Kedveseim,

Ma volt Ficinek a szülinapja, este kint ültünk a balkonon, ünnepeltünk.

Valamikor, közvetlenül a disszidálásunk után egyszer Amszterdamban ettünk egy úgynevezett rizstálat, nagyon el voltunk bűvölve, és megfogadtuk, hogy majd valamikor még egyszer elmegyünk és eszünk egy ugyanilyen jó rizstálat (búrmogyoró szószok, és szójaszószok). Volt ez 1976-ban!

Tegnap, 37 év után eszünkbe jutott a történet, és az ízek, átmentünk hát Maasrtrichbe (Hollandia), és rendeltünk egy rizstálat két személyre. Nos, 20 féle dolgot hoztak kis tálakban: bárány, disznó, marha spíszeket, rákokat, halat és mindenféle gyömbéres meg savanyú-édes dolgot. Megettük, vagyis bátran átrágtuk magunkat az üveghegyen! Ezzel bizonyára tartoztunk az ördögnek. Mert úgy döntöttünk, hogy mi életünkben soha többet nem eszünk rizstálat. Inkább a zsíros kenyér!

Más, nem fogjátok elhinni: Ma tartják a Macskák Világnapját. Európai statisztikák szerint több a macska, mint a gyerek! Így már érthető a népességszaporulat problémája: A macskák egyszerre mindig több kismacskát hoznak a világra, szemben velünk, akik már az egy gyereknél is túlzásokba esünk.

Internacionális hír: Egy orosz gyártmányú buszon egy szerb csempész egy élő görög teknőst szállított egy román májkrémes dobozban. A magyar vámőrök megtalálták, és elvették tőle az állatot. Őt magát elfogták, és nem tudom, hogy ezután mi lett vele, de abban bízhatunk, hogy a teknősből nem lesz leves.

Olyan ez, mint: ez elment vadászni, ez meglőtte, az hazavitte, ő megsütötte, és azt a picit elküldték az állatkertbe…

Persze, nem vagyok biztos benne, hogy a busz orosz volt, lehet, hogy szovjet. Annál rosszabb!

Valami személyes: egy hölgy azt mondta nekem, hogy kitűnően menedzselem a koromat. Utánagondoltam, hogy esetleg sértődjek meg? De aztán nem tettem. Nekem ugyanis van korom, és tényleg menedzselem. Amint itt olvasható mindenfelé….

Ti hallottátok? A barátnőm írta nekem: Tudósok egy tehén lapocka húsából kivett izom sejtjeit laboratóriumban szaporították, izomszerű, rózsaszín tömeg keletkezett, amiből hamburgert készítettek. Megsütötték. A vizsgáló bizottság felsorakozott és megkóstolta. Én úgy láttam, hogy a nő a zsűriben kicsit elfintorította az orrát, de befalta, megrágta, lenyelte (ki tudja mennyi pénzért?). A vélemény az volt, hogy elég jó ízű, csak száraz és most át fognak térni erre, de hagynak majd benne zsírsejteket is. Az egész egy cécó, egy burger jelenleg $ 332.000-be kerül. A kérdésem az, hogy kinek? (Nem hiszem hogy megéri, a természetes olcsóbb -mondja a barátnőm).

Nekem személy szerint pl. hiába adnának 332.000 dollárt, én nehezen venném rá magam, hogy megegyem. Persze, a dollárok elfogadásán gondolkoznék. Egy egész élet munkájával nem tudtam megspórolni ennyit, még megközelítőleg sem, szóval, ha valaki felszólít, hogy ennyiért egyem meg ezt a burgert, meggondolnám… Vagy tévedek a számításban?

Mint Hű Hírnök, beszámolok Nektek -ah, már megint a Pápa! – tudtam, hogy előbb-utóbb számíthatunk valamire, amin élezhetjük a fogainkat, és nem csalódtam. Szóval, a pápa hetedikére általános imanapot és böjtöt hirdetett, méghozzá a szírek mérges-gáz támadásaival kapcsolatosan, és ezt a Vatikáni Hírügynökség jelentette! Van még tovább is, figyeljetek csak: Az Ahmed Badredin al-Hasszún nevű szíriai Nagymufti -ez valami olyasmi, mint nálunk a pápa, bejelentette, hogy a jövő szombaton este héttől éjfélig részt vesz személyesen is az imán. A Szent Péter téren! Erről a hírről Mario Zenari damaszkuszi apostoli nunciust értesítette. Még mindig nincs vége! Hani Bakhoum Kiroulos, az alexandriai keresztény közösségek patriárchátus titkára jelezte, hogy az egyiptomi keresztény közösség lakóhelyükön csatlakoznak az imanaphoz és böjthöz is.

Eltekintve attól, hogy milyen nehéz volt ezen egyházi emberek neveinek helyes leírása -értetek tettem! Hát nem megérdemlitek tőlem? -szóval, ettől, -mindentől, eltekintve, a leírtak fedik a halottnak a puszi fogalmát. Ha nem tévedek.

