Most elmesélem, hogy miért nem kedvelem a baromfiudvarokat és ezzel összefüggésben a nevemet. A baromfiudvaron mindig csurran-csöppen valami, csak figyelni kell, és persze nem árt az óvatosság sem. Volt egy kedvenc házam, az udvarán egy nagy diófa állt. Nyári reggel volt, tehát a fáról dióra nem számíthattam, de az emberek utánozzák a mókusokat, raktároznak, fára másznak, és ott leskelődnek. Várakoztam tehát, hátha szerencsém lesz. Szerencsém lett, duplán is.

A szomszéd gazda egy szakajtónyi diót hozott ki a házból. Micsoda szerencse, a dió feltörésével sem kell majd foglalkoznom, csak hagyja végre magára a dióbelet a pancser. Minden kívánságom így teljesüljön. A gazda felállt az asztaltól, és elindult a baromfiudvar irányába. Vártam, hogy jobban eltávolodjon. A gazda, aki nem volt fiatal hím, de még öreg sem, már a tyúkok között járt messze. Már készültem a berepülést végrehajtani, amikor megjelent az “embertojó” az ajtóban. Nem jött ki, olyan volt, mintha lesne valamire. Na ne már, honnan tudta, hogy mire készülök? Bosszúsan figyeltem. Hamar rájöttem, hogy nem engem figyel. A gazdát leste, aki közben az egyik tyúkot terelgette a szalmakazal irányába. Eh, ma már nem lesz dió, akkor nézzük milyen új emberi idétlen rituálét figyelhetek meg. Átrepültem egy másik, magasabb ágra, onnan jól láttam, hogy mit csinál a gazda a szalmakazal mögött. Valóban jól láttam mindent, csak épp nem értettem semmit az egészből. A gazda kezében tartott egy kendermagos tyúkot. Szorosan maga előtt tartotta, kezeivel lefogta a tyúk szárnyait – felesleges, úgysem tud elrepülni – és nyomkodta ütemesen a hasával, közben azt gügyörészte, hogy:

– Pipikém, pipikém, drága kis Pipikém.

A fejem ráztam, most mi történik? Közben látom, hogy az embertojó a szalmakazal sarkára lopakodott, és onnan figyelte az történéseket. Csendben volt, gondolom nem akarta megzavarni a szertartást. Rájöttem, hogy ez biztos valami termékenység rítus lesz, az a cél, hogy a tyúk többet tojjon. Miközben ezen merengtem, az “embertojó” visszasietett a házba, majd valamivel később a gazda is előkerült. Elrepültem, kerestem magamnak más élelmet, de délidőben visszatértem, tudtam, hogy ilyentájt van a nagy étkezésük. Hátha mégis jut nekem is valami. Leszálltam a diófa alacsonyabb ágára ismét, onnan pont beláttam az ablakon. Jól időzítettem, épp az asztalnál ültek. Milyen feneket kerítenek ezek az emberek a táplálkozásnak, nevetségesek. A tojó kérdezgeti a gazdát, hogy ízlik-e neki a leves. Az dicséri, hogy igen, finom, és jóízűen kanalazza. Erre azt mondja a “tojó”:

– A kedvenc kendermagosodból készítettem el…ízletes egy baromfi volt.

A gazda rámered a nőstényre, az elfehéredett. Nem tudom, hogy ez volt-e a cél, én speciel kedvelem a fehér színt, nem az a unalmas fekete. De most jön az érdekes része az egésznek. A gazda szó nélkül felállt az asztaltól és kisietett a házból. Az ajtó mellett összegörnyedt és kiöklendezte magából a tyúkhúslevest, miközben befelé potyogtak a könnyei.

Arra a következtetésre jutottam, hogy az egész felhajtás valami termékenységi szertartás lehetett. A gazda megpuhította a tyúkot, a “tojó” elkészítette, végül a hím áldozatot mutatott be a földnek, vagy az istenének, ezt már nem tudom, de hallottam már ilyesmiről…legalábbis más madarak csipogták.

10. – A nő rabszolga vagy zsarnok?

A remény sugarai ma bearanyoznak. Üzenetet kaptam a társkeresőn! Egy 24 éves leányzó írt. A levél tartalma: “tecel”. Rögtön szerelmes lettem, így vad levelezésbe kezdtünk.

