Roppant egyszerű kimondani: kártyajáték. Játszani már valamivel nehezebb. A legjobban azok játsszák, akik ismerik a valószínűség-számításokat. De olyanok is játsszák, mint én, akinek a fenti számításokról fogalma nincs.

A francia kártya 52 lapjával (dzsókerek nélkül) játsszák, négyen ülnek az asztal körül, a két-két egymással szemben ülők partnerek, és egy csapatot alkotnak.

Hogy honnan ered a játék, mely hidat jelent a két játékos között, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint Oroszországból, vagy Törökországból , mások szerint Egyiptomból, Kairóból került át a játék az angol birodalomba. Biztosat nem tud senki. Bár rengeteg könyv, tankönyv, kézikönyv jelent és jelenik meg szinte havonta, a bridzs eredetére csak halvány elképzelések vannak.

Nem akarok én itt a bridzsel kapcsolatos új elméleteket elaborálni, az teljesen fölösleges, Inkább azt mondanám el, hogy majdnem egészen biztos, az angol “Whist” játékból terebélyesedett, nőtt ki a ma már világszerte játszott és kedvelt kártyajáték.

Kék és piros lapokkal, tehát két csomag kártyával játsszák. ( Hadd mondjak el egy pletykát, lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem: a bridzs szabályait be kell tartani. Mindig a kék paklival kezdünk. Állítólag a régi dzsentrivilágban egy Csekonits nevű gróf lelőtte a fiát játék közben, mert az a piros paklival kezdett leosztani…)

Sportnak minősül, és a kilencvenes évek óta olimpiai diszciplínává vált. A rendszeresen megrendezett játékok és bajnokságokon kívül a játék megihlette a z egyéb kulturális termékeket is.

1936-ban írta meg Agatha Christi a „Nyílt kártyákkal” című regényét, amelyben a házigazdát egy bridzsparti alatt ölik meg. További irodalmi termékek, melyek a bridzsel foglalkoznak, a „Dr. No”. és „A tűzgömb” című könyvek.

Legutóbb Nicola Bardola svájci író jelentetett meg 2005-ben egy regényt, melynek címe: ”Szlemm” .

1959-ben Samuel Baher komponált egy rövid operát „Egy bridzs-kéz” cím alatt.

A huszadik század harmincas éveiben terjedt el az egész világon, bridzs-szövetségek alakultak, bajnokságok, versenyek következtek.

A bridzsjátékosok halálosan komolyan veszik a játékot, mely a dicsőségért megy, pénzben csak hivatásos játékosok játszanak, ezeket nagy, hosszú ideig tartó hajóutakon játsszák a vendégek szórakoztatására.

Egyébként valószínű, éppen ezeknek a hosszú utaknak az ideje alatt alakult ki a játék huszadik századi formája. Vannak szabályok és úgynevezett konvenciók, melyeket illik ismerni a játékosoknak.

Három nevet érdemes megemlíteni. Az első Harold S. Vanderbilt, aki lefektette egy hosszú hajó úton elsőként a bridzs ma is érvényes szabályait. A második név Ely Culberston, ő terjesztette el az 1930-as években Amerikában a nemes játékot. Könyveket írt, és hosszú ideig uralta a bridzstanítás alapelveit

Utóbb Charles Goren fektette le a ma is használatos amerikai standard kontakt-bridzs játékszabályait.

Ez talán a leggyakrabban játszott bridzs-féleség. Mert, amúgy van vagy 120 féle egyéb konvenció, egy bridzs tanárnak ebből legalább hatvanat illik ismerni, én csak az amerikai standardot játszom. Nevezik még Kis Treff játék -módusznak is.

E kis írás nem tanítási célokkal, hanem a karcolat kedvéért született. Apró illusztrációként hadd meséljek el egy kis szösszenetet, mely velem történt.

Fifi barátnőmmel Dominikán melengettük a tagjainkat. A nap sütött, az étel ehető volt, langymeleg szél simogatott. A tökélyhez már csak két bridzspartner hiányzott. Szóltunk a recepciónak. És beüt a szerencse! Találunk bridzspartnereket.

Egy spanyol házaspár jelentkezik egy szomszédos szállodából. A férjnek dupla doktorátusa van, a hölgynek “Te hallgass!” a neve.

Egy alkalommal nagyon merészen licitáltunk, a dupladoktor kételkedve mosolyog. A partit megnyerjük, a spanyol felugrik és mérgében toporzékolni kezd. Nem értjük, miért, hiszen nem pénzben játszunk, de csak toporzékol tovább, előre, hátra. Na. Ez az, amit nem kellett volna. Nem látja, hogy közvetlenül mögötte ott a tó, hát nem beleesik? Estélyi ruhástól, zoknistól, lakkcipőstől, belezuhan a halak közé. Ez az a hely, ahol a vendégek kenyérrel etetik nem csak a halakat, hanem a teknőcöket is. Csapatosan ólálkodnak erre, finom falatra várva. Az úr pillanat alatt tele van hallal, teknősbékával, akik tátognak rá. Valahogy kihúzzuk a vízből, röhög az egész közönség. Az úr lehúzza zokniját, cipőjét, vizes nadrágját feltűri, úgy megy haza. Másnap zokni nélkül szandált visel a sötét nadrágjához.

A kártyából hiányzik a pikk dáma. Keressük. A doktor – doktor székének párnája alá van besüllyesztve. Többé nem jönnek kártyázni hozzánk…

E királyi játékról most csak ennyit !

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

egy × egy =