Szvetnyik Istvánné Arinak a papírfonás a hobbija, először kosarakkal, kisebb tárgyakkal kezdte, majd jöttek az aktuális ünnepek ajándéktárgyai, a ruháskosártól a fűszertartóig. Mostanában állatos figurákat készít. Papírpálcáinak csak a képzelete szab határt. Sokak örömére újrahasznosít.
Egy Duna menti kisvárosban él, 40 év irodai munka után nyugdíjba vonult Szvetnyik Istvánné, és akkor szembesült azzal az űrrel, amit a munka, a rendszeresség hiánya okozott. Úgy érezte kell valami elfoglaltságot találni, ami kitölti az idejét.
Elkezdett érdeklődni a papírfonás iránt, három évvel ezelőtt.
„Nagyon megszerettem, szinte a megszállottja lettem. Sőt egy Kreatív Kézimunka Kör alapító tagja vagyok, ahol nagyon sok szép dolgot készítünk és tanulunk is egymástól.”- mesélt a kezdetekről az alkotó, majd folytatta.
Kosarakkal, kisebb tárgyakkal kezdtem, majd igazodtam témáimmal az aktuális ünnepekhez. Van két lányom, akik rendszeresen ellátnak feladatokkal, s én igyekszem szívvel és boldogan megvalósítani kéréseiket. Nem túl régen kezdtem állatokat fonni: katica bogár, bagoly, teknősbéka, cica, és most a tehénke…”
Korábban már voltak kiállításaink, ahol látták a munkáimat és az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy nem tudnék-e tehenet készíteni? Akkor rávágta, hogy: dehogynem!
Aztán majdnem egy hónapig hozzá se tudtam kezdeni, fotókat nézegettem, amik teheneket ábrázoltak, majd amikor a fejemben megszületett, akkor egy nap alatt elkészítettem, megrajzolás, tervezés nélkül. Végül a festés, a díszítés szinte életet adott neki.
Meglepődtem, hogy milyen jól sikerült, és milyen nagy sikere volt interneten is. Nehéz volt megválni tőle, de máskülönben mindegyikkel így járok. Közben pedig elkészült a tehénke párja is, egy kis fekete bika.
Két egyforma dolgot soha sem tudok csinálni. A papírfonásban szerintem a legnehezebb a papírpálcák tekerése, elkészítése. A többi munkafázis tanulható és mint már mondtam, csak a fantázia szab határt, annak, hogy mit készítünk. Nem dolgozom soha sablonnal, minden a munka folyamata közben alakul ki. Ha nem sikerül lebontom, újrakezdem vagy kidobom.
Amikor elkészült egy figura, akkor pácolom, vagy festem, lakkozom, vagy díszlazúrt használok, attól függ, hogy melyik alkotáshoz mi illik.
Tulajdonképpen nem olyan olcsó hobbi, csak a papír van ingyen, mert reklámújságokat használok. Azt meg elég rendszeresen és sokat raknak a postaládámba. Tulajdonképpen az újrahasznosítás boldogabb formáját el sem tudom képzelni, főleg, hogy még sokaknak örömet is szerzek vele.
Fotók: Szvetnyik Zsuzsa