A következő az üzenete: “neked igenmesély magadrol mivel foglalkozol van e gyereked stb”

Imádom! Visszavonom a társkereső oldalakra tett pesszimista megjegyzéseimet. Azon merengek, hogy a hölgy – tételezzük fel, hogy hölgy, bár szerintem egy idióta visszaél a nevével és fotójával – rabszolga vagy zsarnok lesz-e? Ahogy a bundás Vénusz utolsó soraiban is erről cseverésznek:

” – De mi a tanulság? – kérdezem újra makacsul. Hogy a nő, úgy, amilyennek a természet megalkotta, és amivé ma a férfi neveli, ellenség. És csak rabszolgája vagy zsarnoka lehet a férfinak, de soha nem lehet társa. Azzá majd csak akkor lehet, ha egyenlő lesz a férfival jogaiban, egyenlő vele a műveltségben és a munkában.”

A regény a 19. század második felében íródott. Ha napjainkban nézzük, földrajzilag leszűkítve, mondjuk hazánkban; a nő jogaiban nincs korlátozva, művelődhet is szabadon (a fenti “hölgyemény” ellenpélda), a munkában, nos, lehet, hogy ott még nincs egyenlőség.

Akkor napjainkban a nő még rabszolgája vagy zsarnoka a férfinak? Ki tudja a választ? Én még keresem…

9. – Házassági szerződés

“Szerződés, mely Vanda von Dunajew asszony és Szeverin von Kuziemszki úr között köttetett meg. Szeverin von Kuziemszki úr, aki mai nappal megszűnik Vanda von Dunajew asszony vőlegényének lenni és lemond mindazon jogáról, amelyek mint szeretőt megillették,férfiúi és nemesemberi becsületszavával kötelezi magát arra, hogy mai nappal kezdődően a fent nevezett hölgy rabszolgája lesz, mégpedig mindaddig, míg a hölgy vissza nem adja szabadságát.

Vanda von Dunajew asszony szolgájaként Szeverin von Kuziemszki úrnak a Gregor nevet kell viselnie, úrnője minden kívánságát feltétel nélkül teljesítenie,minden parancsának engedelmeskednie, asszonyát alázatosan szolgálnia, s kegyének legcsekélyebb jelét is rendkívüli kitüntetésnek tekintenie.

Vanda von Dunajew asszony rabszolgáját a legkisebb mulasztás vagy vétség esetén nemcsak hogy tetszése szerint megbüntetheti, de ahhoz is joga van, hogy szeszélye szerint vagy épp mulatságára kényére-kedvére bántalmazza, sőt, ahhoz is, hogy,ha úgy tartja kedve, megölje, azaz, hogy korlátlan tulajdonának tekintse.

Amennyiben Vanda von Dunajew asszony valamikor visszaadná rabszolgájának szabadságát, úgy Szeverin von Kuziemszki úrnak mindazt el kell felejtenie, amit rabszolgaként átélt és eltűrt, és soha, semmikor, semmilyen körülmények között, semmilyen módon nem gondolhat megtorlásra vagy bosszúra.

Vanda von Dunajew asszony ennek fejében megígéri, hogy úrnőjeként, amilyen gyakran csak lehetséges, de különösen akkor, ha rabszolgájával szemben kegyetlenkedik, szőrmében jelenik meg.” (-részlet a A bundás Vénusz című könyvből.)

