Maglódon élő költőnő, aki már gyermekként is kedvelte a verseket, a vidám mondókákat. Aztán az élet más pályára sodorta, ám néhány éve újra kedvét leli a magyar nyelv szépségében és a rímelő sorok leírásában. A mindennapi élet örömét és bánatát tárja őszintén az olvasó elé Tóth Ibolya.

Tóth Ibolya

Szántó

Készítik a földet, belé magot vetni,
Föld fölé egy felhőt esővel kergetni.
Tavaszi nap fényét oda csalogatni,
áprilisban magnak jó meleget adni.

Gyökerezik magunk magasodik szára,
ilyenkor hasonlít kicsiny palántára.
Egyik levél után gyorsan nől a másik,
mint a jegenyefa, már messziről látszik.

Erőt kap a naptól,erősödik teste,
üde harmatot kap minden áldott este.
Nyújtózik a szára, eléri a napot,
magas földtúráson csinál kis ablakot.

Mikor szárba szökken neveli a fiát,
levél hajlékában apró kis virágát.
Néhol talán nőhet három is reája,
hogy duzzadjon gyermekétől derekasan állva.

Fotó: Tóth Ibolya; pixabay.com

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

egy × 2 =