Hamarosan könyves boltokba kerül Isa Schneider orvos, író, festőművész legújabb kiadványa a „Mi Újság az Erdőben?” címmel. Játékos könnyedségben, vélemény és hangulat arról a világról, amiben éppen élünk. Egy hatalmas erdőben egyszerre lehet sejtelmesen eltűnni, majd több utat bejárva a tisztáson át a kijárat felé sodródni. Eközben minden irányból madarak és emberek történeteit halljuk.

-A legújabb könyved címét olvasva, az lehet az érzése a rád csodálkozó olvasónak, hogy neked biztosan mélyebb kapcsolatod van az erdővel, sőt elég gyakran beszélgetsz az „erdőben” és az azon kívül élő lényekkel is. Ez a feltételezés akár igaz is lehet ?

-Arra vagy kíváncsi, hogy milyen kapcsolatban vagyok az Erdővel? Hát az erdélyi hegyek közül jövök, kedvenc fám a fenyő, a bükk, a tölgy. Fák vannak körülöttem minden gondolatomban, de ez a könyv nem arról az Erdőről szól, hanem magáról az életről, az Erdőről, amiben élünk mi, Erdőlakók. Sokan vagyunk, különbözőek, és mindig történik valami, ami megírásra érdemes.

– Így tavasszal nagyon aktuális ez a könyv, hiszen vannak „zöld újságok”. Tulajdonképpen mit várhat az olvasó, ha elolvassa a soraidat, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, pozitívabb gondolkodású lesz, esetleg még ki is virágzik?

– Tavasszal jelenik meg, – 2017. február végén kerül az üzletekbe-, de egészen biztos, hogy vidám a könyv és jólesik majd elolvasni a szürke, hideg idők elteltével. Azt nem tudom, hogy az Olvasó milyen lesz a könyv elolvasása után, de gyanítom, és remélem, hogy jól fog szórakozni. Annyi könyv van, amin el kell gondolkozzon az ember, de kevés olyan, amin nem kell gondolkozni. A gondolatok adva vannak, legfennebb mosolyogni lehet hozzá, szabad, de még ez sem kötelező.

– Az irodalomkritikus Dénes Ildikó, azt írja, hogy „1 arany tálentum” vagy sőt „viperanyelvű”. Mit gondolsz erről?

– Ildikó kedves hozzám, hogy a talentumomat emlegeti, ilyenkor mindig zavarba jövök, hiszen az íráshoz nekem csak hangulat kell, egy kis napsütés, és az, hogy történjen valami apróság. Ezek a „történések” kerültek leírásra ebben a könyvben.

– A könyvből mi mindent tud meg rólad az érdeklődő, mennyire vagy őszinte benne? Kizárólag a saját történeteidet írod le?

– Nem csak a saját történeteim ezek, hanem az Erdőlakóké is, mindenki benne van: én, te,ő, mi, ti, ők, és az is lehet, hogy nevetve írtam. Egy kis hígított vitriol benne van, igazad lehet, de ezt merem vállalni, mert egy kicsit pimasznak lenni jó dolog…

Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, érezni fogja, hogy kedvvel írtam, más egyebet nem hiszem, hogy megtudna rólam. Ahhoz ismerni kellene az egész életművemet, – eddig 32 könyv -, de itt nem is én vagyok a fontos, hanem az Erdő és annak Lakói egy bizonyos periódusban.

– Tulajdonképpen mi a műfaja?

– Karcolatok, magáról az Életről, annak rózsaszínű oldaláról. Ha ez egy műfaj. Ha nem, akkor most készítettem éppen, az Olvasó szolgálatára. Akinek ajánlom a könyvet. Akkor is, ha még nem ismer engem. Ha meg ismer, akkor még jobban ajánlom.

– Hol lehet majd megvásárolni?

– Kapható az www.antikvarius.ro oldalon, Erdélyben mindenütt, könyváruházakban, és Magyarországon a Libri terjeszti.

Jó szórakozást mindenkinek!

Kedvenc növényünk a kávécserje, mely nélkül nem is tudnánk élni, a Rubiaceae – a rőt levelű – cserjékhez tartozik. Hazája Afrika, Szudán, Etiópia, de török és arab közvetítéssel ma már az egész világ szubtrópusi vidékén termesztik. Körülbelül 124 fajtája van.

