Tulajdonképpen a selyemlepke lárvájáról van szó, tehát a hernyó egy lárva, mely petéből kikelve egyebet sem csinál, mint rengeteg eperfalevelet eszik harmincnapos életében. A rettenetes sok eperlevéltől megnő, majd meg is hízik. Ilyenkor a legszebbek ezek a hernyók. Hűvös, tiszta fehér bőrük van és ha az ember az arcára tesz egyet (persze ez nem kötelező), nagyon jó érzés, amikor a sima bőrön a kis lábaikkal kapaszkodnak.

Nekem a kedvenc állatom a selyemhernyó!

Nem gyermek az olyan, amelyik nem tart selyemhernyókat, ha van valahol egy eperfa a közelben.

Ma már háziállatnak számít, vadon nem képes megélni, de a tenyésztése roppant egyszerű. Sok kisiskolás tudja bizonyítani ezen állításomat. Én magam is eleinte a szomszédba jártam, („-Kezicsókolom, „eperlapiért” jöttem, szabad néhányat leszednem az eperfáról?”), aztán, amikor elköltöztünk egy másik lakásba, ott az udvaron nőtt egy eperfa. Hát ez maga a beteljesülés…Volt nekem háromféle selyemhernyóm: fehér, zebra és cigány, utóbbi barna volt és sárga gubókat készített.

Harmincnapos korában -na jó, körülbelül- megváltozik a hernyó filozófiája. Rájön, hogy a sok zabálás semmiféle értéket nem hordoz magában, azon kívűl, hogy az ember (akkor is, ha hernyó) elhízik, és olyan gömbölyű lesz, hogy alig tud megállni a lábán. Ilyet látni néha emberben is, csak az kissé furcsább (már bocsánat).

Honnan araszoltak?

A selyemhernyó (Bombyx mori) Kínából, elő-Indiából és Japánból származik. Utóbbiaknak van egy fajtája, amelyik nem eperfalevelet, hanem valamilyen ott őshonos nyárfalevelet eszik. Ezekkel ezen írásom nem foglalkozik, csak és kizárólag az eperlevéllel táplálkozókat említem.

A hernyó fehérjemolekulákból álló végtelen szálakat választ ki magából, melybe -gondolom, hogy nyugodtan elmélkedhessen, távol a világ zajától, ha elég sűrűre szőtte maga körül -begubózik a kedves állat. (rovar, na!)

Két eset lehetséges: leforrázzák a gubókat, melyből végtelen selyemszálat tudnak lebontani. 3000 gubó kb. egy kilót nyom, ebből 250 gramm selyemszál nyerhető. A többi enyv, nyák, ezeket is felhasználják később fonalak, hártyák, gélek készítéséhez, de maga a selyemszál, az a tiszta luxus. A természetben a selyemszál az egyetlen végtelen produktum.

A másik lehetőség, hogy hagyják a lepkéket kibújni a gubóból, itt a selyemszálak megszakadnak, az ilyenekből készített selyem gubancos, nem olyan finom…

Traktátum a selyemhernyókról…

Nagyon jól festhető, briliáns színei vannak a selyemszöveteknek, hideget-meleget jól izolálnak, és könnyen moshatóak. A selyem kr.e. 3000 évvel már ismeretes volt. Mégis, 2500-3000 évet kellett várni, míg Kínától Alexandriáig, (Kínából Japánon, Indián át), kialakult a Selyem út, melyen karavánokkal bálákban szállították a gyönyörű anyagokat. Sokszor másfél, – két évbe tellett, amíg a távol keletről eljutott Alexandriáig, és onnan a görög – római birodalmakba, ahol aztán magukra ölthették a szép asszonyok.

