Isa Schneider Marosvásárhelyről indult, évtizedekig dolgozott orvosként, majd festésre és könyvírásra adta a fejét. A közelmúltban került boltokba huszonharmadik kötete, „Az orvosnők korán halnak” címmel.

A könyv szórakoztató, ám műfaját tekintve rendhagyó. Az író saját önéletrajzán keresztül kortorténetet és történelmet ír. Hogyan élt és vélekedett az Erdélyben élő friss diplomás orvosnő. Miképpen lett nő, orvos, ember és író, és ma miképpen ír életről és halálról. Viccelődik, de megteheti, mert orvosként életeket mentet, és jól tudja, hogy nem játék a halál. Mégis tudja, hogy az orvosnők korán halnak, legalábbis a statisztikák szerint.

A humoreszkeket és a nevettető szomorújátékokat népi rígmusokkal tűzdeli, párbeszédet folytat az olvasóval és az élettel. A mókás részeket szép, csendes líra szakítja félbe helyenként.

„Derűs, de néhol fejbevág” -vélekedik az író, mert benne van az utolsó rettegett évtizedek félelemmel teli időszaka.

A könyv humoros, kedves, olvasásra érdemes, a könnyed stílust kedvelőknek mindenképpen ajánlott!