Kirándultunk a napokban a belga Maas folyó menti Liége-be, mely kultúrközpont, kereskedelmi csomópont, és fővárosa a hasonló nevű vallon tartománynak.

A város operaházáról, minden vasárnapi óriási bolhapacairól és a Liége-Guillemins Pályaudvarról híres. Ez utóbbit akartuk megtekinteni. A katalán származású, Svájcban élő és dolgozó Santiago Calatrava építette a futurisztikus kolosszális, organikus épületet.

Az én életemben kétszer volt már a világnak sztárépítésze, AZ ÉPÍTÉSZ: Kenzo Tange és a szintén japán Tadao Ando egy generációval később, akik maximumnak számítottak az építészetben. Nem hittem hogy életemben még egy ilyen alkotóval találkozom, de Liége-ben jobb belátásra tértem.

A katalán származású Santiago Calatrava fehér vasbeton szerkezete megkoronázza Guillemins városrészt. Csak tíz évvel született később, és olyan neofuturisztikus épület együtteseket alkot, mint a fent említett pályaudvar, és benne a kiállítási termek, amelyek minden eddigi építészeti stílust (Nálunk talán Makovecz -et és iskoláját sorolhatjuk ide.) meghaladtak. Kilenc vágánya van a pályaudvarnak, ebből kettő csak a nemzetközi gyorsforgalom lebonyolítására szolgál.

A csarnok kupola-fesztávolsága 200 méter, a magassága 35 méter, egy tízemeletes épület jól beférne alája.

Ez a pályaudvar naponta 500 vonatot fogad, részt vesz a nagy európai gyorsvasúthálózatban, annak egyik megállója. A többi állomások: Londont, Párizst, Kölnt és Frankfurtot kötik össze egymással. Itt áll meg a Thalys és az Intercity expresszvonatok is.

Az állomásépület sok acéltraverzből, betonból és üvegből készült. Olyan mintha a nagyon nagy állat belső bordázatán belül mozognánk, ezt nevezik az építészetben organikusnak. Hófehér a beton, minden egyéb elemet fehérre festettek, tiszta és letisztult benyomást kelt, de ugyanakkor úgy érzi magát az ember benne, mintha ő maga is része lenne ennek a szinte élő szerkezetnek.

Sajnos, a városközponttól nagyon messze van, nincsen körülötte infrastruktúra. Most ugyan lebontottak egy nagy területet a közelében, ahová be fogják telepíteni a szükséges környezetet, mert egyenlőre egy szál egymagában áll, úgy érzed, a préri közepén.

Négyóránként indul innen vonat Párizsba.

Képen láttam épületeket Calatravatól: Barcelonában a Bac de Roda hidat építette, Malmőben a megcsavart lakóházat: a Turning torzót, Dublinban a Samuel Beckett hidat, Valenciában a L’Hemisphere kultúrházat, de mindegyik épületére azt mondja az ember első látásra: „Ahhhh, ilyen nincsen.” Az építészeti zsargonban is neofuturistának nevezik. A struktúrákban egyszerre csak lombkorona bontakozik ki, nagy szárnyak, esetleg csontvázak belülről… Nem tudja az ember: meddig fal a fal, és hol kezd el élni, valamilyen módon.

Mindenképpen érdekes megtekinteni!