Polgár Gyöngyi: Irány a végállomás

Author

Categories

Share

Közel félszáz éve jártam iskolába, azóta többet felejtettem a tanultakból, s már nem is emlékszem került-e szóba Wuppertal, de mióta felfedeztem a város számomra fontos szépségeit, egyre többet gondolok rá.

Mint ahogyan az ott élő rokonainkra is, akik által megismerhettem azt a szép, különleges vidéket.

Sűrűn beépített város, Németország, Észak-Rajna-Vesztfália tartományában, a régió kulturális központja, s a Wupper patak fölött kanyarog az egysínű vonat a Schwebebahn, a vidék nevezetessége.

Unknown

Már kinéztem az útvonalat, hogyan jutok el a vasútállomásra, hogy vonattal utazhassak barátaim meghívására oda-vissza. A szállástól autóbusszal indultam a vonatállomásra. Az autóbusz homlokán olvastam, kiírva, hogy Hauptbahnhof, hurrá, ez az úti cél. Gyorsan felkapaszkodtam, hozzáteszem egyedül nem utaztam ott még, a nyelvet nem uralom, és a járat vitt a végállomás felé, ahol nagyot derültem, mert az elnevezés egy városrész régi megnevezését takarta. Nekem le kellett volna szállni a most használatos vasútállomásnál, ami úgy hat megállónyira volt a lakásunktól.

Nagyon szép sétautazás volt, persze másnap ismét célba vettük, és meg is találtuk, amit kerestünk.

Schwebebahn

“Egysínű vasút, amely 1901-ben indult első útjára. Ez a legrégebbi ilyen rendszer a világon. A vonal nagyrészt a Wupper-patakot követi, a meder felett haladva.

Wuppertal sűrűn beépített, forgalmas város volt már a 20. század elején is. A városnak szüksége volt egy új vasútra a megnövekedett forgalom miatt. A beépítettség miatt egy hagyományos vonal nagyon drága lett volna és a Wupper-patak is nehézséget jelentett. Egy mérnök javaslatára a vonalat egysínű magasvasútként építették meg a patak felett, mert ez volt a legolcsóbb megoldás” -írja a hu.wikipedia.org.

Exif JPEG

A vonal 1898 és 1901 között épült, 13,3 km hosszú, 600 V egyenárammal villamosítva. A kocsik acélgörgőkre függesztve haladnak. A szerelvények maximális sebessége 60 km/h, az átlagsebesség 26,6 km/h, a menetidő 28-30 perc, 20 állomást számlál.

Több játékfilmben, sőt regényben is szerepel. (Wim Wenders: Eltáncolt válaszok)

A szállásunk

Elberfeld a városrész neve, ahol a szállásunk volt, persze sétáink alkalmával kissé messzebb is merészkedtünk, gyalogosan, busszal vagy a függővasúttal.

A város térképe sokat segített, délután kiterítettem a nappali szoba asztalára, az volt a legvilágosabb szoba, ablaka a közeli sűrű erdőre nézett. A ház belső udvara zárt terület, ám az őzek, mókusok is bemerészkedtek, csupa zöld, szemet gyönyörködtető, nyugtató színek, magas fák szegélyezik, lombhullatók s fenyők váltakoznak, az enyhe éghajlat mellett.

A liliomfélék hosszan virágoznak, júliusban egy orgona-féle “teljében”, a gondosan rendbe tartott ház bejárata előtt.

Wuppertal a város

Wuppertal a város, több részből áll, mindenik a maga nevezetességével. Von der Heydt Múzeum, Bergi Villamos Múzeum, Wuppertal állatkert, Történelmi városcsarnok, Villanegyed, Botanikus kert, Óramúzeum…

Impozáns épületei, a történelme, az egyetemi városrész, a nagyvárosok közelsége Köln, Düsseldorf Aachen.

Külön említésre érdemes a Pina Bausch nevét viselő táncszínház,a solingeni városi színház, s a kétszáz méter magasan fekvő csodálatos várkastély, ahol szabadidő programokat szerveznek a családok, így a miénk is. Születésnapunkra koncert jegyet kaptunk ajándékba, és a híres Stadthallet céloztuk meg, tömegközlekedéssel, de a végállomáson kötöttünk ki újra, mert rossz irányba indultunk. Nem volt világvége, időben kezdtük a keresést és végül elégedettek voltunk magunkkal, mert odaértünk.

“Ha az ember nem indul el valahova, soha nem ér el sehova és nem lát érdekes dolgokat.”, hogy Isa Schneider orvos-író szavait idézzem.

Ma is, haza térve, képzeletbeli utazást tehetek elindulva a Katernberger utcából Schwelmig, ahol ismerősünk lakott; vagy a Berlin utcába, ahol az a kedves Lány lakik, aki örökbe fogadta a rokonomat, s édesanyjaként szereti és tiszteli. Istápolja, sőt együtt járnak a magyar közösségbe.

Persze a rokon haza vágyik, erdélyi Lány, ám reméljük szép emlékek maradtak meg neki is, arról az időszakról, amit velünk töltött. Mi kipróbáltuk az egysínű vonatot, (majd később kétsínűvel haza utaztunk), ő pedig beszélgetéseinkben felidézte, és ez által újra átélte az erdélyi gyermekkorát.

Marosvásárhely, 2015. január 2.

Fotók: hu.wikipedia.org

Author

Share