A Jász Múzeumban mutatták be Fodor István Ferenc A jászsági oktatás végvárai című könyvét. Az országszerte ismert szerző, a népművelő, a könyvtáros és a szociológus minden elemzési módszerét, rendszerezési elméletét bevetette, hogy felderítse a hajdan volt jászsági tanyasi iskolák múltját és jelenlegi állapotát.

– Egy falikép, egy idős tanító meséi, és a szerző saját kisiskolás kori emlékei adták az ötletet, hogy ki kellene adni egy ilyen könyvet?

– Mondhatnám úgy is, hogy már zsenge gyerekkoromban az volt a vágyam, hogy megírjam. De nem mondom, viszont 11 éves koromban már ott lógott a tanyasi iskolám falán is az 1960-ban kiadott Szolnok megye térkép, melyen fel voltak tüntetve a lakott helyek, ahol iskolák voltak. Öt évvel ezelőtt újra a kezembe került és elkezdtem morfondírozni. Kiderült, hogy némelyiknek még a helyét sem tudják megmutatni, holott egy világrengető dolog volt a maga idejében – főleg a Klebelsberg Kunó által meghirdetett 5000 tanyasi iskola. A politikai magyarázat: a magyar kultúrfölény miatt épültek. Szerintem meg azért, hogy mi tanyasiak ne maradjunk olyanok, mint akik azt terjesztették. Persze ez az én véleményem.

– Igényesen írt és pontosan szerkesztett munka. Mondhatjuk, hogy új jászsági szakirodalom született?

– Ha már most nem emlékezünk némelyikre, akkor mi lesz 100 év múlva? Ezért mértük be “dzsípíesz”-szel is. Ide nekünk a III. évezred kultúráját. Ha nem fordul ki a Föld a sarkából, így akkor is megtalálható a helye, hogy ott valaha élet volt, ha felszántják még a dűlőt is. Hajra Szolnok és Karcag! Mind a három megyebéli történelmi tájegységet meg lehetne örökíteni – két másik könyvvel bővítve.

– Mennyi ideig tartott a rendszerezés? Lesz bővített kiadása, ha majd előkerülnek még iskolások, tanárok és azok fotói ?

– Öt év kellett hozzá. Azt hittem fél év alatt meglesz, de véges az emberi emlékezet! A fogadtatása fergeteges – úgy érzem. Ez azzal is összefügg, hogy egyre több helyen jelölik meg az iskolák helyét, néhol egész emlékművet állítanak és könyvet írnak 1-1 iskoláról. Most megvan egy alapmű, lehet folytatni!

– Több mint félszáz jászsági iskola, és azok korábbi és jelenlegi épületének fotói. Meghatározva a helyük, nevük eredete, előzményeik, működésük, tanítóik… Választ kaptál a kérdéseidre ?

– Választ kaptam: Hogyan emlékeznek a Jászságban a volt iskolákra! Azért végvárak, mert a tanyasi gyerekek nem jártak bölcsődébe, óvodába – az első hely az iskola volt, ahol találkoztak az oktatással, a szűkebb környezetük után.

– Mit szólt Lukácsi Istvánné, tanítónő, hogy borítóra került a ceruzarajza ?

– Szent Péternél érdeklődtem: ám Veronka néni Mennyországon kívül volt, így nem tudott válaszolni, hogy elégedett-e a címlappal. Sajnos már nem élhette meg…

– Mi a következő témád, ami feldolgozásra vár ?

– Azt előre sosem lehet tudni. Ilyen korban már az ember vagy feldobja a talpát, vagy elhülyül, vagy kitalál megint valamit. Persze az utóbbinak jobban örülnék, az mégis csak humánusabb, de meglátjuk mit hoz a holnap.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

3 × 4 =