3.9 C
Budapest
kedd, március 19, 2024
Home Egyéb Már Amerikában is olvassák a könyvét!

Már Amerikában is olvassák a könyvét!

0
Már Amerikában is olvassák a könyvét!

Martha Tailor és lánya krimiket ír

Ki gondolná, hogy Martha Tailor-nak, Sidney Lawrence-nek és Mary King-nek nem csak az anyagyelve magyar, de Budapesten él, sőt e három személy egy és ugyanaz az írónő: Szabó Márta.
A legnagyobb természetességgel ír és gondolkodik a világ dolgairól. Nem nagyon panaszkodik, kitartó és bizakodva néz éppen egy másik földrész olvasói közönsége felé. Nem zavarja, hogy milyen irodalmi kategóriába sorolják a könyveit, az a fontos, hogy olvassák és jók a visszajelzéseik. Ez idáig közel száz regényt írt. Azt mondja „szinte az ujjai alá jönnek a sorok”.

-Egy korábbi nyilatkozatodban azt mondtad, hogy Szamosangyaloson nőttél föl és az édesanyád Jókai regényeket olvasott esténként a családjának. Tudtad, hogy 1876-ban Jókai Mór tényleg járt látogatóba a Domahidy-kastélyban, Szamosangyaloson?
-Tényleg Szamosangyalos a szülőfalum, és ott van a gróf Domahidy család kastélya is, de soha nem hallottam, hogy Jókai valamikor járt volna ott . Ez a hír különösen érintett, szinte beleborzongtam.
Még nem jártam iskolába, mégis hihetetlen hatással voltak rám Jókai írásai, s bár nem gyermekeknek valók a regényei, engem mégis megragadtak és áhítattal ittam anyukám ajkáról minden egyes szót.

-Sokan kérdezik, hogy eddig hány könyvet írtál és milyen néven? Arra kíváncsiak, hogy például, amikor kinézel az ablakodon, akkor mit látsz és miről szoktál éjszakánként álmodni? 
-Három írói nevem van, megjegyzem, nem az én ötletem volt. Annak idején, amikor elkezdtem írni egy kiadónak, az volt a kikötésük, hogy ne a saját nevemen tegyem, hanem egy jól csengő angol nevet válasszak, mert az emberek jobban megveszik a külföldi szerzők műveit. Nem igazán értettem  egyet, de örültem, hogy egyáltalán kiadják a regényemet. A saját nevem lett az írói álnevem, azaz Martha Tailor: Szabó Márta. Ezen a néven eddig 37 orvosi krimim jelent meg, valamint 4 dokumentum kötetem, amely olyan magyar orvosokról szól, akik különlegesek nem csak a hivatásukban, de  magánemberként is. (Dr. Csókay András idegsebész, dr. Funk Sándor addiktológus, dr. Somogyvári Zsolt a Peter Cerny Koraszülött Mentőalapítvány megteremtője, valamint Dr. Robert Lyons, akinek gyógymódjai különlegesek a maga nemében.)
Megjelent egy dokumentum kötetem, Sidney Lawrence néven, ez szívemnek oly kedves „Anyák könyve”, amely az egyetlen olyan kiadvány, ami szorosan kapcsolódik hozzám, hisz az édesanyámnak szántam, de sajnos, már elkéstem vele. Csak a sírjához vihettem ki…
Eleinte romantikus regényeket írtam Martha Tailor néven, ez a műfaj állt hozzám közel, de aztán a kiadó megkeresett, hogy orvosi krimikre lenne igény a könyvpiacon, írjak azt is. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, hiszen soha nem szerettem a bűnügyi regényeket, még a tv-ben is átkapcsoltam más csatornára, ha krimik, vagy akciófilmek mentek. Természetesen, rögtön nemet mondtam, de ők erőszakoskodtak, hogy próbáljam meg, ha ilyen jók a romantikus regényeim, akkor ez is menni fog. Ráálltam, de kértem, adjanak egy kis időt, hogy átgondoljam. Fél óra múlva hívtak, hogy csak igent mondhatok.
Akkor ment a Colombo sorozat a tv-ben, megnéztem egy-két részt, hogy egyáltalán tudjam, hogy hogyan épül fel egy bűnügyi történet. Végül megszületett az első krimim: A halál orvosa. Miután elvitték a kéziratot, egy hétig nem aludtam, biztos voltam benne, hogy nem jó. De tévedtem. Igen pozitív visszajelzést kaptam, így aztán ebben a műfajban is egymás után jelentek meg a könyveim.
A kiadó úgy látta jónak, ha Martha Tailor néven krimiket, míg a romantikus regényeimet Sidney Lawrence írói néven publikálom. Sidney Lawrence neven eddig 39 regényem jelent meg, valamennyi előző korokban játszódik.
2000 óta saját kiadásban jelennek meg a könyveim.
Két évvel ezelőtt a terjesztő azzal a kéréssel keresett meg, hogy írjak mai korban játszódó romantikus regényeket is, így aztán belépett a harmadik nevem: Mary King, s ezen a néven immáron a 8. kötetem látott napvilágot.
Az olvasóim e-mailben, levélben, telefonon tartják velem a kapcsolatot. Minden érdekli őket, ami az írást illeti. Leggyakrabban azt kérdezik, mikor írok, amikor jön az ihlet? Nos, nekem akkor van ihletem, amikor leülök a géphez. Kikapcsolom az agyamat és csakis arra koncentrálok, ami csinálok.  Sokszor elcsodálkozom rajta, hogy szinte gondolkoznom sem kell, jönnek a mondatok maguktól az
ujjaim alá. Mindig ott vagyok abban a történetben, amelyet éppen írok.
Az igazság az, hogy nem nagyon szoktam az ablaknál állni és merengeni a történeteken. Ha kinézek, akkor a kertben, a virágokban, vagy éppen a hóesésben gyönyörködöm. Általában reggel írok 3-4 órát és ebéd után szintén ennyit.