Főként két fajtáját különböztetjük meg: caffea arabica, eredetileg Etiópiából származik, koffeintartalma 1,5 %, Európa szerte ezt fogyasztják. A másik fajta a caffea robusta, eredetileg Kelet-, és Közép-Afrikából származik, koffeintartalma 2,7 %. Van sok más fajtája is, de a fentieket ismerjük leginkább Európában.

A kávé európai meghonosodásához van egy pikáns kis történetem. Úgy került XIV. Lajos féltve vigyázott virágházaiba, hogy egyik tisztje valamelyik jól őrzött kávétermelő, vidéken, gáláns szolgálatokért cserébe kapott néhány kávécserjét szíve hölgyétől.

Főként a törökök vezették be a kávéivást, ezért is hívják a török módon, forró homokban, kis nyeles edényben elkészített kávét török kávénak. Voltam egyébként Cipruson, ahol ezeket görög kávénak nevezték, szóval minden relatív.

A kávé örökzöld, fehér virágot termelő cserje vagy fa, termését kézzel akkor szüretelik, amikor a kávé-termés már piros. Ezekben érik a csonthéjas kávébab, általában kettő egy gyümölcsben. Ha csak egy van benne, azt gyöngybabnak nevezik. Egyszer voltam Venezuelában, ahol gyöngybabokkal díszített nyakláncot kaptam ajándékba. Állandóan éreztem az illatát, szerintem ezért is viselik arrafelé…

A kávé gyógyszerészetileg egy drog, de kit érdekel?

A kávébabot megőrölve és megpörkölve forró ital, de jeges kávé, fagylalt, parfé készítéséhez is használják. A kozmetikában a kávéolaj napvédő krémek alapanyaga.

Déli országokban az elszenesedésig pergelt, megtört porát hasmenéses megbetegedések kezelésére használják, főleg gyerekgyógyászatban.

Az általunk fogyasztott kávé élvezeti cikk. Segíti a felfogóképességet, felfrissít. De óvva intek mindenkit a délutáni kávézástól, mert felületes, nyugtalan alvást okoz. Délután inkább teázni kell. Igaz, az is tartalmaz koffeint, de nem annyit. A hatása személy szerint változik, vannak, akik érzékenyebbek rá, mások éjfélkor megisznak még egy feketét, és nyugodtan alszanak tőle.

Nagyon finom krémek, és torták, pudingok, tejes-kávé shakek készítéséhez.

Léteznek vegyipari módszerekkel csökkentett koffeintartalmú kávék is, decaff néven ismertek, de igya őt meg az, aki szereti…

Az elnevezésére két elmélet van. Az egyik, hogy egy etiópiai vidék: Kaffa nevéből származik, a másik az arab kahwa szó, de ez eredetileg nem kávét, hanem bort jelentett. Csak később kezdték alkalmazni fekete italra. A XVI. század óta már mindenhol a kávét jelölték a kifejezéssel.

Ma Brazília a legnagyobb kávétermelő ország, de a legdrágább kávék Etiópiából származnak.

Az első kávéházak Isztambulban nyíltak, (nőknek természetesen nem lehetett bemenni), Európában 1624-ben nyílt meg, Velencében, La Bottega del Caffe néven.

A kávé alapanyaga egy koffein nevű alkaloida, melyet kisebb mértékben tartalmaznak a teák, a kóladió, és a kakaó is.

Fokozza a szívműködést, a légzést és az anyagcserét. Tágítja az agyi ereket, vizelethajtó. Az álmosságot szünteti, friss lesz tőle az ember, javítja a hangulatot. Gyorsítja a gondolkozást, felfogóképességet.

Én már el sem tudnám képzelni az életemet a reggeli és délelőtti kávé nélkül. Meg délben egy eszpresszó, ez három naponta, ilyen luxusban élek, és gondolom, ehhez hasonlóan élünk valamennyien.

