Home Egyéb Szeszélyes csillagunk a Nap

Szeszélyes csillagunk a Nap

0
Szeszélyes csillagunk a Nap

A Nap felszínét vizsgálva időszakosan sötétebb foltokat vélhetünk felfedezni, melyeket napfoltoknak nevezünk. Mik a napfoltok, és kell-e tartanunk tőlük? Igaz-e, hogy a nagyobb kitörések alkalmával néhol elsötétül a világ, néhol pedig megmagyarázhatatlan világosság uralkodik a Földön? A jégkorszak jövendeléséről és a megbolondult elektromos berendezésekről ne is beszéljünk. Mik ezek az elképzelések? Tévhitek vagy a valóság?

A Nap és a foltjai régen

Napfolt

Az ókori civilizációk a Napot az éltető energia megtestesítőjének tekintették, Nem hiába, hiszen mindennapi életük során napról napra érezhették központi csillagunk jótékony hatását. Melege nem csak az ember szervezetére gyakorol pozitív hatást, de elengedhetetlen a földi ökoszisztéma hiánytalan működéséhez.

Időszámításunk előtt 364-ben kínai csillagász Gan De volt az első, aki a Nap korongján sötét foltokat látott, melyekről említést is tett csillagkatalógusában. Az első részletes feljegyzést időszámításunk előtt 300 körül készítette Platón tanítványa Theofrasztosz, aki kínai elődjéhez hasonlóan a felkelő Nap korongján látott sötét foltokat. A megfigyelések egyre inkább szaporodni látszódtak, ám a jelenséget tévesen bolygóátvonulásként azonosították.

Áttörést hozott Galilei távcsöve

Az áttörés akkor következett, amikor 1609-ben Galileo Galilei először használta a távcsövet csillagászati megfigyelésekre. Elődei szabad szemmel csupán a legnagyobb napfoltokat láthatták, melyek ritka jelenségnek számítanak, azonban a távcsöves megfigyelés lehetővé tette, hogy az apróbb napfoltok is feljegyezhetőek legyenek.

Az idő haladtával fokozatosan nőtt a minőségi észlelések száma, és a társtudományok fejlődésével párhuzamosan a napfoltokról is egyre többet tudtak meg a kutatók.

Hol vannak, milyenek, és mennyi?

A napfoltok a Nap fotoszférájában található, jellemzően 2000 Kelvinnel alacsonyabb hőmérsékletű területek. Méretüket tekintve rendkívül változatosak, a nagyobb napfoltok a Földhöz hasonló méretűek is lehetnek. Aktuális számuk becslése még modern eszközökkel sem könnyű feladat, Rudolf Wolf 1848-ban bevezetett egy mérőszámot a napfoltok számának becslésére, melyet Wolf-számnak, vagy napfolt-relatívszámnak nevezzük, mérését a Belga Királyi Obszervatórium végzi.

Megfigyelések révén ismeretessé vált, a napfoltok számának változásában 11éves ciklikusság fedezhető fel, melyet először Henrich Schwabe vett észre a 19. század közepén. A ciklus minimuma idején nem, vagy alig figyelhetünk meg napfoltokat, míg maximum idején számuk radikálisan megnő. Maximumok alkalmával a naptevékenységek (például napkitörések) száma is jelentősen nő, melyek közvetlen hatással vannak Földünkre. Természetesen még korai lenne világvégéről beszélnünk, ezek a közvetlen hatások leginkább a sarki fény, vagyis az Aurora Borealis intenzitásában jelentenek változást. Egy-egy erősebb napkitörés alkalmával a csillagközi térben száguldó plazma kölcsönhatásba lép a Földet körülvevő mágneses mezővel, majd a pólusok felett a légkör felső rétegét alkotó részecskékkel. E kölcsönhatást különböző színekben tündöklő jelenségként figyelhetik meg a Sarkkörön, és azon túl élők.

