazzmuzsikát, és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar. Az ember minél többször hallgatja ezt a lemezt, mindig éri egy kis meglepetés, minden újabb meghallgatás alkalmával új élménnyel tud szolgálni.”
Az albumon található hat szám mindegyike Dresch Mihály kompozíciója vagy hangszerelése. „A cím magáért beszél, egy kicsit negatív, de ez nem baj. Miért, nem tördelődik az ember? Ezt kár volna tagadni. Ez az egyik szám címe, aminek aszimmetrikus ritmusa van, ez is benne van ebben a szóban és ezt a hangulatot tükrözi a lemezborító is, amin a lányom rólam készült rajza látható. Eredetileg a ”Férfiének” címet akartam adni a CD-nek, de aztán kiderült, hogy ilyen lemez már van.” – nyilatkozta korábban a szaxofonos.
Forrás: https://dreschquartet.hu/
Hallgass bele te is: https://www.youtube.com/watch?v=v_44dNozP_A
Giacomo Casanova szerelmi kalandjai előtt gyakran szarvasgombás ragut evett, a róla elnevezett híres Casanova-mártás pedig 30 gramm szarvasgomba felhasználásával készül. Idősebb Alexandre Dumas író szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretnivalóbbá teszi”.
A 18. században élt francia szakácsművész, Jean Anthelme Brillat-Savarin a „konyha gyémántjának”, míg Gioachino Rossini, az ínyenc olasz zeneszerző a szarvasgombát a „gombák Mozartjának” nevezte. Olyan, mintha „illatot ennénk, de az illat, amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk”.
A legenda és a nyelv
A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt ettől a gombafajtól kapnak új erőre. A hím gímszarvasok feltúrják az erdő talaját, ha pedig rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség.
Több, ma már régiesnek tűnő köznyelvi elnevezése is ismert, ilyenek például a trifla, a gímgomba, a kutyaorr gomba, a trufola, a drága pöfeteg, a disznógomba, a malacgomba, a porgomba és a földi kenyér.
A szarvasgombára két fő szín jellemző: a fekete és a fehér. A világosabb árnyalatúakat a fehér, míg a sötétebb árnyalatúakat a feketék közé soroljuk.
A fekete szarvasgomba illata leginkább a főtt kukoricáéra, a fehéré pedig a fokhagymáéra hasonlít. Hazánkban a nyári, a téli, a fekete és a nyári fekete szarvasgomba fordul elő.
Csak nyersen fogyasztható! A szarvasgomba „ereje” az illatában van, ami hőkezelés során gyorsan elillan. A gombát éppen ezért csak nyersen szabad felhasználni. A kész ételre reszeljünk vagy szeleteljünk egy kevés szarvasgombát, és élvezzük az ízeket.
Magyar vonatkozás
A szarvasgombák gyűjtésének és fogyasztásának évszázadokra visszanyúló tradíciói vannak. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején virágzott a szarvasgomba-kereskedelem és gasztronómiai kultúra, régiesebb nevén a „trifla” élvezete. Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc levese a szarvasgombás csicsókaleves volt, Mária Terézia királynő konyhája fűszerként csirkeételekhez használta.
A magyar mikológia egyik jelentős alakja, Hollós László gombakutató már az 1911-ben megjelent Magyarország föld alatti gombái, szarvasgombaféléi: Fungi Hypogaei Hungariae című könyvében a hazai termesztés beindítását szorgalmazta.
Hollós Lászlónak 1903-ban készült térképe a nyári és fehér szarvasgomba élőhelyeiről a Kárpát-medencében.
2004-ben megalakult a Jászságban a „Jászsági Hollós László Trifflász Egyesület”, amely a természetes élőhelyek védelmét, a szarvasgombagyűjtés törvényi szabályozását tűzte ki célul.
Magyarország egyik legjobb szarvasgomba lelőhelye a Jászságban lévő tölgyesek. Talán ezért, az ország eddigi legnagyobb 1,28 kilogrammos szarvasgombáját Jászivány határában találták meg, amelyet egy szárítási eljárás (liofilizálás) után a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban helyeztek el. A rekordméretű trifla példány majdnem elérte az eddigi legnagyobb, 1,3 kg-os világbajnok fehér szarvasgomba súlyát. A szarvasgomba elterjedése szorosan a klímához köthető.
Egy másik ilyen kiváló termőhelyként, az Ormánságot említhetnénk.
Egyes állítások szerint megfelelően lúgos talajra, és mesterséges termesztésnél legalább húsz évre van szükség ahhoz, hogy kialakuljon a szarvasgomba telep.
Szarvasgomba Múzeum a Jászságban
Jászszentandráson nyitották meg az ország első, Európa második szarvasgombász-múzeumát. Stuchlik László négy évvel ezelőtt kezdett komolyan foglalkozni a szarvasgombászattal, most családja erdejében próbálja meg telepíteni a különleges gombafajt. A hazai szarvasgombász-hagyományok ápolása érdekében alakították ki tanyájukon a múzeumot.
Megtekinthető előzetes telefonos bejelentkezés után.
Horváth Gergő, a szolnoki levéltár munkatársa kutatásai során 2016 őszén talált rá Jászkisér 1543-as pecsétjére. A település fennmaradt pecsétje egyben a Jászság egyik legrégibb tárgyi emléke is. Ősiségén túl a legnagyobb különlegessége, hogy rajta látható a Jászkürt, korai ábrázolásban.
Eddigi ismereteink szerint a jászberényi reformátusok 1645-ből származó pecsétjén jelent meg elsőként a jeles nemzeti ereklye.
A szolnoki levéltáros a jászkiséri mészárszék és kocsma bérbeadásáról készült 1791-es szerződésén találta meg a pecsétet először. Tehát az ősi pecsétnyomót még ekkor is használták, bár a település újabb pecsétnyomókat is készíttetett.
Jászkisér város ma is használt címerének elemei már ezen az 1543-as pecsétnyomón feltűnnek. A belső körben látható a kardot(!) tartó kar, a hold és a hat ágú csillag, valamint a Jászkürt is. Érdekes módon a kar meglehetősen elnagyolt, de a csillag és a hold szépen kidolgozott. Utóbbinak a korai ábrázolásokhoz hasonlóan emberi arca van. A pecséten a Jászkürt más későbbi címerekhez hasonlóan stilizált módon, fém kürtként jelenik meg hurokkal átvetett szíjazattal.
A pecsét felirata: • IASZ : KIS : ER HELY: PETSETE
A szöveget mai írásmóddal így írnánk: Jászkisér helység pecsétje.
A belső ívben – a bemutatott ábrák alatt – az 1543-as évszám tűnik fel.
Az előkerült jászkiséri pecsét tehát majdnem száz évvel megelőzi az eddig ismert legkorábbi kürt ábrázolást, tehát jelenleg ez számít a legrégebbinek. Jászkisér következő ismert címere szintén jóval későbbi, hiszen 1670-ből ismert.
A kutatás jelenlegi állása szerint a Jászkürt már ebben az időben is, nem csak Jászberény város szimbóluma volt, hanem az egész Jászságé, ezért is kerülhetett bele a kisériek pecsétjébe.
Forrás: Farkas Kristóf Vince – Jász Múzeum ; Jászok Egyesülete
This website uses cookies to improve your experience. We'll assume you're ok with this, but you can opt-out if you wish.AcceptRead More
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
Arató András közölte, hogy a betegség nem gyógyítható, gluténmentes diétával ugyanakkor egészséges élet élhető.