Természetesen lehet fokozni a dolgot: például egy illetve két adag tejszínhabbal. De szerintem ez már perverzitás. Nekem nagyon ízlik. Egy útikönyvben olvastam, hogy a világ legjobb tejszínhabját a Piccardo nevű kávézóban adják az olasz Imperiában. Amikor egyszer arra jártam, megkóstoltam, és igaz volt. Feltételezem: bivalytejből készítették, az ember érezte benne a vajat…

Tulajdonképpen ennyit akartam mondani, a magyar honban régen fekete levesnek nevezett finomságról.

A január elsejei népi szertartásoknak az a célja, hogy biztosítsa az emberek egészségét, szerencséjét, gyarapodását. Ezt a célt démonok elűzésével lehetett elérni, zajkeltéssel (tizenkét ágyúlövés 0 órakor) tűzön átugrással, gyertyafénnyel (modern változatában tűzijátékkal).

A vízkereszt, január hatodika Jézus megkeresztelésére való megemlékezés, de a pogány időkben ezen a napon ünnepelték az új Isten-Eon – korszak születését egy Kore nevű szűztől, ezt egy, az égen felfelé ívelő csillag jelezte. A monda szerint – miközben a Nílus vizét, a napforduló a medréből kiárasztja, – termővé téve az elárasztott földet, – az újonnan született isten tevékenysége folyamán a királyi udvarban ásott kút vízét borrá változtatva.

Innen a kánai menyegző eredete, amikor Jézus borrá változtatta a vizet… ez volt az első csodája.

Az új év – máskülönben

Az év az az idő, mely alatt a Föld egyszer megfordul a Nap körül.

A ma használatos naptárt XIII. Gergely pápa vezette be 1582-ben. Korábban a „pogány” naptárak a Nap és Hold állását vették alapul, melyet aztán a keresztény liturgia átalakított saját használatára.

Már az ókori időkben felosztották az évet hónapokra. Eredetileg hét, majd tíz hónapot számoltak, (mint nevükből is látható: szeptember, december) majd az év kezdetét, a tavasz fordulóról át tették január elsejére. Az első végleges naptár reformot Julius Cázár vezette be i.sz.e. 46-ban. Ezt váltotta fel az említett Gergely naptár, melyet ma már az összes európai és amerikai országban használnak. Egy naptári év tehát január elsejétől december harmincegyig tart. Az újévet megünnepelték már a régi Japánban, Perzsiában, és az antik Rómában is. Ilyenkor megajándékozták egymást és lármázva, bolondozva ünnepelték az év fordulóját.

Ki volt január?

Január hónapunk a római Janus istentől kapta elnevezését, (két arcú isten volt, a házat őrizte, a „kezdet” isteneként tisztelték).

Január elsején az Új Évet ünnepeljük. A katolikus liturgia kis karácsonyának is nevezi. Ezen a napon Jézus körülmetéltetett. Általános szokás szerint, és ennek szellemében a „kezdetet” ünnepeljük. A „kezdet” a cselekvés első mozzanata. „Miután kezd, dalba kezd, valahogy el kell kezdeni”, mondja a magyar.

A civilizált világban kezdjük úgy az évet, hogy jól kialusszuk magunkat. Január elseje munkaszüneti nap. Az elmúlt évet ki kell pihenni. Ne tervezzünk semmit erre a napra. Nem túl későn elfogyaszthatjuk mindazt, ami előző estéről meg maradt. És ehetünk egy kis korhelylevest. A savanykás káposztalé jót fog tenni a gyomornyálkahártyának. Javaslok egy végtelenül egyszerű korhelyleves receptet. Előre el lehet készíteni.

Januárban balkonon, teraszon, külső ablakpárkányon is jól eláll két, három napig, és finom, ha összeérik. Áldás az ilyen leves a másnapos gyomornak.

