Pósfai György biológusnak, a MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézet igazgatójának, az életrajzában nem tüntetik föl, hogy mivel foglalkozik szabadidejében.

Aki ismeri tudja, hogy nem csak szakmai tekintély, a szintetikus biológia hazai atyja, hanem amellett, hogy novellákat ír, dendromán is. Vagyis a kólibaktériumok háziasítása mellett nagy fákat mér, fotóz és meghatározza GPS koordinátájukat.

 

Pósfai György - biológus
Pósfai György – biológus

-A munkatársai közül vannak, akik érdeklődnek a dendrománia iránt vagy egyszerűen csak dendrománok? Mindenki tudja, hogy mit jelent ez a kifejezés, amikor meghallja?

-A dendrománia egy hobbi, a nagy, öreg fák keresése, dokumentálása (dendro=fa). A kifejezést – legalábbis ilyen értelemben – tudtommal én vezettem be az öreg fákról szóló könyvemmel, de ma már látom tőlem függetlenül is használni. Terjed a szó használata, de bizonyára sokan még nem ismerik. A kollégáim? Van, aki érdeklődik a nagy fák iránt, van, aki elnéző mosollyal fogadja élménybeszámolóimat.

-Egy leendő biológus a gimnázium évei alatt már tudja, hogy mi az a “szintetikus biológia”? Máskülönben a “háziasított baktérium” mire képes?

-Nem hinném, hogy egy gimnazista ilyesmiről tanulna, bár ha érdeklődik, bőven talál róla információt az interneten. A molekuláris biológia viszonylag új ágáról van szó. Eljutottunk oda, hogy az analizáló, “szétszedős”, leírós biológia mellett megjelent az “összeszerelős”, szintetikus biológia. Célja a természetben nem létező genetikai áramkörök, modulok, akár egész élő sejtek, szervezetek tervezett, céltudatos összerakása standardizált biológiai alkatrészekből. Az élő szervezetek persze rendkívül bonyolultak, úgyhogy a szintetikus biológia egyelőre főként viszonylag egyszerű sejtekkel, például baktériumokkal foglalkozik. Az én kutatócsoportom a jól ismert kólibaktériumot “háziasítja”, drasztikusan átalakítja a genetikai tervrajzát, egyszerűsíti a működését. Hogy ez mire jó? Csak a baktériumoknál maradva, ma is rengeteg mindenre használjuk őket, hiszen rendkívül hatékony, olcsó kémiai gyárak, amelyekkel meg lehetett csinálni, hogy mezőgazdasági hulladékból műanyagot gyártsanak, a cukorbetegeknek inzulint állítsanak elő, vagy éppen hatékony maláriaellenes szert készítsenek. Az eddig használt, módosítgatott sejtek azonban a természetben kifejlődött, nem a mi speciális igényeinkre “készült” élőlények, fölösleges és nem kívánatos tulajdonságokkal is rendelkeznek. A szintetikus biológia még hatékonyabb, direkt az adott célra tervezett szervezeteket próbál előállítani. A “mire jó” kérdésre tehát az egyik válasz a hasznosság. A kutatót azonban nem elsősorban ez motiválja, hanem a megismerés vágya. “Csak azt ismerem igazán, amit meg is tudok csinálni”– szokták idézni Richard Feynman fizikust. Az élő szervezeteket is akkor fogjuk igazán megismerni, ha el is tudjuk készíteni őket.

 pgy7

-A fák mikor kaptak nagyobb hangsúlyt az életében? Esetleg erdő mellett cseperedett, voltak erdészek, fafaragók, biológusok az ősei között? Honnan a szeretet?

-Nem voltak erdészek, biológusok, pláne fafaragók az őseim között. Mondhatnám azt, hogy a bátyáim már lefoglalták előlem a komolyabb tudományágakat, így maradt nekem a biológia. Komolyabban: természetszeretet szinte mindenkiben van. Nekem jó kikapcsolódás a molekulák szabása-varrása után a fák után járni. A dendrománia pedig egy igen szerencsés hobbi. Volt egy kiaknázatlan, ugyanakkor sokak fantáziáját megmozgató terület, az ezredfordulóra pedig a lehetőségek (GPS, internet, mobiltelefon, digitális fényképezés) is adottá váltak egy teljességre törő nagyfa-katalógus létrehozásához. A művelése pedig alkalmat ad sok-sok szép hely bejárására, sokféle ember megismerésére.

-2005-ben jelent meg a “Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia” című könyve. Azóta mi minden történt? GPS-szel egyre többen zarándokolnak a fákhoz? Mennyire volt nagy sikere a kiadványnak, lesz-e folytatása?

-Magam sem gondoltam volna, hogy egy valóságos mozgalom válik a hobbimból. A könyv elfogyott a boltokból, sajnos a hozzám érkező kéréseknek sem tudok eleget tenni. Van folytatás: egyik fiam segítségével készült egy honlap, ahol folyamatosan bővülnek a falisták, s amely gyűjtőhelyévé vált a dendrománoknak, a rendszeresen fákat kutató természetjáróknak. Rengeteg megfigyelés befut hozzám, nehezen is győzöm ezek megerősítését.

pgy4

-Még mindig a 2013-ban felfedezett 1200 cm törzskörméterű gemenci fekete nyár Magyarország legnagyobb fája? A www.dendrománia.hu internetes oldalon kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a legnagyobb fa definíciója. Egytörzsű vagy többtörzsű? Fölfelé 130 cm után keskenyedik vagy szélesedik? Az egyik évben soványabb, a másikban kövérebb? Hogyan kereszteződnek, vagyis az sem mindegy, hogy milyen fáról beszélünk… Összesen hány nagy fa él hazánkban?

