1840-ben Deák Ferenc

(1803. október 17., Söjtör – 1876. január 28., Budapest)

Deák Ferenc politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter, „a haza bölcse”, „a nemzet prókátora”.

Számtalan tanulmány, értekezés, elemzés született politikai nézeteiről, törekvéseiről, ám hogy hol és hogyan élt; mint magán ember, mi mindennel foglalkozott szabadidejében, és nem utolsó sorban, miképpen viszonyult a hölgyekhez, annál kevesebb…

“A hozzá közel álló nőkről mindig tisztelettel és szeretettel beszélt. A fiatalabb lányokkal – keresztlányával, Dőry Franciskával és gyámleányával, Vörösmarty Ilonával – atyai, nagyatyai módón viselkedett, tanácsokat, intelmeket írt számukra, amelyek nyomtatásban is megjelentek.”

Ám kik várták születését, kik álltak mellette élete során, és kik voltak halálos ágya mellett? Vajon miért nem házasodott meg sohasem? -ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Ahol élete nagyrészét töltötte…

A kis zalai települést, Kehidát, a kis dombra épült kúriát 1808-től 1854-ig, 46 éven át tekintette állandó lakhelyének Deák Ferenc.

Deák-mellszobor

“Ezen a dombon már a középkorban nemesi udvarház állott, – a Hárshegyi családé – amelyet az 1540-50-es években az állandosuló török veszély miatt erődítménnyé alakítottak át. A végvár 1588-ban, egy támadás következtében elpusztult. A török kiűzése után -leányági öröklődés révén- Kehida a Hertelendyek tulajdonába került, majd 1757-ben -Hertelendy Anna és Deák Gábor házassága nyomán – jutott a Deák család birtokába. Idősebb Deák Ferenc 1808-ban bekövetkezett halála után, gyermekei, Antal, Jozefa, Klára és Ferenc közösen gazdálkodtak az 1614 holdnyi, belső telket, szántót, rétet, erdőt, legelőt, szőlőt és gyümölcsöst tartalmazó, nagyobbrészt Kehidán, de a szomszédos Kustányban és Koppányban is található osztatlan birtokon.

Deák Ferenc 1854-ben gróf Széchenyi István családjának adta el az uradalmat.

Hertelendy Anna, apai nagyanyja

1757.augusztus 28-án Kehidán -Tárnok földesuraként- Deák Gábor feleségül vette Hertelendy Gábor nem rég árván maradt egyetlen lányát Hertelendy Annát. E frigy, a férjet a megye nemesi elitjéhez kapcsolta, és az egyetlen leányörökös révén Kehida, valamint a kiterjedt Hertelendy-uradalom törvény szerinti földesurává tette.

Ugyanakkor e házasság mindkét félnek sok bajt, pört és szerencsétlenséget hozott.

Hertelendy Anna

A későbbi óriási adósságai és botrángyanús magánélete miatt elhíresült Anna 1768-ban vagyoni elválasztást, illetve házasságbontást kezdeményezett.

A válás után, ami akkoriban királyi engedelemmel jött létre, a Kehidai birtokot Anna örökölte, ám unokatestvérével, Uzovics Ferenccel, való kétes viszonya miatt mégis Elecskére költözött. A kehidai gazdaságot tiszttartók vezették. Birtokperek sora következett, Anna még nagyobb adósságba került, amit fia Deák Ferenc és Sibrik Erzsébet (Deák Ferenc szülei) átvállalt. Hertelendy Anna a továbbiakban gyermekeitől külön élt Kehidán, egészen 1803-ban bekövetkezett haláláig.

Sibrik Erzsébet, az édesanyja

Anyai nagyapja Sibrik Antal, az 1780-as 90-es években Győr megye első ispánja, két alkalommal pedig országgyűlési képviselő is volt. Lányát, Sibrik Erzsébetet az idősebb Deák Ferenchez adta, akik Csécsényben házasodtak össze.

Fiuk, Deák Ferenc, hetedik gyermekként született, a Zala megyei Söjtörön. A kis Ferenc születése tragédiával árnyékolta be a család életét, mert édesanyja a szülés során meghalt.

Mivel az apa nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, a csecsemőt még aznap egy kocsiba helyezve Zalatárnokra nagybátyjához, Deák Józsefhez vitette. A tárnoki család is ezidőtájt várt gyermeket, és a szolganép között is akadt szoptatós anya.

1808-ban apja, id. Deák Ferenc is meghalt. Ötévesen Kehidára került, ahol a testvérei Antal, Jozefa és Klára vették magukhoz.

Deák Klára, a nővére

1808-1822-ig volt kehidai kúria gazdaasszonya. Ő vezette a háztartást és ő viselte gondját egészen 18 éves koráig a kis Ferkónak is.