-Ma van ideje és pénze az embereknek az olvasásra? Fontos, hogy műfajilag miképpen jellemzik a könyveidet? 
-Sajnos, leginkább az látom, hogy mennyire nincs az ebereknek pénze a könyvekre, jóval kevesebb fogy, mint ezelőtt.
Az olvasási kedv az megvan, csak az anyagi lehetőségek korlátozottak. Éppen ezért döntöttünk úgy a férjemmel, aki a kiadónkat vezeti, hogy nem adunk ki teljes áras könyveket, valamennyit olyan áron adjuk, hogy meg tudják vásárolni. Sajnos, még ez is nehézségek okoz sokaknak, számtalan olyan levelet kapok, hogy bármennyire is szeretné, még ezen az áron sem tudja megvenni, pedig valamennyi könyvem meg van neki és nagyon szomorú. Ilyenkor, ha tehetem, el szoktam küldeni az új könyvet ajándékba, de természetesen, mindenkinek nem tudom postázni, bármennyire is szeretném.
Általában nagyon jó visszajelzéseket kapok, nincs jelentősége számomra, hogy műfajilag hogyan jellemzik a könyveimet, mindig meghallgatom a véleményeket, de még nem igazán kaptam negatív kritikát. Viszont volt egy férfiolvasóm, aki telefonon keresett meg és azt mondta: „Millió csók mindkét kezére, ilyen jó könyvet nem olvastam még, mint a „Gyűlölet”.
Számtalan dicsérő e-mailt kapok olyan olvasóktól, akik gyűjtik a könyveimet és valamennyit elolvasták, sőt, vannak, amiket többször is! Ez kimondhatatlanul jó érzés!

martha-tailor

-Van sorrend a romantikus, a krimi és a dokumentum kötetek között ? Van úgy, hogy párhuzamosan két regényt is írsz?
-Nincs sorrend a különböző műfajok között, mindig ugyanannyi krimi és romantikus könyv jelent
meg, de mostanában több modern kori romantikus regényem jelenik meg, hogy az olvasók megismerjék a Mary King nevet is.

-Még mindig ki vagy állítva a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeumban, mint krimi író?
-Igen, tudomásom szerint még fent vagyok a Rendőrségi Bűnügyi Múzeum falán.

