2015. februárjában elpusztult parlagi sasokat találtak a természetvédelmi szakembernek. Alapos a gyanú, hogy a fokozottan védett madarak mérgezésnek estek áldozatul. A Magyar Madártani Egyesület, a Magyar Országos Vadászkamara és a Fővárosi Állat- és Növénykert is együttműködik a szándékos, illetve véletlen sas mérgezések visszaszorítása érdekében.

Bal oldalon dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főállatorvosa, jobbra dr. Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajvédelmi csoportvezetője látható. Fotó: Szelényi Gábor
Bal oldalon dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főállatorvosa, jobbra dr. Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajvédelmi csoportvezetője látható.
Fotó: Szelényi Gábor

A Remény története

A két sas közül az egyiknek világra jövetele óta követik az életét a természetvédelmi szakemberek. Egy “zavarás” miatt elhagyott fészekből tojásként mentették ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, majd a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai túzokrezervátumában keltették ki. A fiókát pótszülőkhöz rakták vissza, majd a fészket 31 önkéntes bevonásával három hónapon át őrizték, a madarat pedig kirepülés előtt GPS jeladóval látták el. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közönségszavazást is indított, amelynek eredményeként a sas a „Remény” nevet kapta. A sasbarátok az elmúlt két évben folyamatosan nyomon követték „Remény” kóborlásait, amelynek során főként Magyarország keleti felét járta be, de átrepült Romániába, Szerbiába, Szlovákiába és Lengyelországba is. Népszerűsége folytán a madár valóságos „sas celebritássá” vált.

Az állatok pusztulására is úgy derült fény, hogy „Remény” GPS nyomkövetője hosszabb időn keresztül ugyanarról a helyről küldött adatokat. A természetvédelmi szakemberek a jelzett helyen meg is találták „Remény” tetemét, majd a környéken – Falco, Közép-Európa egyetlen méreg- és tetemkereső kutyájának szimata segítségével – még egy elpusztult parlagi sast és két rókatetemet is felfedeztek.

A szerencsétlenül járt "Remény" nevű állat teteme (a nagyobb sas) Fotó: Szelényi Gábor
A szerencsétlenül járt “Remény” nevű állat teteme (a nagyobb sas)
Fotó: Szelényi Gábor

Már a megtaláláskor sejteni lehetett, hogy a tragédiát mérgezés okozhatta. Erre utaltak egyrészt a körülmények, másrészt az állatok testtartása, mindenekelőtt a görcsösen „ökölbe szorított” lábujjak, amelyek a mérgezéses esetek jellegzetes tünetének számítanak. A mérgezés tényét azonban majd csak a laboratóriumi vizsgálatok alapján lehet kétséget kizáróan kijelenteni. Az állatok maradványait közben meg is röntgenezték a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

A r endőrség nyomoz

A mérgezés alapos gyanúja miatt a rendőrség máris nyomozást folytat az ügyben. Épp a nyomozás érdekei miatt nincs mód arra, hogy a tetemek pontos megtalálási helyét a természetvédelmi szakemberek nyilvánosságra hozzák.

A parlagi sas (Aquila heliaca)

Magyarországon őshonos, fokozottan védett ragadozó madár, természetvédelmi eszmei értéke 1.000.000 forint. Hazai állománya manapság pár száz állatra tehető, 2014 januárjában az országos „sasleltár” alkalmával, vagyis a Magyarországon telelő sasok legutóbbi éves számlálásakor összesen 220 parlagi sast regisztráltak az ország területén. A faj fennmaradását fenyegető különféle veszélyeztető tényezők között sajnos a mérgezés is igen jelentősnek számít.

A mérgezések visszaszorítása, az állatok mentése

A szándékos, illetve a véletlen mérgezések visszaszorítása, valamint a mérgezett állatok mentése érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által koordinált, s LIFE Nature programként uniós támogatásban részesülő parlagi sas védelmi program keretében több szervezet és intézmény, köztük számos nemzeti park és a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vesz a faj védelmében. Emellett életre hívtak egy mérgezésellenes kerekasztalt is, amelyben a fent említett szervezetek mellett a hatóságok, a Nemzeti Nyomozóiroda, az Országos Magyar Vadászkamara és több más szervezet, illetve egyéni állatorvosok is segítik a mérgezéses esetek visszaszorítását.

