Itt Aachenben nagy a zűr a karácsonyi vásárral, nem lehet kimenni az utcára, annyi az ember. Hollandiából buszok százával – nem túlzok – érkeznek az emberek, parkolót aranyért sem kapni, úgy, hogy bent ülünk a meleg szobába, tévét nézünk, – dokumentációs anyagokat, mert az adventi könnyes szentimentális műsorokat nem bírom nézni, így a történelmi és dokumentációs, politikai-, és műszaki műsorokat hajhászom.

Nem vettem sem fenyőfát, sem fenyő ágakat, de még Mikulásvirágot sem. Nem tépjük a szívünket. És ezt a cikket már rég meg kellett volna írjam, de vagy esett és nem tudtam kimenni, hogy megnézzem, vagy éppen nyavalyás voltam, vagy esetleg Fici volt nyavalyás, ám nagyon gyorsan bepótolom e hiányosságot. Írom tovább!

Fici vett egy fél malacot az olasztól, és rendelt homárt dec. harmincadikára. Szilveszterkor csak virsli lesz tormával, és este nem várjuk meg az éjfélt.

A város karácsonyi vására a második legnagyobb az országban, valami kitüntetést is kaptunk (a város, úgy értem), de mi még nem voltunk kint, de most Drágaságaim, halált megvető bátorsággal kimentem, hogy tudósítsalak Benneteket. Rendes európai ember nem jár ide, csak idegenek, és a részegek, akiknek szarvas agancs fejdíszük van, és ordítanak. Már hajnali tízkor mindenki tökrészeg, ezért veszélyes odamenni. Mindenütt csillog a dekoráció, és az emberek a forralt bor mellé virslit esznek mustárral. Ánizs illata terjeng. Ilyenkor még a hagymás heringbe is ánizst, fahéjat és szegfűszeget tesznek….

„Boszorkánykonyhában” sütik a gesztenyét, (a fele rohadt!). Hogy a Boszorkányoknak mi közük a Karácsonyhoz – ez nekem is rejtély, bár vagy kétszázötven kilométerre innen egy hegy: a Brocken, állítólag ott élnek. Voltam ott, nem láttam őket, lehet, csak hanta, hogy ott élnek.

Mint minden népünnepélyen, rengeteg az ember, lépni alig lehet, valaki karácsonyi dalokat énekel. A Mikulások ünnepi ruhákban vannak, annyi rajtuk a sujtás, a flitter, mint máshol farsangkor. Mert hogy a Mikulásból is annyi van, mint a nyű. Mézeskalácsot árulnak és csokoládét.

Mindenfelé csengők szolnak porcelánból, dübörögnek a templomok nagy harangjai. Először életemben hálás vagyok, mert rossz a hallásom, elképzelem, hogy fájna a fülem ha még hallanék is rendesen.

Egyik kocsma követi a másikat, mind több a részeg. Belebotlunk az Istállóba, ahol a Szent család ugyan papír máséból van, de élő birkák, egy kisebb tinó, és a három királyok, azok igaziak, már amennyire három király igaz tud lenni e sokadalomban. És rengeteg minden van még, élő és élettelen, papundekliből, fából, húsból és vérből, minden egyébből.

Erről ennél többet én sem tudok mesélni. Mit mondjak? Jó, hogy túléltük!