3.9 C
Budapest
kedd, március 19, 2024

Népek kertjeiről

0
Népek kertjeiről
Fotó:IB.hu

Valamiképpen minden nép alakítja a környezetét, házat és kertet építünk magunk köré mi is, a saját kulturális szokásainkat, öröklött és tanult magatartásformáinkat ássuk, nyessük és palántázzuk. Hasonlóképpen, mint ahogyan őseink is tették.

kert-kiemelt
Fotó: IB.hu

Édenkert, avagy a falon túl

Az Édenkert elnevezésben az éden szótő szanszkrit nyelven a sztyeppét jelenti. A kert legkorábbi említés a Bibliában történik, Mózes (a genezis) könyvének első fejezetében,1. könyve 2. fejezetében a 8-9-10. vers így szól: „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót.” Azt is leírja, hogy milyen az Édenkert: „Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, onnan szétágazott és négy ágra szakadt.” A Paradicsomnak nevezett édenkert csak azért érdekes, mert a héber nyelvből a görögön át bekerült a szó az arab nyelvbe is, és ott a jelentése: „A falon túl”.

A világ hét csodája, az első Semiramis függőkertje

Ezt a görögök írták le először, – Diodorus Siculus írása csak latin fordításban maradt ránk, és valószínű fordítási hiba történt-, a görög változat ugyanis tetőkerteket és nem függőkerteket említ. A legenda szerint II. Nabukodnezár babiloni császár építtette feleségének, Semiramisnak, aki Perzsia zöld, növényzetben gazdag részéből származott. A kert egyesek szerint 120 x 45 négyzetméter, mások szerint minden oldala 120 méter hosszú volt, semmi esetre sem a világ csodájaként számon tartható ez a nagyság. Más források szerint Görögországban nem voltak kertek, csak ligetek, ezért találták olyan csodálatosnak a kertet, hogy felvették az antik világ hét nagy építészeti csodájának sorába.

A költők a kerteket számtalanszor megénekelték

Rainer Maria Rilke: Az olajfák kertje (című verséből részlet)

„Ment fölfelé, ráhullt a szürke lomb,

s elnyelte az olajfák szürkesége,

és homlokát, amit a por bevont,

letette porba hullt forró kezébe.”

A kínaiak ősi ága

A kínai kertek 3000 éve ismertek. A mai kínai kultúra ősi ága a kertépítészet. Ezek a kertek voltak „Az Aranyvölgy versei” című gyűjteménynek a kiindulópontja.

Fotó:IB.hu
Fotó:IB.hu

Kétezer évesek a Szucsou kínai város klasszikus kertjei, melyek az UNESCO világörökség részei. A mai kerteket az elmúlt ezer évben telepítették, fákkal, pagodákkal sziklákkal, patakokkal. Ezek a kertek a Ming (1300-as évek közepétől az 1600-as évek közepéig) dinasztia idején érték el virágzás-korukat, és közel 200 ilyen magánpark volt a városban.

A japán kertek eredete: – több, mint száz maradt fenn belőlük-, visszanyúlik az 5-600-as évekre. A kert neve niva, a szó annak idején a sintó vallás szellemeinek az imádásához használ helyet jelentette. Ma is, szemlélődésre, elmélyülésre indítanak a japán kertek. Növények, víz, sziklák, homok, ezek a kellékei a kis istenszobrokkal, lampionokkal, kövekkel díszített terülteknek, legyenek azok akármilyen kicsik. Vannak kertek, amelyeket csak szemlélni lehet, de olyanok is vannak, amelyek bejárhatóak.

kert-3
Fotó: IB.hu

Már a buddhizmus elterjedésének idején, az 5-600-as években úgy nézték a kerteket, mint a buddhista világ kicsinyített mását.

Az arab kertek

Ugyancsak az elmúlt 500-tól 1500-ig telepítették Andalúziában az arab kerteket. Ezek mindegyikének követelménye volt, hogy szép, és hasznos legyen, egy egyenes tengelyében víz folyjon, és magas falak vegyék körül, hogy a külvilág kint maradjon.

A spanyolországi arab hódoltság idejéből való a csodálatos Alhambra, melynek építkezését a korai 1220-as években kezdték el és kétszáz év alatt fejezték be.

Az arabok kiűzését szerencsével vészelte át a kert, melynek közepén hosszukás tó van, körülötte márványlapokkal. A hozzátartozó épületek ma is a klasszikus arab építészet iskolapéldái. Több épületcsoport tartozik hozzá: az Alkazaba fellegvár, a Naszridák (granadai muszlim uralkodóház) palotái, és a gyönyörű Generalife nyári palota és kertjei.

Az Alhambrában található víz, épületek, kertek az uralkodói palota szerves részei voltak, kis csobogó szökőkútjaikkal, a lépcsőkarfában csörgedező vízzel. A fedett tér és pátiók narancs és mirtuszillatú miliőjével, mind részei voltak az uralkodó életterének. Ilyen kertépítkezés nem volt sehol máshol Európában.

Cordoba narancsligetei

Csak éppen megemlítem itt a Cordoba narancsligeteit. Spanyolországban most is nagyon gyakran található a belső udvaros-kertes építkezési mód, melyet kívülről nem lehet látni, hiszen túl van a falakon…”A legrégebbi, a tűző nap sugarai elől enyhet adó zárt belső udvarok az andalúziai Cordobában, Sevillában és Granadában maradtak fent.”

A franciák szimmetriája

A barokk, vagy francia kertek geometrikusak, rákényszítették őket a tájra, szimmetrikusan telepítették a növényeket, négyszögek, háromszögek, hatszögek uralták a kerteket, az 1600-as évek elején alakultak ki, eleinte a fennmaradt római kertek leírásait véve alapul. A kerti formákat puszpángsövények választják el egymástól, a gruppokat gyógy- és fűszernövényekkel ültették be, nem a kikapcsolódást, hanem a fényűzést, pompát, hatalmat reprezentálták ezek a kertek, és mindig be vannak -bár nem túl magas fallal-, kerítve.

A tájba illő angol zöld

Az angol kertek visszafordulást jelentenek a természet felé. Alexander Pope angol költő határozta meg először, a kertek követelményeit: tájba illő legyen, ne váljon el a természetes környezettől. Kerítése és geometrikus formája ne legyen, és alkalmazza a kontrasztokat. Angliában 1700-ban, Európában az 1880-as években jutott el, és ez a kertforma az őse mi közép európai kertjeinknek.

Tájkultúra és ihlet

Az orosz V. A. Giljarovszkij írt a moszkvai kertekről gyönyörű verseket. Szinte nincs is költő, akiket a kertek nem ihlettek volna meg.

„Bennük hiszek, ím, ezek a kertek…

Bennük hiszek, ím, ezek a kertek:

ha ágyásuk virága sápadozik,

avart ha a szél kavicsúton kerget,

s csorgatja a hárs csend-csermelyeit.”