-Honnan választasz témákat, hány hétig végzel kutatómunkát és mennyi idő alatt vagy kész egy-egy műveddel? Napi témát, hírt írsz az aktuális kiadványaidba?
-Témát általában a saját fejemből „merítek”, bár a krimikhez nem egyszer adott ötletet bűnügyi hír, vagy tudósítás.
Van, amikor csupán egy szó elég, hogy kombinálni kezdjek és elinduljon a fejemben egy történet.
A krimik megírása több időt igényel, hisz utána kell néznem az orvosi dolgoknak, mert bármennyire is fikció, valami igazságalapjának lennie kell, mint pl. egy betegség tünetei, vagy a gyógyszerek hatásai, mellékhatása. Ilyenkor bújom az orvosi lexikonokat. Kb. egy hónap alatt vagyok kész egy bűnügyi regénnyel.
A régi korban játszódó romantikus regényeimnél sokkal gördülékenyebben, könnyebben haladok, itt azonban az veszi el az időm nagy részét, hogy mivel régi korban és valamennyi külföldi helyszínen játszódik, ezért sok mindent el kell olvasnom ahhoz, hogy élethű legyen, mint pl.: egy kastély berendezése, az emberek öltözéke, a régi nevek, amelyek az adott országban jellemzőek, szokások, szórakozás, közlekedési eszközök. Ezek a regényeim kb. három hét alatt készülnek el általában.
A modern korban játszódó romantikus történeteim hamarabb elkészülnek, még akkor is, ha külföldi helyszínen játszódnak, hisz ebben a világban élek, nem kell utána néznem olyan sok mindennek.
Emellett nagyon boldog vagyok, hogy a könyvtári könyvek kölcsönzési statisztikája szerint a harmadik leggyakrabban kölcsönzött könyvek az enyémek! Két férfi írótársam előz meg csupán…
Ez a hír számomra is meglepetés volt, nyáron tudtam meg Nyíregyházán, ahová meghívtak az Ünnepi Könyvhétre.

-Mi a legnehezebb a könyvkiadásban? Egyáltalán mi az irány? 
-A könyvkiadással kapcsolatban nem könnyű, főleg manapság. Nehéz eladni a könyveket az említett gazdasági helyzet miatt.
Azt hiszem, minden szerző arra vágyik, hogy minél több helyre eljusson a könyve. Természetesen én is közéjük tartozom. Azt hiszem, hihetetlenül szerencsés vagyok, mert a napokban jelenik meg az első könyvem Amerikában, aztán pedig folyamatosan. Ezen dolgoztunk nagy erővel és végre, siker koronázta igyekezetünket.

-Mindig ápolt vagy és kiegyensúlyozott. Ennyit jelent, hogy valakinek a férje sportos múltra tekinthet vissza, és esetleg téged is mozgásra, helyes táplálkozásra int?
– Azt hiszem, a nőben eleve meg van az ápoltság igénye, hogy jól nézzen ki, még akkor is, ha esetleg már nem olyan fiatal. A férjem 18 évig volt válogatott versenyző, judózott. Tény, hogy sok mindent tanultam tőle, már ami az önuralmat, a kitartást illeti, de a mozgás többnyire megmaradt neki. A reggelt mindig, számomra hihetetlen mennyiségű, fekvőtámasszal kezdi, igaz, néha engem is rábír egy-egy kiadós sétára, de az én részem ennyi. A helyes táplálkozás természetesen fontos, erre én is ügyelek.

-Két lányod közül az egyik elindított a pályán, a másik szinte a nyomdokaidba lép, mint író. A világon sok ilyen anya-lánya páros van, akik mindketten krimiket írnak?
-Így igaz, a nagyobbik lányom indított el a pályán. A fiók mélyére szánt első könyvemet ő küldte el egy kiadónak. Nagyon meglepődtem, amikor a postás hozta a kiadó válaszát: ….” kiadásra alkalmasnak találtuk, kérjük, ha van még a tarsolyában kézirat, küldje el hozzánk!”
A kisebbik lányom viszont azzal lepett meg, hogy egyszer csak a kezembe nyomott egy kéziratot. Az első krimije volt. Elszorult a torkom a boldogságtól, el is sírtam magam. Alig akartam elhinni, hogy ő is krimit írt… Lélektani krimit. Hét kötete jelent meg eddig, a nyolcadik kiadásra vár.
Tudomásom szerint a világon egyetlen ilyen anya-lánya krimiíró páros van még Amerikában, rajtunk kívül. Reméljük, hogy egyszer majd közös könyvespolcra kerülhetünk velük!