A korhely leves mindig jó – recept

Végy: egy kiló vágott savanyú káposztát, vagy akár konzervet. Egy kiló darált sertéshúst, melyet megsózol, megborsózol ízlésed szerint, belevágsz apróra egy – két hagymát, és összegyúrod egy zacskó (25 deka) rizzsel. Lisztezett kézzel 3-4 centiméter átmérőjű gombóckákat gyúrsz belőle. A káposztát két-három léből átmosod, majd odateszed főni. Annyiszor fél liter vízben, ahányan vagytok. Amikor felforrt, dobd bele a gombócokat, adagonként 5-6 darabot. Húzd le a tüzet. Legalább fél órán át lassú tűzön főzd tovább. Nézd meg, elég sós, vagy elég savanyú-e? Esetleg ecettel utána ízesíthetsz. Kevés, nagyon vékony rántással kötöd. Tálaláskor tejfölt adsz hozzá, és puha, barna kenyeret. Jó étvágyat kívánok hozzá!

A recept egyébként alkalmas egész télen nyolc-tíz személyes társaság fogadására is. Utána, ha jó gazdasszony vagy, valami édes, apró süteményt kínálsz. Ha nincs időd semmire, mint nekem, akkor tégy úgy, mint én: Sok csomagolt tejkaramellát teszek az asztalra a vendégeknek, és kávét adok hozzá! Próbáld ki!

A vicc az, hogy a korhelyleveshez nem ital, hanem utána édesség jár. Sikered lesz vele. Aki nem iszik kávét, az híg teát kap, bármilyen gyógynövényből.

Amit én tanácsolok

A január a Kezdet hónapja. Ez az a hónap, amikor ugyan a napok már hosszabbodnak, de azért még most is elég rövidek. Ne spórolj a fényen! És ne tégy szemrehányást magadnak, mert tavaly semmit sem csináltál. Ne mondd magadnak, hogy „bár csak ezt vagy azt megcsináltam volna”! Ha szükséges, akkor csináld meg most.

Tedd rendbe a szekrényeidet, polcaidat. És az ég szerelmére, vásárolj néhány képeslapot, rendezd el a meg nem válaszolt levelezésedet. A január nem arra való, hogy ne mozogj, és felhízd azt az egy kilót, amit soha többé nem tudsz leadni magadról. Rossz idő nincs, csak nem megfelelő öltözék. Ez életem egyik legnagyobb felismerése. Ha hideg van, öltözz fel melegen. Főleg a nyakadra, fejedre, kezedre, lábadra vigyázz. Közlekedj gyalog naponta legalább egy kilométert. Ha van hó, és van kivel, ne szégyellj egy kiadós hógolyózást. Vedd rá magad a partnereddel vagy ismerősöddel, hogy hét végén valamelyik közeli parkban vagy erdőszélen sétáljatok. Ez az a hónap, amikor szeretünk zsíros kenyeret enni teával, hús helyett néha egy kis szalonnát. Ha mozgunk, úgy sem raktározunk kalóriát. A szervezet könnyebben bírja a hideget, ha zsírokat éget. Ha mértéket tartunk, nem fog felrakódni.

Mivel több időt töltünk a lakásban, a január az olvasás, a továbbképzés hónapja is. Próbáld meg másokkal is elolvastatni könyvélményeidet! Hasznod lesz belőle.

Szokjunk vissza a moziba járáshoz. Menjünk el két-három alkalommal a hónap folyamán, de ne a véletlenre bízva, hogy milyen filmet nézzünk meg. Nem baj, ha a mozi egy kicsit messze van. Véleményem szerint a tévé előtt töltött hosszú idő az oka hogy pl. Amerikában túlsúlyos a népesség. Már nálunk is észlelhető ez a tendencia. Érdekes módon leginkább a 25-40 év közötti férfilakosságra vonatkozik ez a megfigyelés.

A január színe a fehér és a kék összes árnyalatai. Használd fel, díszítsd a környezeted! Virágaink nincsenek, de van magyal-ág, örökzöldek, bogyók, termések, diók, egyéb csonthájasok. Isteni finom ilyenkor egy csülkös bableves. Ha csülök nincs, megteszi egy darab szalonnabőr is. Hagyma kell hozzá, egy kis tárkony, só, ha megfőtt, kevés vékony rántás. Egyetek hozzá vékonyra vágott lila hagymát. Hatóanyagai segítenek átvészelni a meghűléses időszakot.

Egészséget az új évre mindenkinek, ha valamit elmulasztottál volna, gyorsan kezdj hozzá, még nem késő!