Az történt, hogy január 8-án születtem, de ez, rajtam kívül, mindenkinek nagyjából mindegy volt. Tudták persze, hogy jövök, de ebben a jövetelben nem én voltam az első, és nem az utolsó a sorban.

Tulajdonképpen itt szaladgál 7 milliárd ember, és mindenkinek születik gyereke… A kölykök megfogannak, aztán jönnek egy idő után. Így van ez, a bibliai kor óta, mikor is az Úr közölte Évával, hogy kínok között fogja megszülni gyermekeit… Nincs több sárból és bordából készítés! A modern világban szülni kell…!

Egyébként az első altatásos műtétet Ádámon végezte az Úr: míg az aludt, kivette egy oldalbordáját, és Évát csinált belőle, hogy Ádám ne unatkozzon annyira a Paradicsomban.

De elkalandoztam a témától, akkor most visszamegyek, és elmondom a két verziót, ami névadásommal kapcsolatban a tágabb családban közszájon forgott.

Névadásom A és B verziója

Apám verziója: “láttam egy filmet, ahol egy gyönyörű nő egyszer csak elment. Nem tudjuk hová. Egy férfi pedig, aki imádta őt, utána kiáltott? Izabell!!! És akkor a nő megfordult, selyemsálját tépte a szél, integetett egy másodpercre, aztán eltűnt az út homályában… “És akkor én elhatároztam: ha lesz egy lányom, Izabellának fogják hívni. Annyira megtetszett nekem ez a név…”.Eddig apa története. Van itt néhány nem tiszta dolog, először is: honnan jő és hová megy a főhősnő, továbbá: milyen út az, amely homályba tűnik? Ez itt a homály maga…

A második változat, az anyáé:

Apádnak biztos volt egy Izabella nevű kedvese… Persze, csúnyább szót használt, de azt nem írhatom le, megmondták: nem szabad csúnyákat beszélni.

Ez ellen én semmit nem tudtam felhozni, és Apa is hiába próbálkozott.

Mikor érik a meggy?

Az első botrány akkor tört ki, amikor már képes voltam felfogni, hogy névnapra külön ajándék jár.

Azon idők naptárai viszont jan. 4-re tették e névnapot, és a szüleim egyszerűen összecsapták a két ünnepet.

Csak egyszer volt torta, és csak egyszer volt ajándék.

Mélyen igazságtalannak éreztem ezt az eljárást. És tűrnöm kellett, amíg ki nem találtam, és lehettem már akkor talán 5 éves is, – későn érő gyerek voltam – hogy az én névnapom pedig nem január negyedikén van. A születésnapot ugy – e nem lehet tetszés szerint eltolni, mert van az az anyakönyv, ahová mindent bevezetnek, és erről kiadnak egy bizonyítványt is, de a névnap… szóval itt lehet trükközni egy kicsit.

Nagyon szerettem a meggyes rétest, és akkoriban még nagyon nehezen és sok munkával lehetett otthon elkészíteni. Két-három asszony húzta és nyújtotta a tésztát, hogy cigarettapapír vékonyságú legyen. Ritkán jutottam a finom falathoz. Megkérdeztem tehát: mikor is érik a meggy? Azt válaszolták, július végén, augusztus elején már beérik… Igen? Hát érdekes, mert az én névnapom augusztus harmadikára esik! Megkérdezték: ezt honnan tudod?

-Mindenki tudja! -mondtam olyan hangon, amellyel nem lehetett ellenkezni.

-És névnapomra meggyes rétest kérek. Mert akkor már egészen biztosan beérett a meggy….

Jók voltak hozzám, nem vitatkoztak velem, hiszen nem kértem sokat… Kérhettem volna olyat, amit nem tudnak megadni. Így aztán azóta én augusztus harmadikán ünneplem a névnapomat.

Közben történt egy malőr: a sokféle rendszerváltás következményeként a naptárakat is felborogatták, most a jelenlegi szerint június 12 -én van a névnapom. Sokan gratulálnak, de senki nem készíti el nekem gyermekkorom finomságát. Én viszont, -mert most már készen kapni lehet- minden alkalommal veszek magamnak. Természetesen június 12 -én, és augusztus 3 -án is! És nem is csak egyet veszek magamnak, hanem legalább kettőt. Mert duhaj vagyok.

Ha megkérdezné valaki: hogy-hogy nekem két névnapom van? És ezt honnan tudom?

Válaszom: Ezt mindenki tudja!!!

Ne felejtsétek el: Meggyes rétes…

A két dátumot lásd fenn…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

tizenkilenc − 1 =