Közel félszáz éve jártam iskolába, azóta többet felejtettem a tanultakból, s már nem is emlékszem került-e szóba Wuppertal, de mióta felfedeztem a város számomra fontos szépségeit, egyre többet gondolok rá.

Mint ahogyan az ott élő rokonainkra is, akik által megismerhettem azt a szép, különleges vidéket.

Sűrűn beépített város, Németország, Észak-Rajna-Vesztfália tartományában, a régió kulturális központja, s a Wupper patak fölött kanyarog az egysínű vonat a Schwebebahn, a vidék nevezetessége.

Unknown

Már kinéztem az útvonalat, hogyan jutok el a vasútállomásra, hogy vonattal utazhassak barátaim meghívására oda-vissza. A szállástól autóbusszal indultam a vonatállomásra. Az autóbusz homlokán olvastam, kiírva, hogy Hauptbahnhof, hurrá, ez az úti cél. Gyorsan felkapaszkodtam, hozzáteszem egyedül nem utaztam ott még, a nyelvet nem uralom, és a járat vitt a végállomás felé, ahol nagyot derültem, mert az elnevezés egy városrész régi megnevezését takarta. Nekem le kellett volna szállni a most használatos vasútállomásnál, ami úgy hat megállónyira volt a lakásunktól.

Nagyon szép sétautazás volt, persze másnap ismét célba vettük, és meg is találtuk, amit kerestünk.

Schwebebahn

“Egysínű vasút, amely 1901-ben indult első útjára. Ez a legrégebbi ilyen rendszer a világon. A vonal nagyrészt a Wupper-patakot követi, a meder felett haladva.

Wuppertal sűrűn beépített, forgalmas város volt már a 20. század elején is. A városnak szüksége volt egy új vasútra a megnövekedett forgalom miatt. A beépítettség miatt egy hagyományos vonal nagyon drága lett volna és a Wupper-patak is nehézséget jelentett. Egy mérnök javaslatára a vonalat egysínű magasvasútként építették meg a patak felett, mert ez volt a legolcsóbb megoldás” -írja a hu.wikipedia.org.

Exif JPEG

A vonal 1898 és 1901 között épült, 13,3 km hosszú, 600 V egyenárammal villamosítva. A kocsik acélgörgőkre függesztve haladnak. A szerelvények maximális sebessége 60 km/h, az átlagsebesség 26,6 km/h, a menetidő 28-30 perc, 20 állomást számlál.

Több játékfilmben, sőt regényben is szerepel. (Wim Wenders: Eltáncolt válaszok)

A szállásunk

Elberfeld a városrész neve, ahol a szállásunk volt, persze sétáink alkalmával kissé messzebb is merészkedtünk, gyalogosan, busszal vagy a függővasúttal.

A város térképe sokat segített, délután kiterítettem a nappali szoba asztalára, az volt a legvilágosabb szoba, ablaka a közeli sűrű erdőre nézett. A ház belső udvara zárt terület, ám az őzek, mókusok is bemerészkedtek, csupa zöld, szemet gyönyörködtető, nyugtató színek, magas fák szegélyezik, lombhullatók s fenyők váltakoznak, az enyhe éghajlat mellett.

A liliomfélék hosszan virágoznak, júliusban egy orgona-féle “teljében”, a gondosan rendbe tartott ház bejárata előtt.

Wuppertal a város

Wuppertal a város, több részből áll, mindenik a maga nevezetességével. Von der Heydt Múzeum, Bergi Villamos Múzeum, Wuppertal állatkert, Történelmi városcsarnok, Villanegyed, Botanikus kert, Óramúzeum…

Impozáns épületei, a történelme, az egyetemi városrész, a nagyvárosok közelsége Köln, Düsseldorf Aachen.

Külön említésre érdemes a Pina Bausch nevét viselő táncszínház,a solingeni városi színház, s a kétszáz méter magasan fekvő csodálatos várkastély, ahol szabadidő programokat szerveznek a családok, így a miénk is. Születésnapunkra koncert jegyet kaptunk ajándékba, és a híres Stadthallet céloztuk meg, tömegközlekedéssel, de a végállomáson kötöttünk ki újra, mert rossz irányba indultunk. Nem volt világvége, időben kezdtük a keresést és végül elégedettek voltunk magunkkal, mert odaértünk.

“Ha az ember nem indul el valahova, soha nem ér el sehova és nem lát érdekes dolgokat.”, hogy Isa Schneider orvos-író szavait idézzem.

Ma is, haza térve, képzeletbeli utazást tehetek elindulva a Katernberger utcából Schwelmig, ahol ismerősünk lakott; vagy a Berlin utcába, ahol az a kedves Lány lakik, aki örökbe fogadta a rokonomat, s édesanyjaként szereti és tiszteli. Istápolja, sőt együtt járnak a magyar közösségbe.

Persze a rokon haza vágyik, erdélyi Lány, ám reméljük szép emlékek maradtak meg neki is, arról az időszakról, amit velünk töltött. Mi kipróbáltuk az egysínű vonatot, (majd később kétsínűvel haza utaztunk), ő pedig beszélgetéseinkben felidézte, és ez által újra átélte az erdélyi gyermekkorát.

Marosvásárhely, 2015. január 2.

Fotók: hu.wikipedia.org

MEGOSZTÁS
Előző cikkEladó Elvis Presley két repülője
Következő cikkA norvég és a pezsgő
Dr. Schneider Izabella Marosvásárhelyen, kisiparos családban látta meg a napvilágot. Magát orvos-írónak tartja, de a sajtóban olykor csak modern polihisztorként említik. Orvosi egyetemet végzett és képzőművészeti iskolában grafikusi diplomát szerzett. 32 évig volt orvos, megszámlálhatatlan kiállítás és több mint húsz különböző témájú könyv kötődik nevéhez. "Orvossá váltam és gyógyítottam, de most leginkább festek és írok."

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

tizennégy + tizennyolc =