A budapesti Országos Széchényi Könyvtár kiállítást rendez a 150 éve született Todoreszku Gyula páratlan értékű könyvtárából. A ritka könyvek mellett korabeli dokumentumok, valamint egykori bútoraik is segítenek megismerni a bibliofil könyvgyűjtőt és feleségét. A kiállítás ünnepélyes megnyitója 2016. szeptember 16-án, 11 órakor kezdődik.
A tárlat válogatást nyújt a − kiváló korabeli iparművészek által készített kötései miatt is figyelmet érdemlő − könyvtár ritkán látható kincseiből, egyúttal bemutatja annak történetét, miközben, a gyűjtemény sorsával kapcsolatos dokumentumokból, valamint a könyvtárral együtt adományozott berendezési tárgyakból válogat.
A Széchényi Ferenc és Apponyi Sándor adományához mérhető gyűjtemény gerincét régi magyarországi nyomtatványok adják, de ősnyomtatványokat, kéziratokat, valamint ritka cirill betűs szláv és román nyelvű kiadványokat is tartalmaz. Todoreszkut betegsége, majd korai halála akadályozta meg abban, hogy kincseit maga adja a nemzet tulajdonába, így erre vonatkozó akaratát özvegye, Horváth Aranka teljesítette, aki később is nagylelkűen támogatta a gyűjtemény fejlesztését és fenntartását. A Todoreszku-Horváth Könyvtárról 1922-ben katalógus készült, nem sokkal később unikumai is feltárásra kerültek, ám ezt követően sokáig csend övezte. Legújabban kiadatlan vízjelgyűjteménye és bibliográfiailag ismeretlen román nyelvű nyomtatványai miatt került ismét a kutatás homlokterébe.
Először bélyegek, aztán könyvek
Todoreszku Gyula (1866. augusztus 16. – 1919. november 27.) a könyvgyűjtéshez szükséges anyagi forrásokat édesapjának, a román származású Todorescu Pálnak köszönheti, aki 13 éves korában került Magyarországra. A nagy vagyont szerzett kereskedőnek és magyar feleségének három gyermeke közül csak az 1866. augusztus 16-án született Gyula érte meg a felnőttkort, akit szülei nagyon féltettek. Már nagynénjének írt korai leveleiből is szelíd, visszahúzódó fiú képe bontakozik ki. Jellemző, hogy amikor a négy elemi elvégzése után Schnepfenthalba került „német szóra”, folyamatosan hazavágyott. „Minden egyes cédulácskát elteszek, ami otthonról jön” – írta. Az édesapa nem véletlenül választotta épp azt az intézményt a türingiai kisvárosban, amelynek célja a gyakorlati életre való nevelés volt. Fia azonban − aki minden gyakorlatiasságtól távol állt − nemcsak nem érezte ott jól magát, de szerinte „Schwindel” volt az egész, „hidd el, nem tanulnak itt a fiúk semmit!”
Valami fontosat azért mégis tanult: ekkor történt első találkozása a gyűjtés szenvedélyével. Összebarátkozott ugyanis egy Amerikából jött magyar fiúval, aki bélyegeket gyűjtött. 1879. november 30-án kelt levelében felsorolta nagynénjének, hogy mit szeretne Szent Miklóstól kapni. Ezek közül „csak a bélyegeket ki ne hadd, mert azokat nagyon szeretném kapni”. December végén köszönetként írta: „a bélyegeknek pedig úgy örültem, hogy majd kiugrottam a bőrömbül”. Egy hónap múlva újra ritka magyar bélyegeket és postai levelezőlapokat kért, azzal, hogy „máig több mint 300 bélyegem van, egynéhány levelező lappal”. A régi könyvekkel is ekkor jegyezte el magát: Schnepfenthalba menet egy antikváriumban olyan elragadtatással szemlélt egy bőrkötéses, német nyelvű bibliát, hogy édesapja megvette neki.
Utazások és idegen nyelvek
Az érettségi vizsgát Budapesten tette le, majd beiratkozott a jogi egyetemre, ahol 1892-ben avatták doktorrá. Ekkoriban már szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, zsebpénze jórészt erre ment el. Joghallgató korában huzamosabb időt töltött Párizsban, s azután is csaknem minden évben hosszabb utazást tett: járt Londonban, Lisszabonban, Bordeaux-ban, San Marinóban, Velencében, Genovában, de eljutott Afrikába is. A német mellé elsajátította a francia és az angol nyelvet − e három nyelv ismerete nélkül nehezen tudott volna tájékozódni a bibliofília szakirodalmában.