Az elmúlt egy évtizedben mintegy nyolcvan mérgezett parlagi sas került a természetvédelmi szakemberek látókörébe. Legtöbbjük azonban már megtalálásakor olyan súlyos állapotban volt, hogy végül nem sikerült őket megmenteni. Azokat az állatokat viszont, amelyek valamivel jobb állapotban voltak, nagyrészt eredményesen lehetett kezelni, így az elmúlt évtizedben összesen 13 mérgezett madarat lehetett a kezelés után gyógyultan visszajuttatni a természetbe. A legutóbb december 17-én Békés megyében, Szabadkígyós térségében engedtek szabadon egy mérgezésből felgyógyult parlagi sast a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei.

A sikeresen meggyógyított madarak aránya az elmúlt két évben már elérte az ötven százalékot. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a természetvédelmi őrszolgálat, a Fővárosi Állat- és Növénykert által koordinált országos állatorvosi mentőhálózat tagjai és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei egy egységes terepi és állatorvosi protokollt követnek a mérgezéses esetek kezelésekor. Ugyanakkor szomorú, hogy előfordulnak ilyen mérgezéses esetek.

Így segít a Fővárosi Állat- és Növénykert

A Fővárosi Állat- és Növénykert nemcsak a parlagi sasok, hanem más magyarországi, természetvédelmi oltalom alatt álló fajok védelmében is részt vesz. Az Állatkert természetvédelmi mentőhelyén a tavalyi évben 1617 emberi segítségre szoruló, hazánkban őshonos állat mentéséről gondoskodnak. Akadnak köztük meglőtt gólyák, törött szárnyú karvalyok, legyengült vörös vércsék, áradás miatt veszélybe került gémfiókák, elárvult sünök, telelésben megzavart denevérek, gázolás miatt megsérült mocsári teknősök és más állatok is. A vadon élő, őshonos állatok közül a legtöbbet országosan is a Fővárosi Állat- és Növénykertben mentik és gyógyítják, de az intézmény természetesen számos partnerszervezettel, így a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, a nemzeti park igazgatóságokkal, illetve a Somogy Természetvédelmi Szervezettel is együttműködik.

Magyar Madármentők Alapítvány és Margitszigeti Kisállatkert

A mentő tevékenység költségei (állatgyógyászati készítmények stb.) évente tízmillió forintot meghaladó kiadással járnak: a szükséges források előteremtésére az Állatkert önálló alapítványt hozott létre Magyar Madármentők Alapítvány néven.

A Fővárosi Állat- és Növénykert kezelésében működő Margitszigeti Kisállatkert a mentőmunka fontos helyszíne. Azokat a madarakat ugyanis, amelyeket megmenteni sikerül ugyan, de sérülésük súlyossága miatt szabadon már nem engedhetők, nagyrészt az itt található röpdékben helyezik el.

Több mentett egerészölyv és egy rétisas is él itt, illetve számos mentett gólya is lakik a Margitszigeti Kisállatkertben. Ez utóbbiak rendszeresen költenek is.

 

MEGOSZTÁS
Előző cikkHatvani István professzor – Ördög vagy ember?
Következő cikkTaxibot – környezetkímélő gurulás
Dr. Schneider Izabella Marosvásárhelyen, kisiparos családban látta meg a napvilágot. Magát orvos-írónak tartja, de a sajtóban olykor csak modern polihisztorként említik. Orvosi egyetemet végzett és képzőművészeti iskolában grafikusi diplomát szerzett. 32 évig volt orvos, megszámlálhatatlan kiállítás és több mint húsz különböző témájú könyv kötődik nevéhez. "Orvossá váltam és gyógyítottam, de most leginkább festek és írok."

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

5 × 5 =