A közelmúltban jelent meg Aszódi Csaba András és Lukics Gábor Völgyeink gyöngyei című kiadványa.

Nagy néprajzi képes könyv, melyben szlovák családok gyermekei is mesélnek őseik, településük építészeti vonatkozásairól. Körkép, nem az építész szemével, sokkal inkább a népi életben felnövő utódnemzedék továbbéltető szemléletével. Utazás Budapest környéki településekre, ahol ma is ápolják a szlovák hagyományokat, ahol az összetartozásnak az egyik alappillére a szlovák öntudat.

A szerzők közül Aszódi Csaba Andrást kérdeztük.

A kiadvány borítója

– A könyv bemutatóját tavaly év végén Maglódon tartották. Milyen volt a fogadtatás ?

– Pozitív volt a visszhang, mind a települések szlovák önkormányzatai, vezetői, mind a lakosai részéről. Többen hiánypótló munkának tartják.

– A szerzőknek vannak személyes kötődései valamelyik településhez?

– Mindketten ecseri családból származunk, Ecseren élünk jelenleg is, emellett rokoni szálakkal kötődünk más településekhez.

– A Dolina Pestvidéki Szlovákok Regionális Egyesülete kétnyelvű kiadványa. Kinek az ötlete volt, hogy szükség volna egy ilyen jellegű összefoglaló műre?

– Személy szerint én vagyok az egyesület elnökhelyettese, így szoros kapcsolatot tartok fenn a régió szlovák kultúrát ápoló csoportjaival. A Budapestet körülölelő településeken többször részt vettem kulturális programokon, melyek során volt alkalmam az adott település épített örökségével is megismerkedni. Innen már csak egy lépés volt az ötlet, hogy érdemes ezeket a kincseket albumba rendezve megjelentetni.

– Mennyi időt vett igénybe a könyv megírása?

– Négy év munkájának az eredménye. Az épületeket nem csak észre kellett venni, hanem a hozzájuk tartozó történeteket összegyűjteni, megfelelő fényviszonyok közt lefényképezni, mely természetesen a helyiekkel együttműködve valósulhatott meg.

A kiadvány hátsó borítója

– A képes nyomtatvány a régió szlovák vonatkozású építészeti örökségeit veszi számba. Összegezve mi mondható el a 17 településről? Ezek szerint Ecser leginkább a vallási témájú tárgyi örökségeiről nevezetes?

– Az a tapasztalat, hogy minden településen büszke az őslakosság a szlovák gyökereire. Az elődök által emelt épületekre és szívesen emlékeznek vissza az ezekhez kötődő anekdotákra, történetekre. Természetesen minden településen nagy befolyása van – az épített örökségeinkre – az egyháznak. A pestvidéki szlovák régió fele-fele arányban katolikus illetve evangélikus gyülekezetekből áll. A katolikus vallás külső jegyei természetesen megmutatkoznak a települések utcaképében is, ezek alól Ecser sem kivétel, ahol a katolikus közösség gazdag múltja árad a köztéri szakrális szobrokból, keresztekből.

– Az ecseri lakodalmas köré épülő szellemi örökség mellett mi jellemzi Ecser irodalmi- és kulturális örökségét?

– Több kiadvány foglalkozik Ecser múltjával, ezek közt kiemelkedő a Hajdani Ecser – Starodávny Ečer című könyv, és az Ecseri lakodalmas és a Historia domus Ecseriensis című munka is, mely a barokk templom történetét dolgozza fel. Kulturális téren meg kell említenünk az erős hagyományőrző közösséget, mely rendszeres folklórprogramok keretein belül őrzi a település kulturális örökségét.

A könyv bemutatóján fellépett a Zöldkoszorú Néptáncegyüttes is

– 1715-től megérkeztek Ecserre a szlovák telepesek, hiszen gróf Grassalkovich Antal újranépesítette a falut. Mostanság milyen arányban lakják a települést szlovákok és más betelepülő “népcsoportok”. Van-e valamiféle közölhető statisztika erre vonatkozólag?

– A nemzetiségi hovatartozás kérdése csaknem olyan kényes, mint a vallási kötődés, melyről írásban nem szeretnek nyilatkozni az emberek. Az őslakos ecseriek előtt nyilvánvaló, hogy ki rendelkezik szlovák-tót felmenőkkel, szinte mindenki büszke elődei örökségére. A statisztikai adatok más képet mutatnak, hiszen nem szabad elfeledkeznünk a történelem olyan eseményeiről, mint a szlovák magyar lakosságcsere, amely miatt családok vesztették el otthonaikat. Ennek ellenére a legutóbbi népszámlálás, illetve a nemzetiségi választások adatai alapján Ecser az ország első 10 legnépesebb szlovák közösségével rendelkező település közt található, Pest megyében pedig a harmadik helyen áll.

– A szlovák házakat anno a kék-fehér szín jellemezte? Ha már építészet, akkor kik voltak Ecser ismert mesterei, népművészei? Ma élnek még? Fiatalabb generációk?

– Ecser népi építészetében a kék szín dominanciája kevésbé volt erőteljes, mint akárcsak a szomszédos Maglódon vagy Nagytarcsán. A népi építészetben szívesebben használták a zöld színt a kerítések, oszlopok festésére, de akár a temetői faragott sírkeresztekhez is. Az építőipar fejlődésével megjelenő tornácos parasztházak jellegzetes díszített oszlopai pedig Válek kőműves munkáját dicsérik, melyekből még néhány látható az öregfaluban.

– A tervek között szerepelnek újabb kiadványok?

– Ha Isten is úgy akarja, akkor biztosan lesz folytatás, bár konkrét tervek még nincsenek. Természetesen vannak befejezetlen kéziratok, és néprajzi gyűjtések sora vár arra, hogy egyszer feldolgozásra kerüljenek, széles körben is ismertté válhassanak.

– Hol lehet megvásárolni a Völgyeink Gyöngyeit?

– A könyvet a szerzőknél lehet beszerezni a következő e-mail címen: info@zoldkoszoru.hu

De természetesen az ecseri Rábai Miklós Művelődési és Közösségi Ház, Könyvtárában bárki bele lapozhat. Ajánljuk mindenki szíves figyelmébe!

Ecserről a 85. oldaltól olvashatnak

Fotók: Ecseri Zöldkoszorú Néptáncegyüttes; IB.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

tizenkettő + öt =