Régen fehér aranynak nevezték a porcelánt, mert birtoklása kiváltságot, rangot jelentett. Egy áhított tárgy, aminek értéke volt. Ma is léteznek megszállott gyűjtők, múzeumok, ahol megbecsülik ezt a praktikus anyagot.

Fotó: IB.hu
Fotó: IB.hu

Eredetileg ez a szó egy tengeri kagylónak, a kaurinak (Cipraeidae) a neve, melynek fehér, csillogó porcelánszerű héja van: innen jön a szépséges mindennapi használati tárgyaink elnevezése. Mindenki ismeri, naponta többször találkozunk a csillogó, pórusmentes termékkel, melyhez kaolin, földpát és kvarc vegyületét égetik ki.

A vékony csészék fala áttetsző is lehet. Használják a mindennapok étkezéseihez, műtárgyakhoz, technikai berendezésekhez, az egészségügyben és a művészetben is.

Van lágy és kemény porcelán. Ez az összetevők mennyiségi viszonyaitól, és a mindenkori legközelebb fellelhető ásvány minőségétől is függ. Minél kevesebb a kaolin benne, annál törékenyebb. Az angolok csontot is tesznek hozzá, így alakulnak ki a keményebb, áttetsző, fényesebb tárgyak. Általában kétszer égetik ki, előbb megkeményítik, majd ráégetik a mázat. A fogászatban használt porcelán 80 százalék kaolint tartalmaz.

A fayance-ot és majolikát fél porcelánnak nevezik.

Európában először Marco Polo beszélt a porcelánról.(A XV. században az olaszok azt hitték, hogy a kínaiak ezeket a porcelán csigákat törik meg, és abból készül a porcelán. A kis csigákat nevezték porcellinonak = disznócskának, mely kicsinyített formája a porco = disznó szónak. Ezzel a megnevezéssel illették a női nemi szerveket, mert hasonlított állítólag a Concha Veneris = Vénusz kagyló kinézésére. Ezt itt most nem minősíteném, csak éppen megjegyeztem.)

A nyersanyagból korábban, kézzel, korongon való formázással, manapság öntvényként készül a nyers porcelán, melyet azután színekkel, mázzal, festékkel dekorálnak. A dekoráció lehet magán a nyers porcelánon, vagy a mázban, de a máz után is festhetőek a porcelántárgyak.

Először Kínában fedezték fel állítólag Kr.e. 620-ban, és sokáig titokban tartották a készítés módszereit. Manapság a kínai porcelán a mi fogalmaink szerint inkább kerámiának felel meg, de a fogalom filozófiailag sokkal többet takar a távol keleten, mint nálunk. Gondoljunk csak a japán tea szertartásra.

Európában Johann Böttgernek sikerült először a porcelán előállítása. Ezt 1709-bn jelentette be hivatalosan, Drezdában.

Az első porcelánmanufaktúra Meissenben alakult meg, jele az egymást keresztező két kard a tárgy alsó felén. 1720-tól máig -ez a legrégebbi cégjegyzés, amely még ma is használatra kerül.

Később alakult ki a bécsi porcelán, ezután nagyon sok helyen Európában országos manufaktúrákat alapítottak.

A XX. században már tömegcikké vált az anyag, bár még mindig elég jó értékük van a híres gyárak darabjainak. Ezek formájuk, motívumaik miatt nem lehetnek automatizált termékek. Kézzel készítik, festik őket.

Drezdában az Állami Múzeumnak 20.000 kiállítási tárgya van, Európa legnagyobb múzeuma a Porcellanikon Hohenbergben, 11.000 négyzetméteren mutatja be mindazt, amit a porcelánról tudni lehet.

A második világháború után Németországban nem volt elég fém, ezért valakinek 1919-ben eszébe jutott, hogy porcelán tallérokat öntsenek Meissenben, melyeknek valódi pénzértékük volt, de 1920-ban a pénzügyminiszter elutasította a használatukat.

Magyarország első porcelángyárát Telkibányán Bretzenheim Ferdinánd herceg alapította, mert a bányavárosban kaolin lelőhelyet találtak.

Magyar vonatkozásban érdemes megemlíteni a Zsolnay, a Herendi és a Hollóházi porcelán manufaktúrákat.

Egy kedves feljegyzésből tudom, hogy az olaszok a mozzarella sajtkészítményt nevezik fehér aranynak. Ugye mindenki azzal dicsekszik, ami van neki!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

öt × 4 =