24.4 C
Budapest
hétfő, október 21, 2019

Pálinkás vízbe mártott szivacskefe

Author

Categories

Share

Napóleon korában – A fogápolás – 1. rész

Pálinkás vízbe mártott szivacskefe

Napóleon 1815. október 15-én érkezett meg Szent Ilona szigetére, ahol a Longwood House-ban haláláig ténykedett. A száműzetésben rendszeres napirend szerint élt, idejét beszélgetésekkel, sétákkal, valamint emlékiratai tollba mondásával töltötte. 52 évesen halt meg.

Napóleon Szent Ilonán
Napóleon Szent Ilonán

Életével -a becslések szerint- több mint 200 000 mű foglalkozik.

Halálának okáráról vannak tudományos találgatások. Sten Forshufvud svéd fogász és mérgezésszakértő úgy vélte és bizonyította, hogy Napóleon arzénmérgezésben halt meg. Haj- és szőrszálakat vizsgált, melyekből nagy mennyiségű arzént sikerült kimutatni.

A francia történészek felháborodással fogadták Forshufvud bejelentését és próbálták többféle módon cáfolni: az egyik szerint az arzén csak az akkori divatos illatszerek útján került a szervezetébe. Ám olyan nagy mennyiségben nem juthatott be, hogy idült mérgezést okozzon.

A tudódok és történészek vitáját nem áll módunkban eldönteni, ám tekintsük át Napóleon korának fogápolási, majd a későbbiekben tisztálkodási-, és szépségápolási szokásait.

(XVIII. század vége – XIX. század eleje)

Fogápolás

“A legtöbb ember számára a szájhigiénia nem áll másból, mint a lehelet felfrissítéséből. Ezért szopogattak kasucukorkát, szegfűszeget, ittak citromos vizet, rágtak dohányt. Az előkelő rétegek viszont már rendszeresen tisztították a fogukat. Ennek módjaként minden reggel egy enyhén pálinkás vízbe mártott szivacskefével átdörzsölték a fogukat. A császár opiat nevű gyógypépbe mártotta a fogkeféjét, amelyet mézből és különböző savakból állítottak össze a számára. Fogkő ellen különféle “csiszolóanyagokat” használtak, például korallport, kávézaccot, kenyérmorzsát, borseprőt, gondosan ügyelve arra, nehogy megsértsék a fogzománcot. A szájat általában pálinkával dúsított friss vízzel öblítették ki, de aki nem gyégyellte, a spanyol módit használta, vagyis saját vizeletével öblögetett, ami állítólag nagyon hatásos fertőtlenítő! Végül a nyelvet és az ajkak belső felét elefántcsontból vagy kagylóból készített vakaróval tisztították. De sokszor figyelmezteték az embereket, hogy évente egyszer igazi szakemberrel is konzultáljanak, aki megfelelő, kikísérletezett eszközökkel rendelkezik, és eltávolítja a fogkövet. A fogínyt különböző ecsetelőanyagokkal védelmezték: olajban feloldott atracélgyökér, fahéj-, szantál- vagy citromoldatba mártott pálinka segítségével kenték be a gyulladt felületeket. Egy lyoni fogtechnikus pedig azt tanácsolta, hogy akinek nagyon rosszak a fogai, készítessen magának műfogsort, amelyben minden egyes fog rugóval működik, és “kívánság szerint kivehető”. És azoknál a hölgyeknél,uraknál, akiknek egyszerűen csak rosszak voltak a fogaik, leheletük pedig elriasztó, egyetlen megoldás maradt: zsebkendőt tartottak a szájuk elé.”

Author

Share