“Gyakran használjuk a szót mazochista, s ezen olyan embert értünk, aki saját érdeke ellen cselekszik, szinte keresi a szenvedést. Arra már ritkábban gondolunk, honnan vette ez a megjelölés az eredetét. Nos, Sacher-Mazoch volt az, aki elsőként figyelt fel erre a szexuális aberrációra, mely az önsanyargatásban, a lelki terrorban nyer csupán kielégülést. Sacher-Mazoch nem pszichológus, hanem író, mégpedig nem is akármilyen író!!! Könnyed, légies stílusa, kifinomult, választékos nyelvezete jelentős művészt sejtet. Élete főművének tekinthető A bundás Vénusz című kisregény, melynek első hazai megjelentetésére a Betűvető vállalkozik. Ebben a könyvében adja a szerző a mazochizmus néven közismert szexuális eltévelyedés legtökéletesebb ábrázolását. A mű cselekménye igen egyszerű, de ezért a részletek gazdagsága bőségesen kárpótolja az olvasót. Egy huszonéves fiatalemberen úrrá lesz az önkínzás szenvedélye. Intim kapcsolatba kerül egy szelíd, kedves, tetszetős külsejű özveggyel, akit tiltakozása ellenére rábír, hogy testileg, lelkileg megkínozza őt. A nő nagyon nehezen áll rá a dologra, míg végül maga is örömet lel a “játékban”. A játék teljesen elfajul, mígnem szerződést kötnek, melynek értelmében a férfi az özvegy cselédjéül szegődik, és teljesen kiszolgáltatja magát szerelme kényének-kedvének. Ekkor azonban fordul a kocka, és a nőből hihetetlen erejű szadista ösztönök törnek elő. Megalázza, korbáccsal veri, szinte az öngyilkosságba kergeti “cselédjét”. Mindezt azzal tetőzi be, hogy baldachinos ágyának tartóoszlopához kötözi, és legújabb szeretőjével félholtra vereti a szerencsétlen férfit. Azt a megaláztatások olyan súlyosan érintik, hogy kigyógyul a betegségből, és elfelejti az özvegyet. Valójában ez a gyógyulás csupán látszólagos. Hősünk ugyanis átesik a ló másik oldalára. Addig volt szerelmes egy szadista nőbe, mígnem őbelőle is szadista vált. Megnősül, és most már ő dresszírozza korbáccsal a feleségét…” (antikvarium.hu)

8. – Jézus feltámadt, ez tény!

Mondá a református püspök. A zsidó “Jesua” pedig meghalt a kereszten, nem állítom, hogy ez nagy tény, csak azt, hogy több mint valószínű. Az eseményről készült filmek hitelességét még vizsgálják.

De tuti, hogy keresztre feszítették, mert Nagy Konstantin császár anyucikája, Szent Ilona (Helena) megtalálta Jesua keresztjét. Ilonka a történelem legmázlistább régésze volt, azt mondta, itt ássatok, és egyből megtalálták a keresztet. DNS vizsgálatok azóta bizonyították, hogy valódi a kereszt. A vérmintákat összevetették a keresztes háborúk idején megtalált lándzsa hegyén megmaradt vérrel. Az is stimmelt.

7.  – A hal neve Vanda

A neve Vanda, és a bundás Vénusz polgári neve is az. Azonban most egy másik Vandáról szólnék pár szót. Eddigi életemben csak egy Vandát ismertem – meghalt. Nem, nem azért halt meg, mert én ismertem.

1996 tavaszán vagy nyarán ismertem meg a szolnoki bábaképzőben. Nem, nem szülésznőnek készült, egyikünk sem. Elfelejtettem mondani, hogy a volt bábaképző épületében találkoztunk. Ez az épület pedig pszichiátriaként funkcionált abban az időben. Nem, én látogatóként voltam ott jelen. Vanda pedig visszatérő lakóként funkcionált ott. Régi épület, tágas belső udvarral. Nem Vandához érkeztem, hanem egy újdonsült ismerőst látogattam meg. Ő volt Kati, az első. A vele történő megismerkedésem története biztosan érdekesebb lenne, igen abszurd és főleg erkölcstelen, de most Vandáról szólnék, bár sokkal többet nem is igazán tudok róla mondani. Kati barátnőmmel (nevezzük így) összebarátkoztak bent, így ismertem meg Vandát. Nem tudom, hogy Vanda hány éves volt, húsznál nem több, de lehet, hogy még tizennyolc sem. 160 centi körüli, vékony, nem hosszú hajú leányzó volt. Fiús. Vidám. A pszichiátriára, visszaeső öngyilkosként került. Legutolsó próbálkozása talán gyógyszer volt, mint Katinak, mert külsérelmi nyomot nem láttam rajta. Vanda jól szórakozott az esetlenségemen. No igen, nekem többszörösen fura volt a helyzet. Vanda egyszer egy barátjával elment cipőt vásárolni, nem neki, a barátjának. Mesélte, hogy amikor az eladó odament hozzájuk, hogy megkérdezze, miben segíthet, ő azt mondta: – A barátomnak nézünk cipőt. A barátja tolókocsiban ült, mindkét lába hiányzott. Leugrott a még mozgó vonatról, a vonat maga alá gyűrte a lábait. Az eladó nem szólt semmit, csak odébb ment.

Mondom, vidám teremtés volt ez a Vanda, de főleg elszánt. Pár hónappal később vonat elé vetette magát.

6.  – Társat keresek – konklúzió

A harmadik nap után már konklúzió? Simán! Valójában már a nulladik napon tudtam az eredményt. Elmaradt a tömeges lerohanás, érthetetlen. Még nem törlöm a lapom, még van ingyen vipem. Ugyanis, a végét még kivárom.

Előfizetés nélkül társkereső oldalon lenni értelmetlen, feltéve ha nem csak nézelődni akarsz, vagy a portékát mutogatni. Nem volt haszontalan azért, hiszen egy nem várt beszélgetéssorozat csak kialakult. Érdekes beszélgetés! A hölgy nagyon sajnál, hogy nekem már régen nem jutott ki a jóból, a testiségről van szó. 0-1 oda. Pedig én nem panaszkodom, jövőre olimpia, és én olyankor, tehát négyévente, tuti gimnasztikázom. Szóba kerül az intelligencia kérdése, nem tudom már hogyan is. Az enyém, szerinte, biztosan 120-140. Na, ezzel kapcsolatban pontos adatokkal szolgálhattam neki, nem rég csináltam egy IQ-tesztet – 118. Mindig fafej voltam, de szerintem nem olyan rossz érték ez. Ő csodálkozik, mert az övé 120 felett van, 0-2 oda. Ez kezd a holland-magyarra hasonlítani. Durva, unalmas! Szerencsére félidő, majd elmentünk aludni, két külön ágyba. Azért volt sikerélményem is tegnap, megtudtam, hogy a “bundás Vénuszt”- Vandának hívják, de Vandáról majd a következő bejegyzések egyikében.

5.  – A legnagyobb péntek ünnepi menüje

Mákos tészta. Négytojásos tésztából, papíron legalábbis. Tojást lehet enni egyáltalán? A reggeli viszont 40%-os baromfi párizsi lesz. Ez tuti bűn! Az mindenképp, hogy egy terméket, ami nagyobbrészt nem is tartalmazza az adott alapanyagot, mégis annak nevezik.

De mit hőbörgök, a “kenőmájas”csak 20%-ban tartalmaz májat. Tessék dolgozni, és akkor tetszik tudni venni színhúst is! De én szegény akarok maradni, mert azok könnyebben bejutnak a menybe. Mennyé má’! Nem is így van. Úgy van, hogy a gazdagoknak nehezebb bejutnia menybe, mint tűnek a tevén átjutnia. Eh, még nem reggeliztem, beszélek itt összevissza. A tű fokán a tevének, így van. Ez ugye meg lehetetlennek tűnik, mert ezer angyal ugyan tud táncolni egy tű hegyén, de már hogy tudna egy teve átmenni a tű fokán? Nagyon egyszerűen! A tű fokának a karavánszerájok bejáratát hívták. Azért, hogy a rablótámadások ellen védve legyenek, ezeket a kapukat olyan keskenyre építették, hogy egyszerre csak egy teve tudott átmenni rajta. Tehát egy teve könnyen átjuthat a tű fokán, egy gazdag simán bejuthat a menybe. Csak a gazdag sziámi ikreknek lehetnek gondjaik…

Mindegy, örülök, hogy mákos tésztát ehetek!

4.  – Dr. Pipi esete – a csók (illetve csőr)

Kedvenc fám alsó ágán pihentem, a város zajai itt távolinak tűntek. Mindig itt pihenek meg mielőtt Vendel tata népes családját meglátogatom. Olyan ricsajjal vannak, hogy napokig fáj a fejem, még azután is, hogy elrepültem tőlük. Most azonban Uránváros csendes parkja is nyüzsgött, legalábbis pont ott, ahol letelepedtem.

Nem, nem csurik! Szét is csaptam volna köztük. Galambok! Tojóanyám, milyen felfújt és ostoba hólyagok. Mindig kidüllesztik a bögyüket, mert szerintük ők fedezték fel Amerikát! A csőröm esik le ettől az ostobaságtól. Galamb Kristóf nem fedezte fel Amerikát, Amerika botlott belé. Amerika őslakóinak erről úgy gondolom más a véleményük. Azok pedig a hollók. Az őseim már akkor Amerikában voltak, amikor az a pajeszos No-áh vagy No-jé valami pocsolyában, egy tutajon evickélt és galambot röptetett, hogy megtudja, merre van a szárazföld. Könyörgöm, galambot? Ha nincs a közelben egy ősöm és nem nyom annak a szerencsétlennek a csőrébe egy olajfaágat, akkor No-jé és bandája felfalja az egész ellátmányt. Kitalálnak ilyen badarságot, hogy postagalamb. Hát nem holló volt a Posta címerállata? Dehogynem. Csak ugye jöttek lángelmék, akik valami nagyot akartak véghezvinni és változtatásokat eszközöltek. Így lett a Moszkva térből Széll Kálmán tér. Igaz, ezt megértem, mert ez a Széll Kálmán korrupt egy politikus volt, nem csoda, hogy a példaképről teret kell elnevezni a mai potyalitikusoknak. Engem meg a frász kerülgetett, mert azt hittem, hogy szeles lett a tér. Jobban szeretek ugyanis csendes időben repülni.

De vissza a galambokhoz. Itt idétlenkednek a fám alatt, egy szelet száraz kenyeret csipegetnek. Mit csinál az egyik? Csőrébe fogja a kenyeret és fölrepül hozzám. Itt gubbaszt mellettem és tanácstalanul pislog rám. Galambocskám, azt gondolod, hogy most én fogok neked valami OKJ-s gyorstalpalón előadást tartani, hogy kell a lábaddal lefogni az ételt és úgy csipegetni? Nem értem, hogy alacsony értelemmel megáldott lények mint ez a galamb is, vagy az emberek miért utánoznak minket.

Itt van az emberek furcsa étkezési szokása. Mindegy hol és mikor, de állandóan ételt kunyerálnak egymástól. Ez ráadásul a kifejlett egyedekre jellemző. Érthetetlen. A megfigyeléseim szerint többnyire a tojók azok, akik ehhez a furcsa aktushoz folyamodnak. Általában ők a kezdeményezők, míg a hímek többsége elutasító vagy legalábbis nem szívesen vesz részt a rituáléban. Sőt, sok hím inkább eltolja fejétől a tojót, és igyekszik alteste irányába terelni. Ott a tojók hosszabb rövidebb ideig elidőznek, de ez nem a csőrözés, vagy ahogy ők hívják, csókolózás. A fiatalabb egyedek hívják esetenként csőrőzésnek, valószínűleg az ő kollektív tudatuk még élénkebb. Hiszen a csókot a csőrükkel, vagy ahogy ők nevezik, a szájukkal végzik. De nem mondhatnám, hogy valami hatékonyan etetik egymást. Csak nagyon ritkán, elvétve láttam, hogy táplálék került volna az egyik egyedtől a másikhoz, és valami miatt, aki kapta azt, nem is volt elégedett.

Az emberek semmit sem csinálnak jól. Azokat a húsos ajkakat kellene csipkedniük, vagy azt a mozgékony nyelvet. Némelyik egyed a szemgolyó kiszedésével is megpróbálkozik, természetesen semmi eredménnyel, pedig milyen finom falat is az. De miért is várhatnám, hogy az emberi faj bármit is jól csináljon? Viszont ez az idétlen galamb itt mellettem, ez már nagyon idegesít. Ne, ne kezdj el turbékolni…! Amatőr. Na repülj le szépen a kenyered után. Én pedig megyek rokont látogatni.

3.  –  Mire jó a társkereső oldal?

Társkeresésre nem! Illetve arra lehet, csak a társ megtalálására, na arra szinte biztos nem. Legalábbis vannak véletlenek. De ugye kétszer kettő néha öt. De nem várt fordulatok is történhetnek. Ki hitte volna, hogy egy társkereső oldalán lezajló (egyébként kellemes) beszélgetésből tudom meg, hogy létezik a “Johari ablak”.

Erre az ablakra felhívnám a halni készülő, önmarcangoló “metálhigénikus” és a jogászban elferdült óvónők figyelmét! Bár ők lehet, hogy társkereső oldal látogatása nélkül is ismerik ezt a nyílászárót. Miközben a “Johari-ablak az önismeret egyik legszélesebb körben használt egyszerű modellje. Eredetileg az egyéni hatékonyság mérésére dolgozta ki Joseph Luft és Harry Ingham pszichológus, 1955-ben publikálták. Az elnevezés kettejük keresztnevének ötvözete (Joe és Harry → Jo-Hari → Johari)”.

2.  – Mazochizmus – édes kéj

Már akinek, nekem továbbra sem ez a kedvenc izmusom. De kezdem érteni, hogy miért Sacher-Masoch-ról nevezték el, és miért a bundás Vénusz a forrásregény vagy hogy is nevezzem.