Az X kategóriás kitörések

Ám vannak kivételek, igazán intenzív napfoltmaximumok idején előfordulhatnak rendkívül erős, úgynevezett X kategóriába tartozó napkitörések, melyek komolyabb hatást is gyakorolhatnak Földünkre, egészen pontosan modern civilizációnkra. A töltött plazma a szélsőséges esetek fennakadást okozhat a műholdak működésében, rádióadásokban, és az elektromos hálózatban. 1989-ben egy masszív napkitörés borította sötétbe közel 6 millió ember otthonát, ám nem ez volt a feljegyzések óta történt legintenzívebb kitörés. A valaha feljegyzett legerősebb geomágneses vihar 1859-ben történt. A Napból kiáramló részecskék olyan elképesztő energiájúak voltak, hogy a Sarki fény még Mexikó, és Hawaii éjszakai égboltját is beragyogta. A fényjáték intenzitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelenség alatt kényelmesen lehetett volna újságot olvasni az éjszakai égbolt alatt. Ez a nem mindennapi tünemény Carrington-eseményként került bele a köztudatba. Természetesen a Carrington-eseményhez hasonló napkitörések nagyon ritkák, statisztikailag körülbelül 500 évenként van rá reális esély.

Akár jégkorszak is lehet?

A napfoltok nem csupán a napkitörésekkel gyakorolnak hatást a Földi életre, van egy sokkal hosszabbtávú hatásuk is, mely negatív hatását már tapasztalhattuk a történelem során. 1645 és 1715 között még a napfoltmaximumok ideje alatt is alig lehetett napfoltokat látni a Napon. Ezt az időszakot Walter Maunder csillagász utána Maunder minimumnak nevezték el. A napfoltok rendkívül alacsony számát kapcsolatba hozták a kis jégkorszakkal, mely során az északi féltekén a telek rendkívül zordak voltak, a nyári időszak pedig az előző évtizedekhez képest jóval hűvösebbek. A hirtelen hőmérsékletváltozás kihatással volt a mezőgazdasági termelésre is, mely Európa szerte, éhezéssel járt együtt. Kutatók kapcsolatot találtak a napfoltok alacsony száma, és a kis jégkorszak között. Alacsony napfoltszám esetén a naptevékenység is átlagon alul marad, amely kihatással van bolygóközi mágneses térre. Ha ez az erőtér gyengül, több kozmikus sugárzás éri a bolygókat, köztük Földünket is. A kozmikus sugárzás az aeroszolok mellett a másik természetes felhőképződést segítő tényező, a felső légkörbe érkező kozmikus sugarak kémiai reakciók során aeroszolokat hoznak létre, melyek segítik a felhőképződést, a megnövekedett felhőképződés miatt pedig kevesebb napfény érheti a földfelszínt. Természetesen a kutatók folyamatosan dolgoznak pontosabb modelleken, melyhez a legkorszerűbb technológiákat hívják segítségül.

Bárki megfigyelheti

Az aktuális űridőjárás, vagyis a napfoltok száma, és az esetleges napkitörések erőssége, a sarki fény megfigyelhetősége a nap 24 órájában figyelemmel kísérhető a https://spaceweather.com oldalon.

A csodáknak mi is részesei vagyunk

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy bár egy-egy napfolt még távcsövön keresztül is apró sötét foltnak tűnik, mégis hatást gyakorolhat ránk. A természet pont azért csodás, mert minden-mindennel összefügg, ha a téli szürke, borongós időjárás elrontaná kedvünket, gondoljunk arra, mi is ennek a folyamatosan változó csodának vagyunk a tagjai.

Previous article Adatvédelmi nyilatkozat
Next article Milyenek a magyarok? -válaszol Saly, Lackfi, Dresch, Lukács és Böszörményi Nagy
Dr. Schneider Izabella Marosvásárhelyen, kisiparos családban látta meg a napvilágot. Magát orvos-írónak tartja, de a sajtóban olykor csak modern polihisztorként említik. Orvosi egyetemet végzett és képzőművészeti iskolában grafikusi diplomát szerzett. 32 évig volt orvos, megszámlálhatatlan kiállítás és több mint húsz különböző témájú könyv kötődik nevéhez. "Orvossá váltam és gyógyítottam, de most leginkább festek és írok."

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

húsz − tíz =