„Állatság” a magyar kémgólya esete?

Megdöbbenve olvasom!: Az egyiptomi hatóságok a múlt héten őrizetbe vettek egy magyar gólyát kémkedés gyanúja miatt. A madárra szerelt GPS jeladó okozta a szárnyas „vesztét”. A gólya végül ártatlannak bizonyult, akárcsak számtalan más állat, akiket hasonló vád ért az elmúlt években. (Persze, nincs mit csodálkozni: 2011-ben a szaúdi hatóságok letartóztattak egy magasan repülő keselyűt, mivel azt gyanították, az izraeli hírszerzésnek, a Moszadnak dolgozik. 2010-ben pedig egy Vörös-tengeri üdülőhelyen az egyik tévécsatorna Izraelt hibáztatta a gyakori cápatámadások miatt. Azt feltételezték, hogy az izraeliek GPS vezérelte ragadozókkal akarják rontani az egyiptomi turizmust).

Ezek voltak jelenleg az újságok az Erdőben, ahol lakuk mi valamennyien…

Új aforizmáim:

„A hús olyan, mint egy falat kenyér. Csak jobb.”

„Nekem már csak egy krimi okoz örömöt. Mint például a kereszténység története.”

Ölel benneteket,

Isa

Tisztelt Szerkesztő!

Egy igen összetett kérdésben kérek öntől tanácsot!

Hatéves kismacskám nemző kandúrját tíz éve etetem-itatom jó gazda módjára. Ám túlságosan vastag bundája már a kezdetek-kezdetén problémákat generált. Mondhatni minduntalan szőrszál került a levesembe, amit egy magamfajta kékvérű úrilány szépen fogalmazva szembehunyva sem tolerál. Pedig lelkemre mondva jó neveltetésemből adódóan próbálkoztam számtalan női praktikával, szembekötősdivel, ragtapasszal, de képzelje odáig jutottam, hogy már bukósisakban jártam. Így úton-útfélen kivívtam a különc hölgy szerepét. Ennek köszönhetően én lettem a környék exkluzív lakója az aranyos bolyhos kiscicámmal. Hihetetlen, de már jó ideje minden valamire való hím minket környékezett!

Közben a haszontalan kandúr, hozzánk csődítette az össze kóbor szukát. Gondolhatja, milyen állapotok vannak a mi elit negyedünkben. Mindenki szörnyülködik a kupleráj láttán! Ráadásul ez a csirkefogó még egy kezdő állatidomár karmaiba is beleszaladt, aki jelenleg is, friss hússal táplálja. E mámoros állapotokban kell minduntalan rendre igazítani! Kidobom az ajtón és visszamászik az ablakon. Leskelődik és -oktondikám, nem érti miért van a táskámban vibrációs gyűrű, vagy, hogy a fogkefe nem csak a szájba való, és a gyöngysort én nem a nyakamon hordom. Igen, talán, hamarosan átveszi helyét egy pajkos kutyuska! Mitévő legyek?

Maga szerint, ez a kalandor szőrcsomó, rájön végre, hogy itt az ideje visszahízelegnie magát, vagy ne teketóriázzak és hívjam a sintért? De hát kiscicám édesapja…

Égető helyzetemre való tekintettel várom gyors szakmai válaszát!

Maradnék, csak így jeligével: „egy úrilány bolyhos kiscicával”

A címemet megtalálja a borítékon!

Kedveseim,

2013. július van, a gyümölcsfák dalra fakadnak, mi nyitott ajtók és ablakok mellett alszunk, jó idő van, jó nekünk, nagyokat lélegzünk, élünk!

Amikor ideköltöztünk, ezelőtt hét évvel, fel volt túrva a város. Az utca jobboldalán nagy plakátokon, bűbájos vakondok képével hirdették, hogy értünk, nekünk túrják a földet. Elképzelhető, milyen közlekedni a városban annak, akinek kocsija van. Ki van helyezve egy szemafor, mivel csak egy nyomsáv használható, tizessével engedi át az autókat, csigatempóban. Azt állította az iroda, – ahol a lakást vettük, hogy mire beköltözünk minden gyönyörű, sima lesz, virágok nyílnak majd, és álomautók közlekednek síri csendben az utcák két oldalán.

Nos. Eltelt hét év, a túrásokat nem temették be, de a vakondokat ábrázoló plakátokat széttépték, elhordták a téli viharok. Azt hittük, végre betemetik a lyukakat és a gödröket, de nem! Kiderült, hogy római kori falakat találtak, ezeket fel kell mérni, le kell rajzolni. Mintha fényképezésről soha nem hallottak volna a Városnál. Kirajzottak a régészek, ültek a gödrök mélyén ecsettel, amivel a köveket takarították, és rajztömbökkel, hogy arra lerajzolhassák a köveket. Az újság azt írta, hogy a régészek miattunk, nekünk és értünk ülnek a gödrök fenekén, és „biztosítják” a régi falak restaurálását. Időközben kiderült, hogy miután minden régi követ milliméterpapírra jegyeztek fel, a lyukakat fölöttük betömték, és máshol ásták ki régi kövek megtekintése, számbavétele- és bejelölése végett.

