17.7 C
Budapest
csütörtök, március 28, 2024
Home Egyéb Az idős ezredes egy napja

Az idős ezredes egy napja

0
Az idős ezredes egy napja

Fiatal orvosként a tölgyesi tüdőszanatóriumban dolgoztam, volt a paciensek között egy nagyon szikár, idős Úr, aki valaha a román király hadseregében volt ezredes.

Amikor a román királyt a kommunista párt lemondatta, a tiszteket üldözni kezdték, kellemetlenkedtek nekik, volt sok olyan, akit börtönbe zártak. A mi paciensünk a TBC szanatóriumban mint beteg, átvészelte a tisztogatási akciót, de elvették a lakását, kifosztották, nem volt, hova kibocsájtani. Így aztán valahogy szociális okokból ott maradt a szanatóriumban, az én időmben már biztos, hogy legalább tizenöt-húsz éve ott élt. Már a személyi igazolványa is a szanatóriumot jelölte meg lakhelyül, orvosok, személyzet, betegek, jöttek-mentek, de az öreg ezredes -így is szólította mindenki, hogy Ezredes Úr, (-pedig akkor már nagyon benne voltunk az elvtársias megszólításokban-) mindenkit túl élt. Érkezhetett vihar, átszervezés, politikusok jöttek-mentek, a személyzet x. alkalommal megváltozott, de Ezredes Úr ott állt a vártán, szálegyenesen. Öregen is 180 centinél jóval magasabb volt, és nem hajlott meg a háta. Egy -már régebben meghalt fiának a kollégája kegyeletből minden hónapban küldött neki 50 lejt, ez vásárlóértékben ma kb. 5000 Ft-nak felelne meg. Nem volt egyébként, mire költeni, mert egyrészt Tölgyesen mindene megvolt, ágy, étel, ágynemű: ezt az állam állta, de azért voltak Ezredes Úrnak kiadásai. Piperecikkekre és parfümökre költötte a pénzét!

A román királyi hadsereg tisztikarának pipere-előírásai között szerepelt a mindennapi borotválkozás, és -nem túlzok- szükség esetén a púder és arcpirosító, valamint kötelező volt egy száraz férfi kölni használata is. Ezt sehol nem olvastam, maga az Ezredes mesélte nekem.

Reggelente megborotválkozott, kis púdert tett az arcára, bekölnizte magát, és lement sétálni az udvarra. Akit méltónak ítélt rá, annak köszönt, kezet fogott vele, megkérdezte: hogy aludt, mit álmodott.

A kantinban az övé volt a legjobb hely, az ablaktól nem messze, ahol még jó volt a levegő és nem volt huzat. Többször mondogatta: „Carpe diem: minden napodnak legyen meg az értelme.” Ez a mondás egyébként Horátiusztól származik,(Kr.e. 23, „Óda Leukoniaehoz”), szó szerint szakítsd le a napot, magyarítva: használd fel a napot, ragadd meg a pillanatokat.

A korról és a telő időről nem folyton nyavalyogni kell -szónokolta az öregúr, hanem élvezni kell az életet. Bevallom, kis kétkedéssel figyeltem ezt a szöveget, bocsáttassék meg nekem, annyira buta és fiatal voltam még….

Két évre rá áthelyeztek Tölgyesről Gyergyóba, ez 42 kilométer távolság, és én fenn a hegyen dolgoztam egy intézetben, ahová a madár se járt, ha járt is, csak véletlenül…

Egyszer csak megérkezett a tölgyesi mentőautó, és Ezredes Úr -egy ünnepélyes vajszínű, rojtos tisztaselyem sállal a nyakán, -mászott ki az anyósülésről. Eljött meglátogatni engem. Meglepődtem, de természetesen befizettem az irodán még egy ebédre, megvendégeltem őt. Két és fél órát töltött nálam, amíg a mentőautóra várt, és ez alatt az idő alatt elmesélte, hogy ő a napjait, mindegyiket, kivétel nélkül, -ha esik, ha fúj, ha süt vagy nem süt a nap, gondolatban felfűzi egy fonalra, és mint egy gyöngysort, bármikor a képzeletéből elővarázsolhatja. Ekkor megértettem, hogy miért olyan mosolygós, kedves, és udvarias: mert mindentől függetlenül a mának él, minden napját élvezi, kihasználja az adódó alkalmakat. Mint most azt, hogy jött egy mentőkocsi, felkapaszkodott rá, és volt egy kellemes ebédje egy Hölggyel (ezúttal velem, de szerintem a véletlen a történetben én vagyok, mindegy is, hogy kivel. Más is lehetett volna a helyemben). Ezzal búcsúzott:

-” Íme, még egy kellemes nap az életemből!”

Soha nem láttam többet, nem is hallottam róla, de ahogy telik az idő, egyre inkább rájövök, milyen óriási ajándékot adott nekem. Nem kell az Idő múlásával törődni! Mert minden nap új, és az apróságokkal, amelyek történnek, elszórakoztatnak. A mának élek, és ez nagyon jó… Ki lehet próbálni!

És az öreg Ezredes Úrnak volt igaza… Minden nap egy új, kellemes nap az életünkből… Meg kell becsülni!