„Nem nagyhírű város Jászberény városa

És itt a nyakam, hogy nem is lesz az soha.”

(Petőfi)

Petőfi a „nem nagyhírű” városban
Petőfi a „nem nagyhírű” városban

Az ismeretes volt korábban is, hogy Jászberényben járt Petőfi Sándor – a XIX. század legnagyobb magyar turistája. Mert ő bizony nagyrészt gyalog járt, és nincs a történelmi Magyarországnak olyan zuga, ahol ne hirdetné emléktábla, hogy „itt járt”!

Jászberényben az Apostol presszó falán tábla hirdeti, hogy itt látogatta meg sógoráékat 1847-ben. Nem véletlen az sem, hogy éppen a ház előtti teret nevezték el róla, kétfelé szakítva a Hold és a Palotásy János utcákat hajdan. S itt állt az a szobor is, melyet az autóbusz pályaudvar bővülése miatt egy sarokkal odább költöztettek.

No, de lássuk: mit tudunk mi erről a látogatásról!

1842-ben Petőfi átgyalogolt a Jászságon…

Goda Zoltán berényi kutató próbált utána járni 7 évvel ezelőtt a Redemptio hasábjain, hogy valóban volt-e látogatás és ha igen, milyen formában és mikor. Azt találta ugyanis gyanúsnak, hogy noha jócskán fel van dolgozva Petőfi élete, de abban egy szó sem esik erről a jászberényi látogatásról, főleg nem a költő tollából.

Petőfi rokona – Orlay Petrics Soma – általában hitelesen számolt be a költő útjairól, és a rá vonatkozó ismeretei elfogadhatóak. Ő írja egy későbbi visszaemlékezésében, hogy „Petőfi a Hortobágyon át Tiszafüred felé vette útját, szokás szerint gyalog…Átkelvén a tiszai révnél, Jászberényen, Cegléden át a szülőföldjének fogadott Kis-Kunságba érvén, Szabadszállásra tért be…” Történt mindez 1842-ben, amikor a Pest-Jászberény-Jászapáti-Tiszafüred útvonal vezetett Debrecenbe, melyről Jászberénynél volt elágazás Cegléd felé. Ezek szerint tehát Petőfi az említett év október közepén átgyalogolt Jászapátin, Jászjákóhalmán és Jászberényen.

Ez az út nem azonos az emléktálán hirdetettel, mert akkor még a berényi -későbbi vendéglátók nem voltak rokonok. De eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy ekkor bizony a költő – 19 évesen – megdobálhatta kaviccsal a békákat a jákóhalmi határban, Csohány Márcel hídjánál! – ahogy ezt említettem a múltkor Panyi János bátyámra hivatkozva.

(Ez a híd egyébként csak 1-2 száz méterre volt az Adynál említett gátőrházhoz, s az országút akkor még földes szakaszának ezen a részen nem változott a nyomvonala azóta sem.)

Öt évvel később mi miatt kocsizott ismét erre?

Ám tovább kutatva kiderül az is, hogy nagy esélye van annak a másik látogatásnak is, melyet a berényi emléktábla idéz, ugyanis 1847-ben Petőfinek megint volt egy olyan útja, mely valószínűsíti a jászberényi látogatást és ekkor már Sismis Mihály uramnak valóban a felesége volt Szendrey Franciska, kinek a testvére: Júlia viszont Petőfiné lett. 1847. október 31-én Nagyszalontáról: Arany Jánostól indult az ifjú pár Pestre, ahová a szekerük csak november 4-re ért fel. Ebbe az útba bőven belefért 1-2 nap megálló Berényben.

Félmeztelenül napozott volna az utcán?

Mindez eddig olyan meggyőzően hangzik, hogy nagy valószínűséggel igaz is, ám most jön a történetnek az a része, ami már nem illik bele a képbe! Sajnos nem tudom a forrást megnevezni, hogy hol olvastam sok évvel ezelőtt, hogy Petőfit nagyon begurították Berényben és azért is írt olyan morcos verset a városról, melyet a mottóban idéztem. A történet úgy szólt, hogy a városban jártában, szép vasárnapi délelőtt kiült a vendéglátók háza elé a padra félmeztelen, élvezve a napsütést, mikor azonban a háziaknak eszébe ötlött, hogy hamarosan kezdődik a nagymise és a Zagyván túli városrésztől szinte mindenki a kőhídon megy a közeli nagytemplomba. Micsoda slamasztika lesz abból, hogy ez a városi siheder szent ünnep napján itt nyújtózik félpucéran a konzervatív lakók előtt! Szóltak neki, hogy menjen be, de ő megmakacsolta magát, hogy nem megy biza! Akkorra már valóban jöttek minden irányból az ünneplő ruhás berényiek, s a háziak jobb híjján erőszakkal akarták beterelni a költőt, aki azonban megkapaszkodott a pad karfájában és nem ment. Az arra lakók vérmérsékletük szerint megálltak szórakozni a látványban, mások meg cifrákat mondtak az erkölcstelen városi vagányra, míg aztán végül a háziak berángatták a házon belülre.

A Lehel kürtjét azért valamikor megnézte

Itt aztán baj van az időpontokkal: az még csak hihető volna, hogy november első napjaiban egy 24 éves fiatal napfürdőzik már csak vagánykodásból is egy röpke ideig, de az örök naptárat segítségül híva kiderül, hogy az egész utazás Nagyszalontától Pestig vasárnaptól csütörtökig tartott, tehát nem ülhetett ki a költő vasárnap délelőtt Berényben a padra, csak kedden, vagy szerdán.

Az viszont tény, hogy Lehel kürtjéről többször is kezdett versbe – az idézet is abból való, – és nagy a valószínűsége, hogy ha már itt járt, akkor megnézte a múzeumban is. Az sem biztos, hogy annyira rossz véleménnyel lett volna a jászokról, hiszen ő maga is a Jászkun Hármas Kerület szülötte, melynek számtalan helységében megfordult, s Lehel Vezérrel kapcsolatban is szépeket ír a Jászságról – leszámítva az idézett előszót.

 

Fodor István Ferenc

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

10 − öt =