Polgár Gyöngyi:

A népi megfigyelés azt tartja, hogy :”A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe.” de azt is mondják, hogy: „Hiányzol, mint fáknak a júniusi eső.”

Június 21.-e van, nyári napforduló, sok eső, szeretem!

Aratás ideje, érik a sok finom, zamatos gyümölcs, mert bőven volt ”majusi aranyeső”.

A házunk melletti kiskert is gyönyörű, színes virágok jelzik az arra járóknak, hogy gondos kezek óvják, és olykor beszélnek is hozzájuk.

A tömbházunk erkélyein muskátlik virítanak, és itt vannak a kaktuszok, és a sarokban növekvő citromfa is. Egy nagy diófa vet árnyékot az ablakunkra, … emléket idéz.

Szülővárosomban, ahol a nagyenyedi Örhegy áll, „onnan a város irányába s azon túl is lehet látni, ha jön az ellenség, olyankor kongatják a várban lévő templom harangjait.” A gondolat az egyik meséből való, amit esténként drága jó Nagymama elalvás előtt mondott nekünk. Aki Pósa Lajos bácsitól tanult mesélni, és verselni.

Nagymamának ”Az Én Újságomból ”olvasott a mostohája, akit nagyon szeretett. Ritka szép történet a nagyanyám élete, mint egy élő mese. Harmadik leányként latta meg a napvilagot, ám korán árván maradt. Édesapja új asszonyt hozott a házhoz, akitől Nagymama megtanulta a háztartás vezetését is. Imadtam a cukros laskáját, amit serpenyőjében pirosra sütött, nem beszélve a finom gyümölcsös pitéiről.

Az Örhegy lábánál a túloldalon van a Tündérkert, így neveztem gyermekkoromban a református temetőt, ahol nagymama szülei, és most az enyémek is pihennek. Akikre a nyári napforduló idején emlékezni szoktunk, akiknek az életet, és a versek iránti szeretetemet köszönhetem.

A Tündérkert emléke örökre megmarad, itt él a fejemben…júniusban, esőben, szélben, napsütésben, mindig őrzöm!