Kősőbb Puszta-Szentlászlóra költözött, házasságot kötvén Oszterhuber-Tarányi Józseffel. Deák szívesen járt hozzájuk pihenni, kikapcsolódni.

Ha Puszta-Szentlászlóról elutazott a fővárosba vagy Pozsonyba, magával vitt egy bevásárló listát, a Zalában nem kapható dolgokról. Emellett elküldött Klárának, mindent amit meglátott, és amiről azt gondolta, hogy örömet okoz neki. Így jutott el Klárához több kalap, divatos csecsebecse, vetőmag hasznos és még több haszontalan dolog.

Deákra jellemző volt, hogy tartózkodott érzelmeinek, szeretetének kinyilvánitásától. Klára asszonyon (és annak férjén) és az apa szerepét pótló Antalon kivűl, szeretetét sohasem jutatta kifejezésre nyílt közvetlenséggel azok iránt, akiket pedig valóban szerett.

Az Inkey-lány, az első nagy csalódás

Valamikor a húszas években a haza bölcsét még Ferkónak szólították. Erős, vállas legény volt, aki után a Zala vármegyében nem egy szép lány sóhajtozott. De Ferenc már Ferkó korában is állhatatos, komoly férfiúnak indult. Komolyan vette a munkát, a haza iránti kötelességet, és komolyan vette a szerelmet is.

Valamelyik sümegi búcsún vagy talán szüreti mulattságon (többféle változat kering) egyik Inkey-lány hódította meg a szívét, és kocsija gyakran járogatott be ezután abba az udvarba, ahol a leányzó lakott. De a szép Inkey Szidóniának (1820-1886) sehogy sem tetszett a derék, komoly ifjú.

Deák nem tudott cifra bókokat, nem húzatta el ablaka előtt kedvenc nótáját, és még virágot sem vitt neki. Mégis egyszer aztán egyenesen, becsületesen megmondta a szíve szándékát:

“Te az enyém, én a tied, ásó-kapa válasszon el. Ha a szép leány is úgy akarja.”

Körülbelül ez volt beszédjének summázatja. A leány egyre csak mosolygott, de nem adott választ.

“Majd máskor, majd holnap…”-mondogatta.

Deák nem szólt többet, be sem várva a vacsorát, hajtott hazafelé. Mikor kocsija befordult saját portájának az ámbitusa elé, a holdény odavetődött a régimódi cséza magas, hintáló rugóira, hátul egy spárgán himbálódzva, fűzfavesszőből font kis kosarat pillantott meg.

Ekkor érezte át, hogy az első csalódás egyszersmind az utolsó is nála. Ez a nagy jellem nem tűrt megalkuvást, még a szerelemben sem, ezentúl teljes erejével a haza szolgálatának szentelte életét – elemezte a helyzetet Vay Sándor.

Hogy pontosan mi történt, nem tudjuk. Még Ferenczi Zoltán is, akinek háromkötetes Deák-monográfiáját e füzet számára adataiban gyakran hasznosíthattuk, ezt az epizódot „homályos pontnak” találta hőse életében. Némely kortársak szerint a leányt társnői gúnyolták a kérő kövérsége, elhanyagolt külseje miatt, nem hagyva ki azt sem, hogy ruháján a rendetlen és mohó étkezésektől származó pecsétek éktelenkednek… Nem születvén sem „cipruslombok”, sem „szerelem gyöngyei” e meddő vonzalomból, Deák egyetlen olyan levelére hagyatkozhatunk, amely általánosságokban ugyan, de némileg felvilágosít bennünket ez ügyben. Kiderül ebből az 1826-os levélből, hogy Ámornak néhány feléje irányzott nyila közül az az egy „mélyebben csúszott az oldalcsontok közé”, mint kívánta volna, de két év alatt a seb egészen begyógyult…

Egy másik, Vörösmartyhoz intézett levelében öngúnnyal Súlyosdi Simonhoz hasonlítja magát, ki tudvalévőleg Kisfaludy Károly hőse volt, „háromszor vastagabb másnál, gazdaságával sem foglalkozott, csak a folyosón egy zsöllyeszékben tanyázva pipázott”. És nem nősült meg soha…

Deák alig múlt 30 éves, mikor politikus lett. Különleges képességei voltak: nemcsak felkészült volt, és gyorsan tudott reagálni, hanem szellemes, megvesztegethetetlen, és puritán életű is volt. Ő maga is nagy anekdota-mester hírében állt, és róla is hallatlan mennyiségű anekdota született. Sőt, a publicisták gyártani is kezdték a szellemesebbnél szellemesebb Deák-történeteket, s bizony ezek egy jó része a nőkről szólt.

A csalódás mélyen érintette, valószínűleg fiatalkori kudarca miatt alakította ki sajátos életfilozófiáját. Az anekdoták szerint a házasságról és a szerelemről vitriolosan, kétkedve, szinte elutasítóan beszélt. A házasságot problémaként, gondként jelenítette meg, a nők hűségéről, a szerelemben és a házasságban tanúsított magatartásáról pedig pejoratívan nyilatkozott.

Vörösmarty barátsága, és családtagjai

Elszakíthatatlan barátság fűzte Vörösmarty Mihályhoz, akit a legnagyobb magyar költőnek tartott. Ám 1855-ben Vörösmarty Mihály meghalt. Halálos ágyán Deákra bízta gyermekeit. Deák gyámsága alá vette őket, és biztosította a család pénzügyi helyzetét. Több helyről kért támogatást az árvák megsegítésére. Közadakozást szervezett számukra, de miután a cenzúra megtiltotta a felhívás közzétételét, 800 magánlevelet írt kézzel és így néhány hónap alatt százezer forintnál is többet gyűjtött össze, ami akkor tekintélyes összeg volt.

Gyakran látogatta őket, mindig ajándékokkal érkezett, játszott velük. Szerették Deákot: Vörösmartyné Csajághy Laura, az özvegy, és gyermekei : Ilona és Béla is.

Vörösmarty Ilona, gyámleánya

Vörösmarty Ilona később Széll Klálmánhoz (Deák barátjához) ment feleségül. Széll Kálmánné a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike volt.

Vörösmarty Ilona-2

Batthyányi Lajosné Zichy Antónia grófnő

Batthyány gróf 1839-ben kezdett nyilvánosan politizálni a pozsonyi országgyűlésen. Már első programnyilatkozatában hangsúlyozta: „A hazaszeretet felgerjesztésére minden veszélyeztetett nemzetnél hathatós eszköznek tapasztaltatott a nőnem ösztönzése; hogy ez nálunk is mennél elébb fogja fel e dicső szerepet, iparkodni fogunk.”

zichy_antonia

Deák Ferenc valószínűleg ugyanezen a diétán ismerkedett meg gróf Zichy Antóniával. Ettől kezdve Batthyányné rendszeresen kitüntette figyelmével az alsótábla ellenzéki vezéregyéniségét, de például Vörösmarty Mihállyal is nagyon jó kapcsolatban voltak. A költő több versével is igyekezett hazafiasságra biztatni a honleányokat, ezekben erősen bírálta a magyar hölgyeket, főképp az arisztokratákat, hogy nem tesznek eleget hazafiúi kötelességeiknek, és nem beszélnek magyarul.

Festetics Mária grófnő, a földije

A söjtöri birtokszomszéd Festetics Mária, akinek Deák gyakori látogatója volt.

Festetics Mária grófnő (1839-1923), Csillagkeresztes hölgy, később Erzsébet királynő udvarhölgye.

Festetics Mária

Mária éppen Klotild főhercegnőnél szolgált, amikor Erzsébet királynővel találkozott. A királynő munkát ajánlott neki. Andrássy Gyula és Deák Ferenc beszélte rá, hogy vállalja el a kiegezés után. (Az Országos Széchenyi Könyvtár 9 kötetre való napló részletet őrizi, amit az akkori életéről írt.)

Erzsébet királyné

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés előmozdításában Erzsébet királyné jelentős szerepet játszott. Ennek kapcsán került személyes ismeretségbe a kor kiemelkedő politikusaival, gróf Andrássy Gyulával, báró Eötvös Józseffel, Deák Ferenccel. 1867 februárjában Ferenc József helyreállította a magyar nemzeti alkotmányt, és kinevezte a felelős magyar minisztériumot. Ferenc József az osztrákok császára és a magyarok királya lett. A koronázásra 1867. június 8-án került sor, ebből az alkalomból a magyar nemzet a királyi párnak ajándékozta a gödöllői kastélyt.

Deák, Ferencz Józseftől nem fogad el semmiféle ajándékot.

„Deáknak még őfelsége sem adhat semmit” – tárta szét a kezét Andrássy a király előtt.

Deák végül kénytelen volt „emlékül” megtartani a királynak és nejének fényképét. De mivel a portrékat nagy értékű keretekbe foglalták, ez utóbbiakat köszönettel visszaküldte a felséges adományozónak. Egy órányi beszélgetést kért helyette Ferencz Józseftől, amit később meg is kapott.