A selyemlepkéről semmi mondanivalóm nincsen. Nem különösebben szépek, a nőstények kövérek, pedig nem esznek semmit, a hímek egyebet sem tesznek, mint hogy boldoggá teszik a nőstényeket, akik ezután rengeteg sárga petét raknak le mindenhová. Ezek később száradás közben megszürkülnek. Nem tudom, igaz-e a mese, hogy ha sötét, hideg helyen tartják őket, nem kelnek ki. Csak ha meleg és napos az idő. Erre az állításra nem emlékszem pontosan…

Miután a lepkék elegendő petét raktak, megdöglenek. Élettartamuk néhány nap csupán. Semmilyen hőstettet nem visznek véghez, nem kedvesek, szinte érdektelennek, egyszerű szaporodásra rendszeresített gépeknek tekinthetőek…Na de a hernyók! Hát azok nagyon szépek. És a selyem, amelyet szőnek, milyen sok helyen kerül felhasználásra! Például a japán, harcos szamurájok selyemből, bambuszból és bőrből álló vérteket viseltek, melyek nagyon jól megvédték őket a támadók fegyvereitől. Ha nekem egy vértet kellene viselnem, biztosan én is selyemből, meg bambuszból készíttetném…. Persze, nem fogok vértet viselni, de selymet igen, ah, selymet, de mennyire, hogy viselek, viseltem és viselni fogok, amíg élek. Én a kobaltkék és tűzpiros selymeket szeretem. Van is két blúzom. Egy kék és egy piros, mert én hű vagyok önmagamhoz…

Miből áll a selyem?

Hogy valami szárazat és tudományosat is mondjak, a selyemszál kétféle proteinből van: fibrozinból és szericinből. Mesterséges úton nem lehetséges előállítani, pedig sokan próbálták! A selyemhernyó a természetben már nem fordul elő, nem bírja a vizet és az esőt. A selymet felhasználják még egy csomó dologra. Mivel biokompatibilis, emberi csontot és inszalagot lehet vele helyettesíteni. De használják a csúcstechnológiában is sok helyen.

Nanostrukturális felülete van, (-az ilyet meta anyagoknak nevezik-), ezért a selyemszálak befolyásolhatják a fény és az elektro-mágneses sugárzásokat is. Ezekkel a fogalmakkal már túl is mentem a közérthetőség határain, ezért visszatérek a selyemszálak szöveteire. Még van előtte ugyan egy megjegyzésem, és nem is én lennék, ha nem mondanék valami cinikusat. Mások is készítenek selyemszálakat, ugyancsak fehérjéből: és nem állítom, hogy nem csodálom őket a teljesítményért, de a pókok, -kik is ezeket a gyönyörű, építészeti csodákat művelik, mely termetükhöz képest olyan erős, mint a hajókötél -nehezen tenyészthetők, húsevőek és kannibálok is. Tudomásom szerint a pókfonalakat már tudják művi úton készíteni, úgy, hogy nem kell tenyésszük őket a hajókötelek kedvéért… Én nem kedvelem ezeket a takácsokat, azzal a nyolc szemükkel… Valahogy nem tudtak a szívemhez nőni… mint például a selyemhernyók…

Viszont a selyem, ah kedveseim, ez az exotikus, luxuriózus, csodálatos anyag, mely szebbé tesz minden nőt, ez a mi témánk, és én valamit mondani fogok a szövetekről, melyek selyemből (tágabb értelemben kedvenc állataimból, a selyemhernyókból) készülnek…

A Filatorigát és selyemtörténete!

Magyarországon 1781-ben alapítottak egy selyemgombolyító üzemet, egy „filatoriát”. Ez időközben tönkrement és leomlott, de a nevét megőrizte a Filatorigát.

Miért hívják másképpen?

A selyem szövetek elnevezései végtelenek: grige, muszlin, organzan, granalin, kínai krepp, taft, santung, és még ki tudja, hány elnevezése van ennek a gyönyörű anyagnak, amely a szövéssel kapcsolatos. Vannak vadselymek is, más hernyóktól, ezeket „sapp „-nak nevezik, durvábbak és fénytelenebbek a hernyóselyemnél. A selyemmel mindenütt találkozunk, szteppelt kabátokat, ernyőket, ágytakarókat, ejtőernyőket, fehérneműt, fogselymet, léggömböket készítenek belőle többek között, és természetesen blúzt, ruhát, nadrágot, mindent, amit felvehetünk és szebbé tesz minket. Milyen nagyszerű, hogy van nekünk!

Remélem most meggyőztelek benneteket arról, hogy szeressétek ti is végre a selyemhernyókat!