A város lakói fel vannak háborodva. Nem elég, hogy a várost – régiségét aláhúzandó, macskakövekkel kövezték ki, még a gödröket is kerülgetni kell lépten-nyomon. Az itteni baleseti sebészet éjjel-nappal le van terhelve a rengeteg lábtöréstől. Én már elajándékoztam az összes trotteur-sarkú cipőmet mert itt – úgy néz ki-, már soha nem lesz szükségem rájuk. A lakosok morognak és utálják a régészeket, szerintem meg is dobálják őket, pedig ők nem tehetnek arról, hogy a városatyák (nem írom ide, hogy mik)! Ám, nem régen azt írta az újság, hogy a Város igyekszik betemetni a gödröket, amit kiástak. Reméltünk és várakoztunk. És egyszer csak tényleg betemették a lyukakat.

Pár napig megdermedt a város. Még nem mertük elfogadni, hogy nem kell caplatnunk a sárban, és nem kell, – mint lomha földi békák, szanaszét görögni, és ugrálni gödörbe be, lyukból ki. Egyelőre tehát ki sem mertünk menni, még csak ízlelgettük a szájunk szélén a boldogságot, hogy most már nem lesz több csonttörés. Korai volt az öröm! Megszámoltam őket: csak az én környezetemben negyvennyolc szurikáta állt négy lábon, édesek, megenni valók, de a problémát nem oldják meg… Ma reggel arra virradt a város, hogy feltúrták. Az egészet. Ezúttal a baloldalon. A szemaforokat is kitették. Most az ottani lyukakban ülnek a régészek, és mentik a muzeális értékű köveket.

Persze, a Város hozzátanult: a régészeket megvédendő, az ásatásokat panelekkel elkerítették. Óriási plakátokon egész ember nagyságú szurikáta csoportok állnak két lábon, és a felirat ez: Értetek túrjuk a földet! Megszámoltam őket: csak az én környezetemben negyvennyolc szurikáta állt négy lábon, édesek, megenni valók, de a problémát nem oldják meg… Azon gondolkozom, hogy földet túrnak még a meztelen mullpatkányok, hörcsögök, nyusztok és nyestek, valamint a görények és giliszták is. Más így hirtelen nem jut eszembe. De ezeket is titokban tartom, mert a Város képes, és felhasználja az ötleteimet! Képzeljétek el, a jövőbeni ásatásokkor kedves gilisztákat ábrázoló plakátok fogják hirdetni, hogy csak nekünk és értünk, hogy a fene egye meg!

A lakópark, amiben lakunk, holnap nyári sörfesztivált rendez. Az urak, Fici is, a férjem, lementek asztalokat, padokat és sátrat állítani. Én nem mentem le, mert mit tülekedjek ott, ahol dolgozni kell? Még felküldenek egy létrára, azt pedig az idei első körlevelemben már megfogadtam: én létrára soha! És létráról le sem! De amikor készen volt, azért lebátorkodtam. És mit látnak szemeim? Hát nélkülem is fel tudták építeni a sátrat, sőt, villanyt is szereltek bele. Ez azért volt, hogy jobban lássunk. Egyik meghívott hölgy közölte velem, hogy ha zarándokutat (én!) forgatnék a fejemben, és elgyalogolnék ezért Santiago de Compostelába, át a Pireneusokon mezítláb!, ne tegyem, mert idén itt, Aachenben is zarándoklat van, mint minden hetedik évben. Amikor is ereklyéket mutatnak az összesereglett zarándokoknak, Szűz Mária leplét, Jézus pelenkáját(!), és még két valamilyen ereklyét, talán a keresztből egy faszilánkot! Szerintem ahány ország, ahány templomában, ahány keresztszilánkot őriznek, abból kitelne már egy egész erdő. Mindegy, elhatároztam, hogy zarándokutamat nem Santiagóba teszem, ha nagyon égetne a szükség, hanem itt maradok Aachenben, és ezzel le is zártam életem első zarándokútját. A templom ide 300 méterre van, ezt még kibírom, ha hirtelen indíttatásnál fogva tényleg odamennék. Velem az ilyet soha nem lehet tudni. Számtalanszor megtörtént életemben, hogy arra gondoltam: el kellene menni valamerre, de aztán mégsem mentem el. Vesse rám az első követ, aki ezzel nem így van… Mert ez ember, Kedveseim, teljesen emberi, olyan homo-dolog. Nem, nem a homo egyéb közkedvelt (már megengedték itt-ott, te jó ég, mit szól majd a pápa?) utótagjaira gondolok, hanem a bölcsességre, na!

Egyébként van két júliusi aforizmám:

Aki korán kell, az egész nap álmos!

Csak önmagadhoz légy jó, ha jót akarsz. Mások biztos nem fognak hálálkodni.

Ölel benneteket!

Isa