Tisztelt Szerkesztő!

Egy igen összetett kérdésben kérek öntől tanácsot!

Hatéves kismacskám nemző kandúrját tíz éve etetem-itatom jó gazda módjára. Ám túlságosan vastag bundája már a kezdetek-kezdetén problémákat generált. Mondhatni minduntalan szőrszál került a levesembe, amit egy magamfajta kékvérű úrilány szépen fogalmazva szembehunyva sem tolerál. Pedig lelkemre mondva jó neveltetésemből adódóan próbálkoztam számtalan női praktikával, szembekötősdivel, ragtapasszal, de képzelje odáig jutottam, hogy már bukósisakban jártam. Így úton-útfélen kivívtam a különc hölgy szerepét. Ennek köszönhetően én lettem a környék exkluzív lakója az aranyos bolyhos kiscicámmal. Hihetetlen, de már jó ideje minden valamire való hím minket környékezett!

Közben a haszontalan kandúr, hozzánk csődítette az össze kóbor szukát. Gondolhatja, milyen állapotok vannak a mi elit negyedünkben. Mindenki szörnyülködik a kupleráj láttán! Ráadásul ez a csirkefogó még egy kezdő állatidomár karmaiba is beleszaladt, aki jelenleg is, friss hússal táplálja. E mámoros állapotokban kell minduntalan rendre igazítani! Kidobom az ajtón és visszamászik az ablakon. Leskelődik és -oktondikám, nem érti miért van a táskámban vibrációs gyűrű, vagy, hogy a fogkefe nem csak a szájba való, és a gyöngysort én nem a nyakamon hordom. Igen, talán, hamarosan átveszi helyét egy pajkos kutyuska! Mitévő legyek?

Maga szerint, ez a kalandor szőrcsomó, rájön végre, hogy itt az ideje visszahízelegnie magát, vagy ne teketóriázzak és hívjam a sintért? De hát kiscicám édesapja…

Égető helyzetemre való tekintettel várom gyors szakmai válaszát!

Maradnék, csak így jeligével: „egy úrilány bolyhos kiscicával”

A címemet megtalálja a borítékon!