“Szeretni, szeretve lenni, micsoda boldogság! És mégis – mily fakónak tűnik e boldogság csillogása összevetve azzal a gyötrelmes gyönyörrel, mikor egy olyan nőt imádunk, aki játékszerévé tesz minket, mikor egy szép zsarnok rabszolgájává leszünk, ki könyörületet nem ismer és lábbal tapos minket.”

A pár mondattal későbbi folytatás sem rossz: “Milyen lovagiatlanok ezek a … (kisebbségi nép), gondoltam, és Istenük is, illendőbb kifejezéseket is választhatna, ha a szép nemről beszél. ‘Isten megbüntette őt, és egy asszonyszemély kezére adta.’ Mit kellene vajon tennem, hogy engem is megbüntessen?”

Nem találtam az idézeten belüli idézet jelölésére szolgáló francia csúcsos dupla idézőjelet a klaviatúrán, irodalmi munkásságom meg is feneklett. Az író egyébként a lenyakazós Juditról beszélt a Bibliából.

1.  – Korbácsok, nyilak, flört

Sitty-sutty, és a bundás Vénusz kezében már ott is a korbács. Ez gyorsan ment, igaz, még csak festményen, képzeletben, de mi lesz itt még később? Olvasottságom elégtelenségét mutatja, hogy: x író, x művéből ismerem meg: y író, y művét. Vagy egyenesen először hallok magáról az íróról. Jó, Goethéről hallottam már, ha máshol nem is, de hüllőkről szóló ismeretterjesztő filmekben biztosan. De ezen sorait nem ismertem: “Döntened kell – győzz vagy reszkess üllő légy vagy kalapács!”

Fotó: ismeretlen, illusztráció
Fotó: illusztráció

Utalva a nő-férfi (hímsovinisztáknak: férfi-nő, egyéb variációktól most eltekintenék) kapcsolatára. Nagy dilemma, én üssek, vagy engem üssenek? Szerencsére Goethe kovács technológiai ismeretei hiányosak voltak. Én inkább fújtató leszek, az éleszti fel ugyanis a tüzet.

Flört! Yoda mester útmutatásai szerint elmém kiürítettem (kong az ürességtől), és száradt süteményem (természetesen, csak képletesen, hiszen sosem volt az enyém) disznók elé vetém (szintén képletesen, bár hallgatni arany – ezért nincs egy petákom se?).

A lényeg, regisztráltam egy társkeresőoldalon. Nincsenek kétségeim az eredményt illetően. Két éve voltam már ilyen oldalakon, az egyiken valóban csak “vótam”, a másikra még elő is fizettem pár hónapra. Kellemesen elcsevegtem két hölgyeménnyel is, hogy mennyire értelmetlen a társkeresőoldalon regisztrálni. Ezt leszámítva a legjobb az volt, amikor a gugli segítségével lefordított leveleket megkaptam. Sajnos nem mentettem el őket, de most reménykedem, hogy újra kapok majd párat. Viszont be kell számolnom a társkeresőn eltöltött pár óra eredményéről. Bizony, van eredmény. Ugyan figyelmeztetett a társkereső oldal, hogy friss regisztráltként érdeklődők tömkelege fogja adatlapomat látogatni, de én tamáskodva fogadtam ezt a figyelmeztetést, pedig….

Az adatlapomat töltöm, de már meg is volt az első érdeklődő, 50-es nő Veszprémből. Nem rossz, de mi vezette odáig, hogy engem megnézzen? A második egyed 48 éves, pécsi – helyben vagyunk, a kor is közelít, fotó természetesen nincs. Minek az társkereséshez? A következő érdeklődő, ő már a sokadik, hiszen 1, 2 sok, tehát igaza lett a társkereső oldalnak, tömegek leptek el. Na, a harmadik hölgy telitalálat, már a kort tekintve, viszont szomszéd vármegye. A negyedik jelentkezőre estig kellett várni (hiába minden csoda csak 3 óráig tart) 48 éves, fotó az nyista, de legalább hazai vármegye. Ő leereszkedett hozzám egy mondat erejéig is, ezt hívják ezen az oldalon flörtnek. Biztató, nagyon biztató.

Az egyebekről később írnék, kísérletet folytatok ugyanis. Az első nagy állomáson már túl is vagyok…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

tizenhárom − kilenc =