Dőry Franciska, keresztlánya

Akinek édesanyja Dőry Fanni, édesapja Oszterhuber József. Később dr. Háry Jánosné. Vagyis sógorának lánya, akit keresztlányává fogadott.

Nedeczky Ida, keresztlánya

Ida és négy testvére, valamint édesapjuk, Nedeczky Károly közel állt Deákhoz. Az apa 41 éves korában bekövetkezett halála után Deák lett a félárván maradt gyermekek pártfogója, atyai segítője lett. Ida rendszeresen váltott vele levelet, kért és kapott tőle tanácsot leánykorában, majd később, Szabadhegyi Sándorhoz való férjhezmenetele után is.

A levelek a közelmúltban kerültek elő. Amik egyrészét egy G. V. monogramú személy közölte a Pesti Napló hasábjain 1888-ban.

A levelekre, a versre és egy kis borítékban elhelyezett Deák-hajtincsre a francia nagykövetség pincéjében egy páncélszekrényben bukkantak. Mint René Lois Roudaut elmondta, a dokumentumokat a második világháború végén helyezte el Deák Ferenc egy távoli rokona megőrzésre a nagykövetségen.

(A levelek valószínűleg a Nedeczky–Szabadhegyi család birtokában voltak, így a tartalmukat közlő személy családtag vagy közeli ismerős lehetett.)

Csapó Mária, barát

Írónő, szerkesztő, fordító. 1845-ben ment férjhez Vachott Sándor íróhoz. Szülői házukban sok közéleti ember, művész, író megfordult, így pl.Petőfi is. Aki ott szerette meg, Csapó Etelkét (Mária húgát).

Csapó Mária a boldog éveik eltűnte után, mikor férje az abszolút korszak alatt börtönbe került, majd elmezavarba esett, megható hűséggel és odaadással fáradozott férje kiszabadításán, ápolásán és családja fenntartásán. Ekkor kezdett el írni, hogy megéljen belőle, ami nehéz feladat volt abban a korban. De tehetségét felismerve megjelenhettek írásai, többen (Eötvös, Deák) is támogatták.

Akik a halálos ágyánál álltak

Széll Kálmánnál, az Egyetem tér 2. szám alatti, második emeleti lakásban töltötte utolsó hónapjait Deák Ferenc. Széll Kálmánnal, feleségével Vörösmarty Ilonával, Vörösmarty Mihálynéval valamint ápolónőivel.

Erzsébet kir

1876. január 28 halt meg. Január 30-án a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, ahová Erzsébet királyné személyesen helyzete el babérkoszorúját. Kossuth Lajos 1876. február 14-én egy ciprus ágat küldött Deák sírkápolnájának küszöbére, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe.

Ugratások, anekdóták

Deáktól származik a mondás, miszerint: “A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem.”

Eötvös Károly kortárs életrajz írója állítólag “minden követ megmozgatott, mégsem talált semmi érdemlegeset”a másik nemhez fűződő kapcsolatairól. Eötvös feltételezése szerint “két ok tarthatta vissza” az asszonyoktól. Az egyik, hogy el akarta kerülni az osztrák titkosrendőrség állandó figyelmét, mert ez károkat okozhatott volna neki a politikai pályán. A másik ok”azt feltételezte, hogy Deák talán férjes asszonyba szeretett bele vagy valakibe magasan a saját társadalmi státussza felett.”

A Deák anekdóták közül ide illő

“Nagy lutri a házasság -mondogatta gyakran- olyan mintha a rántott csirke morzsaköpönyegében!A férfiember felszúr a villájára egy darabot, nem tudja, mit vett ki a tálból, a zúzáját-e vagy a mellehúsát, vagy a püspökfalatját-e? Csak akkor tudja meg, hogy mi jutott neki, amikor már eszi…”

Konferencia, kiállítás

Deák Ferenc születésének 210. évfordulója tiszteletére Zalaegerszegen, 2013. október 16-án tudományos konferenciát szerveztek, melyen elhangzott, hogy a közeljövőben megjelenik majd egy kiadványuk: “Deák Ferenc és a nők” címmel.

Addig is a Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából “A haza bölcse, Zala büszkesége” címmel nyílt állandó kiállítást bárki megtekintheti Kehidán.

 kehidai felirat

Elérhetőségei

8784 – Kehidakustány, Kúria utca 8.

Telefonszám: (+36 (83)) 334-007

E-mail: muzeum@zmmi.hu

Nyitva tartás: IV.1-X.31.: K-V 10-18

XI.1-III.31.: K-Szo 9-17

A cikk forrása

-Deák Ferenc Hagyományörző Alapítvány kiadványa – 2013

-Kehidai Múzeum – Pál Imre – intézményvezető

-www.pim.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

6 − 2 =