21.7 C
Budapest
hétfő, október 21, 2019

Fel kell jegyezni! – az íráshordozók

Author

Categories

Share

Az ősidőkben, amikor még nem ismerték az írást, úgy kommunikálhattak, hogy hallották egymás hangját. Ám az állattartás kezdetekor már szükséges volt feljegyezni az állatok létszámát.

Fadarabokra történt ez a tevékenység, úgy tízezer évvel ezelőtt, megszületett a rovásírás. Felületet könnyű volt találni, hiszen magától nőtt a földeken, mondjuk egy fa vesszeje, a háncsa kiváló volt a feljegyzésre.

Aztán valakinek, Egyiptomban, úgy hétezer évvel ezelőtt, eszébe jutott, hogy lehetséges a Nílus mellett bőven termő papiruszháncsra is felírni valamit. Ezeket egymás mellé tették, majd keresztben rá újabb papiruszháncsot raktak, és megint, és újra, “kipotyolták”, megszárították, 30-40 centiméteres darabokra vágták. Erre írták rá korommal, mésszel, sárga és vörös okkerrel az egyre fejlődő, tökéletesedő hieroglifáikat. Ha nem volt elég hosszú a papirusz, – figyelem, a mai napig ezt a szót használjuk a papír megnevezésére -, összeragasztották a végeket, egy-egy ilyen iromány lehetett pár méter hosszú is, amit felcsavarva tároltak.

Ránk maradt egy tehetősebb egyiptomi úr Halottas Könyve, melyben az volt leírva, hogy milyen veszedelmek várnak rá a halála után, és azokat mely viselkedési kódex szabályainak betartásával kerülhet el. Nos, az irat 40 méter hosszú.

Babilonban agyagtáblácskákra írták a mondandójukat, és jól is tették, mert több tízezer ékírásos agyagtáblácska maradt ránk.

Nem is beszélve Hamurapi törvényeit tartalmazó diorit oszlopról, mely Kr.e. a 18. századból származik. Az uralkodó itt kőbe vésette az igazságszolgáltatás rendjét, a peres eljárás menetét, a bírák kötelességeit. Ebben a bevésett szövegben található először a szemet szemért, fogat fogért büntetés. Még 1700 évvel később, az újbabilóniai és perzsa állam megszületésekor is alkalmazták e törvényeket. A sztélét Szúzzában találták meg 1901-ben, ma a párizsi Louvre-ban található.

A pergament Pergamon városáról nevezték el, feltalálója állítólag II. Euménesz, pergamoni király (Kr.e.197-159). Kecskék, bárányok, borjak bőrét áztatták három napig mészben, majd leszedték a lágy részeket a bőrről, és a napon kifeszítve állandó locsolással feszítették tovább, kis fapöckök segítségéve, amíg áttetszővé vált a bőr. Két formája ismeretes: Olyan, amelyiknek csak az egyik, és olyanok, amelyeknek mindkét oldalát lekezelték, habkővel simították, hogy írásra alkalmas legyen. A pergamennek nagy előnye volt, hogy hajtogatni is lehetett. Különféle célokra ma is előállítják.

Fotó: IB.hu
Fotó: IB. hu

A Kr.e. 7. században az okos kínaiak, örökké titokzatos mosolyukkal felfedezték a papírt, melyet növényrostokból és -természetesen selyemből- állítottak össze. (Mindenki azzal főz, amije van.) Továbbra is mosolyogva eltitkolták a világ elől, hogy mi van nekik. Aztán pontosan úgy, mint a selyemhernyó petét, ezt is kicsempészte valaki az országból, és a titok megszűnt titoknak lenni.

A papír használata eleinte kolostorokban, vallásos jellegű másolóirodákban került felhasználásra, nagyobb jelentősége a könyvnyomtatás elterjedéséhez köthető.

A papír állaga rostos és nem rostos, fatartalmú, és famentes, gépsima, simított, enyvezett, nem enyvezett és még számtalan változatban kerül forgalomba, a művészetekhez használt, és a háztartási, kozmetikai és higiéniai papírformákat itt már nem is említem meg.

Képzeljük el, mit lenne velünk papír nélkül…?

Author

Share