-Nem minden nap kerül elő ekkora, eddig ismeretlen fa, a gemenci nyárfa még őrzi első helyét. Ami a fák mérésének finomságait, a listákra kerülés kritériumait illeti, azokat én magam határoztam meg, s – talán szakmai ártalomként – szigorúan be is tartom. Az eredeti cél a 6 m törzskörméretet elérő magyarországi fák teljes felmérése volt, de sok, kisebbre növő fafajból is számon tartom a kapitális példányokat. A honlap listáin jelenleg mintegy 1800 fa szerepel, de mindig kerülnek elő újak is (már csak azért is, mert “belenőnek” a listába), meg persze van pusztulás is.

-A tölgy, a hárs, a szelídgesztenye, a platán mi miatt strapabíróbb, mint a többi fa? Egyáltalán lehet valami magyarázatot adni, hogy ezek a nagy fák miért élnek sokáig vagy mi miatt nőttek hatalmasra?

-Az élőlények évmilliárdos evolúcióval alakultak olyanra, amilyenek ma. Sokféle nyertes stratégia van. A rövid, de szaporább élet éppoly sikeres lehet, mint a lassú és hosszú. Egyébként a fák többsége nem is él tovább, mint mi. A faóriások között vannak rövid életű, de gyors növekedésűek (pl. a nyárfa), és vannak hosszú életű, de lassú növekedésűek (pl. a tölgy). Ahhoz, hogy valamelyikből igazi óriás legyen, egyedi genetikai adottságok, jó termőhely, és persze szerencse is kell (ne vágják ki, elkerüljék a betegségek).

 Pgy-2

-Azt gondolnám, hogy a Dendromán találkozókat kizárólag fák alatt rendezik, a szabadban. Kik vehetnek részt a találkozókon?

-A honlapon kialakult közösség kívánságára évente legalább egyszer rendezünk egy találkozót. Ezeket meg szoktuk hirdetni a honlapon, bárki csatlakozhat. A dendrománok társasága a legcivilebb civil szervezet. Nincs elnök, titkár, alapszabály, nem fizetünk tagdíjat, nem pályázunk pénzeket. A találkozók általában kétnaposak, és intenzív fa-bejárással telnek. Az ország olyan helyein jövünk össze, ahol egy helyi kalauz jónéhány, eddig még számunkra ismeretlen fát tud mutatni.

SONY DSC

-Mik a dendrománia veszélyei? Hol lehet nagy mérőszalagokat vásárolni? Milyen a jó bozótvágó?

-Mérőszalagot barkácsboltban, bozótvágót vadászboltban. A dendrománia veszélyei: kullancs-, szúnyog-, bögölycsípés, elázás, megfagyás, leégés, magánterületről kiebrudalás, kutyaharapás. Van még néhány, el lehet olvasni a könyvemben…

-Itthon és külföldön sokan szeretik a fákat? A fák bölcsességet, tartást, nyugalmat, energiát árasztanak? Akár még ihletet is adnak egy-egy novellához?

-Nem nagyon találkoztam olyannal, akit ne nyűgözne le egy faóriás. Mindenfelé vannak faszerető emberek. Néhány év óta – angol kezdeményezésre – vannak nemzetközi öreg fás találkozók is. Hasonszőrű emberekkel találkoztam ezeken, bár érdekes, hogy a nemzeti vagy egyéni karakter mennyire meghatározza a célokat, módszereket, hozzáállást. Hogy mit sugároznak a fák? Szerintem semmit. Más kérdés, hogy ki mit lát beléjük. Engem az élet sokszínűsége, a sokféle nyertes stratégia (minden mai élőlény mögött évmilliárdos, sikeres családfa van) nyűgöz le. A fák egy ilyen, a miénktől meglehetősen eltérő stratégia markáns, kézzelfogható képviselői. Figyelmeztetések, hogy ne legyünk túlságosan elszállva magunktól.

SONY DSC

-A “Friss Cipó-történetek”, a “Tull úr intenzív élete” és a “Vadakul” című novellásköteinek már a címe is mosolyt csal az olvasó arcára. A kiadványokban szereplő írások valóban vidám történetek, az életből merített rövidebb-hosszabb részletek?

-Szó sincs róla. Sportot csinálok belőle, hogy minden kitalált legyen, és elkerüljem a saját életem dokumentálását. Az apró részleteknek persze lehet valós alapja, hiszen végső soron az ember képzeletét is a tapasztalatai határozzák meg.

-Sok hazai fáról tesz említést történelmi, irodalomtörténeti tanulmány. Mi magyarok mennyire becsüljük meg fáinkat? Valahol azt írja, hogy a dendrománia a Föld legbékésebb szenvedélye és hogy ha fáról van szó, mindenki segítőkész. Sőt ne bizalmaskodjunk a nagy fával, inkább egyszerűen másszuk meg! Vagyis mit tegyünk, ha hirtelen meglátunk egy nagy fát?

-Nem állunk rosszul. Éppúgy megbecsüljük a nagy fákat, mint egy ír, román, indiai, vagy akárki. Inkább attól függ a nagy fák megbecsülése, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy elmerengjünk egy öreg fa láttán, vagy tüzelőt kell-e gyűjtenünk. Mit tegyenek, ha meglátnak egy nagy fát? Szóljanak nekem!

 pgy3

 

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

20 − 9 =