Amikor már szakmai körökben is egyre jobban felfigyeltek sikeres gyűjtőmunkájára, s igyekeztek bevonni a közéletbe, ő minden ilyen próbálkozásnak ellenállt.
Miket gyűjtött és hogyan
Eleinte minden magyar könyvet össze akart gyűjteni, de mikor rájött, hogy ez lehetetlen, akkor döntött az 1711 előtt megjelent magyar és magyarországi nyomtatványok mellett. Könyvgyűjtői szenvedélyére nagy hatással lehetett Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című bibliográfiai munkája. A mű megjelenésével megnőtt az érdeklődés a régi magyar nyomtatványok iránt és nagy gyűjtőhullám vette kezdetét. Megnőtt a kereslet a magyar könyvek iránt, amiknek száma eleve igen alacsony volt, ezért egyre szűkösebbé és ritkábbá vált a kínálat. Todoreszku szenvedélyes gyűjtőként levéltárakban, felvidéki és erdélyi templomokban és azok parókiáin kutatott újabb kincsek után. Emellett kiterjedt könyvkereskedői és antikvárius kapcsolatai voltak itthon és külföldön. Bibliofil szenvedélyéből ered, hogy a könyvek tisztításának aprólékos munkáját ő maga végezte. Gyűjtőszenvedélyéhez hozzátartozott a teljességre való törekvés. Ha több csonka példányhoz jutott ugyanabból a műből, akkor igyekezett ezekből egy teljeset összeállítani. Néhány csonka példányát kölcsönkért teljes kiadások eredetihez megtévesztésig hasonlító másolataival egészítette ki. Todoreszku a régi magyar nyomtatványokat igényes kötéssel látta el. Ezek egy részéhez mintául szolgáltak a gyűjteményében található eredeti kötések, másik részük a magyar szecesszió könyvművészetének alkotása. A munkához szükséges anyagokat és szerszámokat is maga választotta ki.
Szerelem és adományozás
1910-ben elvesztette atyját, majd 1915-ben édesanyját is − ekörül vette nőül a színinövendék Horváth Arankát, aki édesanyja felolvasónője volt. Harmonikusan éltek, ám a háborút, majd az azt követő összeomlást nehezen tudta elviselni. Depressziója kiteljesedett, amikor úgy érezte, mindennek vége − birtokai Erdélyben voltak −, vége a gyűjteményének is, hiszen a kommunista uralom meg fogja fosztani kincseitől. Apatikussá vált, amit elméje elborulása követett. Így élt még három hónapig, majd 1919. november 27-én elhunyt. Mintegy három évtizedes gyűjtőmunkája befejezetlen maradt, és végrendeletet sem hagyott.
Felesége még férje életében közölte a Széchényi Könyvtár igazgatóságával, hogy Todoreszku gyűjteményét a nemzetnek szánta, így biztosítva a páratlan értékű könyvtár megőrzésének és további fejlesztésének lehetőségét. Ezzel Széchényi Ferenc és Apponyi Sándor után Todoreszku Gyula az Országos Széchényi Könyvtár harmadik legnagyobb adományozója lett, amiért a Nemzeti Múzeum főigazgatóságának felterjesztésére a minisztertanács a könyvtár tiszteletbeli igazgatójává nevezte ki s a miniszteri tanácsosi címet adományozta neki. A kinevezés azonban már csak Todoreszku halála után jelent meg hivatalosan a Budapesti Közlönyben. A Kerepesi temetőben, szülei és két, kisgyermek korában elhunyt testvére mellé temették. Sírkövén ma is olvasható: „Tetteiben neve él s messzi korokra ragyog”.
Az OSZK kiállításának jegyár: olvasójeggyel nem rendelkező látogatóknak 400.- Ft
A tárlat kurátorai:
Varga Bernadett (Régi Nyomtatványok Tára), Elbe István (Információszolgáltatási igazgató)
Tárlatvezetések:
2016. október 4. 15.00
2016. október 11. 15.00
A kiállítás 2016. szeptember 17 – december 23. között látogatható a könyvtár nyitvatartási idejében.
Forrás:
