19 C
Budapest
csütörtök, május 2, 2024
Kezdőlap Blog Oldal 71

Isa és Fici utazásai 2. – Rizstál Hollandiában

Fénytelen fény

Kedveseim,

 

Ma volt Ficinek a szülinapja, este kint ültünk a balkonon, ünnepeltünk.

Valamikor, közvetlenül a disszidálásunk után egyszer Amszterdamban ettünk egy úgynevezett rizstálat, nagyon el voltunk bűvölve, és megfogadtuk, hogy majd valamikor még egyszer elmegyünk és eszünk egy ugyanilyen jó rizstálat (búrmogyoró szószok, és szójaszószok). Volt ez 1976-ban!

Tegnap, 37 év után eszünkbe jutott a történet, és az ízek, átmentünk hát Maasrtrichbe (Hollandia), és rendeltünk egy rizstálat két személyre. Nos, 20 féle dolgot hoztak kis tálakban: bárány, disznó, marha spíszeket, rákokat, halat és mindenféle gyömbéres meg savanyú-édes dolgot. Megettük, vagyis bátran átrágtuk magunkat az üveghegyen! Ezzel bizonyára tartoztunk az ördögnek. Mert úgy döntöttünk, hogy mi életünkben soha többet nem eszünk rizstálat. Inkább a zsíros kenyér!

Más, nem fogjátok elhinni: Ma tartják a Macskák Világnapját. Európai statisztikák szerint több a macska, mint a gyerek! Így már érthető a népességszaporulat problémája: A macskák egyszerre mindig több kismacskát hoznak a világra, szemben velünk, akik már az egy gyereknél is túlzásokba esünk.

Internacionális hír: Egy orosz gyártmányú buszon egy szerb csempész egy élő görög teknőst szállított egy román májkrémes dobozban. A magyar vámőrök megtalálták, és elvették tőle az állatot. Őt magát elfogták, és nem tudom, hogy ezután mi lett vele, de abban bízhatunk, hogy a teknősből nem lesz leves.

Olyan ez, mint: ez elment vadászni, ez meglőtte, az hazavitte, ő megsütötte, és azt a picit elküldték az állatkertbe…

Persze, nem vagyok biztos benne, hogy a busz orosz volt, lehet, hogy szovjet. Annál rosszabb!

Valami személyes: egy hölgy azt mondta nekem, hogy kitűnően menedzselem a koromat. Utánagondoltam, hogy esetleg sértődjek meg? De aztán nem tettem. Nekem ugyanis van korom, és tényleg menedzselem. Amint itt olvasható mindenfelé….

Ti hallottátok? A barátnőm írta nekem: Tudósok egy tehén lapocka húsából kivett izom sejtjeit laboratóriumban szaporították, izomszerű, rózsaszín tömeg keletkezett, amiből hamburgert készítettek. Megsütötték. A vizsgáló bizottság felsorakozott és megkóstolta. Én úgy láttam, hogy a nő a zsűriben kicsit elfintorította az orrát, de befalta, megrágta, lenyelte (ki tudja mennyi pénzért?). A vélemény az volt, hogy elég jó ízű, csak száraz és most át fognak térni erre, de hagynak majd benne zsírsejteket is. Az egész egy cécó, egy burger jelenleg $ 332.000-be kerül. A kérdésem az, hogy kinek? (Nem hiszem hogy megéri, a természetes olcsóbb -mondja a barátnőm).

Nekem személy szerint pl. hiába adnának 332.000 dollárt, én nehezen venném rá magam, hogy megegyem. Persze, a dollárok elfogadásán gondolkoznék. Egy egész élet munkájával nem tudtam megspórolni ennyit, még megközelítőleg sem, szóval, ha valaki felszólít, hogy ennyiért egyem meg ezt a burgert, meggondolnám… Vagy tévedek a számításban?

Mint Hű Hírnök, beszámolok Nektek -ah, már megint a Pápa! – tudtam, hogy előbb-utóbb számíthatunk valamire, amin élezhetjük a fogainkat, és nem csalódtam. Szóval, a pápa hetedikére általános imanapot és böjtöt hirdetett, méghozzá a szírek mérges-gáz támadásaival kapcsolatosan, és ezt a Vatikáni Hírügynökség jelentette! Van még tovább is, figyeljetek csak: Az Ahmed Badredin al-Hasszún nevű szíriai Nagymufti -ez valami olyasmi, mint nálunk a pápa, bejelentette, hogy a jövő szombaton este héttől éjfélig részt vesz személyesen is az imán. A Szent Péter téren! Erről a hírről Mario Zenari damaszkuszi apostoli nunciust értesítette. Még mindig nincs vége! Hani Bakhoum Kiroulos, az alexandriai keresztény közösségek patriárchátus titkára jelezte, hogy az egyiptomi keresztény közösség lakóhelyükön csatlakoznak az imanaphoz és böjthöz is.

Eltekintve attól, hogy milyen nehéz volt ezen egyházi emberek neveinek helyes leírása -értetek tettem! Hát nem megérdemlitek tőlem? -szóval, ettől, -mindentől, eltekintve, a leírtak fedik a halottnak a puszi fogalmát. Ha nem tévedek.

„Állatság” a magyar kémgólya esete?

Megdöbbenve olvasom!: Az egyiptomi hatóságok a múlt héten őrizetbe vettek egy magyar gólyát kémkedés gyanúja miatt. A madárra szerelt GPS jeladó okozta a szárnyas „vesztét”. A gólya végül ártatlannak bizonyult, akárcsak számtalan más állat, akiket hasonló vád ért az elmúlt években. (Persze, nincs mit csodálkozni: 2011-ben a szaúdi hatóságok letartóztattak egy magasan repülő keselyűt, mivel azt gyanították, az izraeli hírszerzésnek, a Moszadnak dolgozik. 2010-ben pedig egy Vörös-tengeri üdülőhelyen az egyik tévécsatorna Izraelt hibáztatta a gyakori cápatámadások miatt. Azt feltételezték, hogy az izraeliek GPS vezérelte ragadozókkal akarják rontani az egyiptomi turizmust).

Ezek voltak jelenleg az újságok az Erdőben, ahol lakuk mi valamennyien…

Új aforizmáim:

„A hús olyan, mint egy falat kenyér. Csak jobb.”

„Nekem már csak egy krimi okoz örömöt. Mint például a kereszténység története.”

Ölel benneteket,

Isa

Fénytelen fény

 

Égető helyzet

Égető helyzet

Tisztelt Szerkesztő!

Egy igen összetett kérdésben kérek öntől tanácsot!

Hatéves kismacskám nemző kandúrját tíz éve etetem-itatom jó gazda módjára. Ám túlságosan vastag bundája már a kezdetek-kezdetén problémákat generált. Mondhatni minduntalan szőrszál került a levesembe, amit egy magamfajta kékvérű úrilány szépen fogalmazva szembehunyva sem tolerál. Pedig lelkemre mondva jó neveltetésemből adódóan próbálkoztam számtalan női praktikával, szembekötősdivel, ragtapasszal, de képzelje odáig jutottam, hogy már bukósisakban jártam. Így úton-útfélen kivívtam a különc hölgy szerepét. Ennek köszönhetően én lettem a környék exkluzív lakója az aranyos bolyhos kiscicámmal. Hihetetlen, de már jó ideje minden valamire való hím minket környékezett!

fenytelen_feny__nagy

Közben a haszontalan kandúr, hozzánk csődítette az össze kóbor szukát. Gondolhatja, milyen állapotok vannak a mi elit negyedünkben. Mindenki szörnyülködik a kupleráj láttán! Ráadásul ez a csirkefogó még egy kezdő állatidomár karmaiba is beleszaladt, aki jelenleg is, friss hússal táplálja. E mámoros állapotokban kell minduntalan rendre igazítani! Kidobom az ajtón és visszamászik az ablakon. Leskelődik és -oktondikám, nem érti miért van a táskámban vibrációs gyűrű, vagy, hogy a fogkefe nem csak a szájba való, és a gyöngysort én nem a nyakamon hordom. Igen, talán, hamarosan átveszi helyét egy pajkos kutyuska! Mitévő legyek?

Maga szerint, ez a kalandor szőrcsomó, rájön végre, hogy itt az ideje visszahízelegnie magát, vagy ne teketóriázzak és hívjam a sintért? De hát kiscicám édesapja…

Égető helyzetemre való tekintettel várom gyors szakmai válaszát!

Maradnék, csak így jeligével: „egy úrilány bolyhos kiscicával”

 

A címemet megtalálja a borítékon!

 

Isa és Fici utazásai 1. – Aachen

Arca nem szeret

Kedveseim,

2013. július van, a gyümölcsfák dalra fakadnak, mi nyitott ajtók és ablakok mellett alszunk, jó idő van, jó nekünk, nagyokat lélegzünk, élünk!

Amikor ideköltöztünk, ezelőtt hét évvel, fel volt túrva a város. Az utca jobboldalán nagy plakátokon, bűbájos vakondok képével hirdették, hogy értünk, nekünk túrják a földet. Elképzelhető, milyen közlekedni a városban annak, akinek kocsija van. Ki van helyezve egy szemafor, mivel csak egy nyomsáv használható, tizessével engedi át az autókat, csigatempóban. Azt állította az iroda, – ahol a lakást vettük, hogy mire beköltözünk minden gyönyörű, sima lesz, virágok nyílnak majd, és álomautók közlekednek síri csendben az utcák két oldalán.

Nos. Eltelt hét év, a túrásokat nem temették be, de a vakondokat ábrázoló plakátokat széttépték, elhordták a téli viharok. Azt hittük, végre betemetik a lyukakat és a gödröket, de nem! Kiderült, hogy római kori falakat találtak, ezeket fel kell mérni, le kell rajzolni. Mintha fényképezésről soha nem hallottak volna a Városnál. Kirajzottak a régészek, ültek a gödrök mélyén ecsettel, amivel a köveket takarították, és rajztömbökkel, hogy arra lerajzolhassák a köveket. Az újság azt írta, hogy a régészek miattunk, nekünk és értünk ülnek a gödrök fenekén, és „biztosítják” a régi falak restaurálását. Időközben kiderült, hogy miután minden régi követ milliméterpapírra jegyeztek fel, a lyukakat fölöttük betömték, és máshol ásták ki régi kövek megtekintése, számbavétele- és bejelölése végett.

A város lakói fel vannak háborodva. Nem elég, hogy a várost – régiségét aláhúzandó, macskakövekkel kövezték ki, még a gödröket is kerülgetni kell lépten-nyomon. Az itteni baleseti sebészet éjjel-nappal le van terhelve a rengeteg lábtöréstől. Én már elajándékoztam az összes trotteur-sarkú cipőmet mert itt – úgy néz ki-, már soha nem lesz szükségem rájuk. A lakosok morognak és utálják a régészeket, szerintem meg is dobálják őket, pedig ők nem tehetnek arról, hogy a városatyák (nem írom ide, hogy mik)! Ám, nem régen azt írta az újság, hogy a Város igyekszik betemetni a gödröket, amit kiástak. Reméltünk és várakoztunk. És egyszer csak tényleg betemették a lyukakat.

Pár napig megdermedt a város. Még nem mertük elfogadni, hogy nem kell caplatnunk a sárban, és nem kell, – mint lomha földi békák, szanaszét görögni, és ugrálni gödörbe be, lyukból ki. Egyelőre tehát ki sem mertünk menni, még csak ízlelgettük a szájunk szélén a boldogságot, hogy most már nem lesz több csonttörés. Korai volt az öröm! Megszámoltam őket: csak az én környezetemben negyvennyolc szurikáta állt négy lábon, édesek, megenni valók, de a problémát nem oldják meg… Ma reggel arra virradt a város, hogy feltúrták. Az egészet. Ezúttal a baloldalon. A szemaforokat is kitették. Most az ottani lyukakban ülnek a régészek, és mentik a muzeális értékű köveket.

Persze, a Város hozzátanult: a régészeket megvédendő, az ásatásokat panelekkel elkerítették. Óriási plakátokon egész ember nagyságú szurikáta csoportok állnak két lábon, és a felirat ez: Értetek túrjuk a földet! Megszámoltam őket: csak az én környezetemben negyvennyolc szurikáta állt négy lábon, édesek, megenni valók, de a problémát nem oldják meg… Azon gondolkozom, hogy földet túrnak még a meztelen mullpatkányok, hörcsögök, nyusztok és nyestek, valamint a görények és giliszták is. Más így hirtelen nem jut eszembe. De ezeket is titokban tartom, mert a Város képes, és felhasználja az ötleteimet! Képzeljétek el, a jövőbeni ásatásokkor kedves gilisztákat ábrázoló plakátok fogják hirdetni, hogy csak nekünk és értünk, hogy a fene egye meg!

A lakópark, amiben lakunk, holnap nyári sörfesztivált rendez. Az urak, Fici is, a férjem, lementek asztalokat, padokat és sátrat állítani. Én nem mentem le, mert mit tülekedjek ott, ahol dolgozni kell? Még felküldenek egy létrára, azt pedig az idei első körlevelemben már megfogadtam: én létrára soha! És létráról le sem! De amikor készen volt, azért lebátorkodtam. És mit látnak szemeim? Hát nélkülem is fel tudták építeni a sátrat, sőt, villanyt is szereltek bele. Ez azért volt, hogy jobban lássunk. Egyik meghívott hölgy közölte velem, hogy ha zarándokutat (én!) forgatnék a fejemben, és elgyalogolnék ezért Santiago de Compostelába, át a Pireneusokon mezítláb!, ne tegyem, mert idén itt, Aachenben is zarándoklat van, mint minden hetedik évben. Amikor is ereklyéket mutatnak az összesereglett zarándokoknak, Szűz Mária leplét, Jézus pelenkáját(!), és még két valamilyen ereklyét, talán a keresztből egy faszilánkot! Szerintem ahány ország, ahány templomában, ahány keresztszilánkot őriznek, abból kitelne már egy egész erdő. Mindegy, elhatároztam, hogy zarándokutamat nem Santiagóba teszem, ha nagyon égetne a szükség, hanem itt maradok Aachenben, és ezzel le is zártam életem első zarándokútját. A templom ide 300 méterre van, ezt még kibírom, ha hirtelen indíttatásnál fogva tényleg odamennék. Velem az ilyet soha nem lehet tudni. Számtalanszor megtörtént életemben, hogy arra gondoltam: el kellene menni valamerre, de aztán mégsem mentem el. Vesse rám az első követ, aki ezzel nem így van… Mert ez ember, Kedveseim, teljesen emberi, olyan homo-dolog. Nem, nem a homo egyéb közkedvelt (már megengedték itt-ott, te jó ég, mit szól majd a pápa?) utótagjaira gondolok, hanem a bölcsességre, na!

Egyébként van két júliusi aforizmám:

Aki korán kell, az egész nap álmos!

Csak önmagadhoz légy jó, ha jót akarsz. Mások biztos nem fognak hálálkodni.

Ölel benneteket!

Isa

Arca nem szeret

Szamurájok és gésák

2013. november 3-ig látható a "Szamurájok és gésák – Hagyományos japán viselet és kortárs magyar ékszerek" című kiállítás  Budapesten, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban.

Info: 06-1 322-8476

Ismerd meg Maglódot!

Maglód - Katolikus templom

Itt voltak szerelmesek Petőfi szülei

Maglód legérdekesebb irodalomtörténeti eseménye, hogy itt ismerték meg egymást Petőfi Sándor szülei, Hrúz Mária és Petrovics István. Ugyan később 1818. szeptember 15-én Aszódon kötöttek házasságot, és fiúk Petőfi Sándor már Kiskőrösön született, ám 1815 és 1817 között itt éltek az Ófaluban, a patak partján.

Petrovics István mészárosmester, a közhiedelem szerint szerb, újabb kutatások alapján szlovák családból származott. A Petrovicsok Felvidékről származnak, mint a Hrúz ág is, mely a Turóc vármegyei Necpál községből.

Petőfi anyai nagyapja, Hrúz Mihály, tehetős redemptus, Kecskemét város tekintélyes polgára volt. Leánya Hrúz Mária férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél, Martiny Mihálynál. Szlovák anyanyelvű volt, a magyar nyelv használatára csak asszonykorában tért át.

Petrovics István és Hrúz Mária valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, ám Aszódon kötöttek házasságot, Mikulás Dániel evangélikus lelkész eskette össze őket. Petrovics ekkor szabadszállási székbérlő volt, majd 1821-ben Kiskőrösre költöztek. 1822-24-re a családfő kibérelte a kiskőrösi mészárszéket és ott lakott nejével együtt, így született ott meg ötödfél évi házasságuk után első gyermekük, Petrovics Sándor. Aki később Petőfire magyarosította a nevét. Kezdetben állítólag még a „Petőfy”aláírást is használta (legalább kétszer), és csak később lett véglegesítve a Petőfi írásmód.

Maglód - Katolikus templom
Maglód – Katolikus templom

Márványtábla és szoborpár őrzi az emléküket

A szülők hajdani házuk falára (Maglód, Petőfi tér 1.) emléktáblát helyeztek, az alábbi szöveggel:

„Ennek a háznak a helyén állt az az épület, amelyben Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István mérte a húst 1815 – 17 között. Itt ismerkedett meg Hrúz Máriával akit három évvel később vett feleségül. Ez az emléktábla l991 március 15-én került az evangélikus ifjúság által 1948-ban állított és később megrongálódott márványtábla helyére. Nagy költőnk és szülei emlékét szeretettel őrzi Maglód Nagyközség Lakossága. …”

A pergolával (az egyik legrégebbi favázú árnyékolási technika) körülvett kis téren Petőfi Sándor szülei, Petrovics István és Hrúz Mária fából faragott szobra látható. A szoborparkot Somogyváry Mihály belsőépítész, Maglód díszpolgára tervezte, a Petőfi szülőket ábrázoló szobrot Enes Nagy Sándor faragta.

Domjád Edit is szavalt az ünnepségeken

Maglódon járt általános iskolába Domján Edit Jászai mari-díjas színművésznő is.

Édesapja gyári munkás, édesanyja egyszerű vidéki család gyermeke. Szűkös anyagi helyzetük miatt meglehetősen szerény körülmények között éltek. 1946-ban Maglódra költöznek, itt végezte el az általános iskolát, kitűnővel. Sokat szerepelt iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken. Az általános iskola után sikeresen felvételizett a Színházművészeti Főiskolára.

„Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta megváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele. ”– emlékezett rá Kaló Flórián. Aki 1991-ben Domján Edit emlékére létrehozta a Domján Edit Alapítványt.

Ahol a dombság és a síkság összeér

Maglód a Gödöllői-dombság és a Pesti-síkság találkozásánál fekszik, Budapest központjától 28 km-re, határától azonban csak 3 km-re található. Közvetlen szomszédai: Gyömrő, Ecser, Üllő, Pécel és Mende. Északi részén, a Hármas-hegynél ered az Alsó-Tápió.

Az aranykincs a Nemzeti Múzeumba került

Késő bronzkori, ill. kora vaskori épületmaradványok, kemencék, használati eszközök nagy számban kerültek elő a település határában. Kelta, szkíta, avar jelenlét a feltárást követően egyértelműen bizonyítható. A maglódi avar aranykincs a Nemzeti Múzeumban került kiállításra. Az időszámítást követő korokból a hunokra utaló temetkezés nyomai is napvilágra kerültek. A régészek feltártak egy késő Árpád-kori település maradványát is, egy korabeli templom létezését bizonyító burkolólapokkal, szenteltvíz tartó töredékkel.

Maglód község alapításáról nincsenek pontos adatok. Feltételezhető, hogy már a honfoglalás idején voltak lakói ennek a tájnak, és az utak védelmét szolgáló földvárak körüli települések közé tartozott. A falu neve és birtokosai a középkori oklevelekben gyakran szerepelnek. Anonymus is említi Maglódot, amikor arról a Maglód nevű főúrról beszél, aki a XII. században élt, és a Gyula-Zsombor nemzetség sarja volt. Anonymus felsorolja a hét vezért és azok nemzetségét. Tétény vezér fia Horka, az ő fia Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség („genus Maglout”) származik. III. Béla király névtelen jegyzője nem számol be arról, hogy ez a terület szállásbirtokként vagy adományként került-e a nemzetség birtokába. Annyi azonban bizonyos, hogy a Maglód- Maglódi családelnevezés évszázadokon keresztül szerepel az írott forrásokban, és magának a nemzetségnévnek az etimológiája (Maglout=mag, átvitt értelemben: termékenység) is kapcsolatba hozható a település környéki jól termő földekkel.

Juhtenyésztés, búzatermelés, szlovákok Nógrádból

1344-ben Maglódi Domokost, mint királyi embert említik egy oklevélen.

Az írásos emlékekből kiderül, hogy a maglódi földeknek mindig több tulajdonosa volt. 1408-ban a falu birtokosai közt a Maglód-család mellett már a Péczeli és a Hartyáni-család is felbukkan, a XVI. század derekán pedig Hatvany György tulajdonában volt a falu. Lakosságának túlnyomó többsége a középkorban magyar ajkú volt.

A helyi evangélikus templomban lévő felirat szerint a községet 1546-ban dúlták fel az oszmán hadak, akkor szóródott szét a népe. 1546-ban, közvetlenül a pusztítás előtt még 19 férfi szerepel az összeírásban, 1590-ben már csak négy. 1562-ben egy másik feljegyzés szerint „Csaba nevű falu népével egy helyen laknak” (a maglódiak).

A helyi templomot mecsetté alakító török földesurak tímár-, ziámet- és khász-birtokosok voltak, és lajstromaikból kiderül, hogy a maglódiak már a XVI. században juhtenyésztéssel és búzatermesztéssel foglalkoztak, amely tevékenységek egészen a XX. század közepéig a helyi gazdaság jellegadó ágazatai maradtak.

A török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc idején elnéptelenedett. A falut 1710 után telepítették be újra, elsősorban Nógrádból érkezett szlovák jobbágyokkal. A 18. században a Fáy és Ráday családok birtokolják.

A világosi fegyverletétel után sem vonták vissza a jobbágyfelszabadításról szóló törvényt, és az 1853-as császári rendelet megszüntnek tekintette az úrbéri viszonyokat. Ennek következményeként Maglódon is kialakultak az önálló parasztgazdaságok, de az úri birtok ezután is maghatározó maradt a falu birtokstruktúrájában: három család − a Kóczánok, a Schulhoffok és a Wodianerek − az egész határ közel felét birtokolták. Mintagazdaságokat hoztak létre, sőt az utóbbi família egy szép kastélyt is építtetett, ami mind a mai napig látható, és Maglód legértékesebb műemléke.

A 20. század második felében a község dinamikus fejlődésnek indult, elsősorban a nyaralósi és klenovai részen épültek új házak. Ma több mint 10 ezren lakják, lakóinak nagy része Budapesten dolgozik. A 90-es években kiépült a víz-, telefon-, gáz- és csatornahálózat, az elmúlt években számos utcát burkoltak aszfalttal.

2007. július 1-én városi rangot kapott.

Látnivalók Maglódon

Római katolikus templom

Evangélikus templom – késő barokk, kereszt alaprajzú, torony nélkül

Wodianer-kastély – 1870-ben, klasszicizáló stílusban épült kúria

A gyömrői gyilkosságok emlékparkja – Az 1945-ben kivégzett áldozatok emlékére

Petőfi-emléktábla

Petőfi-szobor

Trianon-emlékmű és országzászló

Történelmi sétány

Forrás: maglod.hu, wikipedia.hu

A szöveg bővítés alatt, még több fotó – később!

Gombás rizzsel töltött csirkemellfilé

Gombás rizzsel töltött csirkemellfilé, sült almával

Hozzávalók

60 dkg csirkemellfiléGombás rizzsel töltött csirkemellfilé

só, őrölt bors

3 gerezd fokhagyma

15 dkg párolt rizs

1 fej vöröshagyma

2 evőkanál olívaolaj

15 dkg sampion gomba

1 csokor petrezselyem

1 tojás

30 dkg szeletelt bacon

 

A körethez

 2 dkg vaj

2 evőkanál méz

4 db piros alma

 

Elkészítés

A csirkemellfiléket nyitott szeleteléssel félbevágjuk, és lazán kiklopfoljuk. Sóval, borssal és zúzott fokhagymával fűszerezzük. A párolt rizst kihűtjük, az aprított vöröshagymát az olívaolajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a cikkekre vágott gombát és az aprított petrezselymet. Az egészet továbbpirítjuk, sóval, borssal ízesítjük, majd belekeverjük a tojást és a lisztet. Egy darab alufóliát az asztalra terítünk, lefektetjük egymás mellé a szalonnaszeleteket, majd jöhet rá a csirkemell. A hús közepére halmozzuk a rizstölteléket, és az alufólia segítségével az egészet szorosan felgöngyöljük. Az alufólia két végét szorosan összecsavarjuk, majd a hústekercset tepsibe tesszük, és 200 C°-os sütőben 30 percig sütjük. Mielőtt a húst kivennénk a sütőből az alufólia tetejét vágjuk föl, és hajtsuk le a húsról, majd pirítsuk ropogós pirosra.

A körethez a forró vajon karamellizáljuk meg a mézet, majd a cikkekre vágott, kimagvazott almákat dobjuk rá, és nagy lángon, rázogatva süssük meg. Tálaláskor a fóliából kibontott csirketekercset felszeleteljük, tányérra fektetjük, melléhalmozzuk a sült almát, és meglocsoljuk a szaftjával.

 

 

Démoni érintés trilógia

 

Spirit Bliss

 Démoni érintés trilógia

(A múlt árnyai, A jövő árnyai, A jelen árnyai)

Az írónő pécsi születésű, igazi neve Hujder Adrienn. Egyetemi tanulmányait a Pécsi tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakon végezte. 2012-ben diplomázott. 13 éves korában kezdett írni először fanfictionöket majd verseket, novellákat és kisregényeket. Egyetemi évei alatt Harry Potter és Twilight fanficeket írt. Rajongói bíztatásra írta meg első könyvét az Árnyékvilágot amit a Könyvmolyképző Kiadó jelentetett meg 2010-ben. Ezt követően még három könyve látott napvilágot, és a rajongók hamarosan kezükbe vehetik az írónő 5. könyvét, aminek címe a Mennydörgő némaság lesz, és az Árnyékvilág univerzumához kapcsolódik majd.

Nagy reményeket fűztem ehhez a sorozathoz, főleg az írónő előző könyve miatt, ami remekül sikerült. Azonban már a harmadik fejezetnél hatalmas csalódás ért. A könyv alapötlete egyedi és sok lehetőséget érzékeltet, habár ma már minden második könyvhöz hasonlóan ebben is a vámpíroké a főszerep. Az alap: A Föld elsötétedet így már semmi sem tartja vissza a vámpírokat attól, hogy uralmuk alá hajtsák a teljes lakosságot. Emberek egy kis létszámú csoportja nem hódol be az uralomnak és a föld alatt csatornákban bujkál. Az ellenállók kifejlesztenek egy időgépet, hogy a múltban pusztítsák el a vámpír faj szülőatyját Véreskezű Casimirt. Ebből következik, hogy az első könyv jórészt a múltban, nagyjából az 1500-as években játszódik. Az első probléma a könyvel itt volt. Az író egy cseppet sem erőltette meg magát azon, hogy némi korhűséget csempésszen a sorok közé. Ha nem hangozna el fejezetenként az, hogy a múltban járunk az olvasó bátran hihetné, hogy egy XXI. századi angol faluban van. Olyan tévedések vannak, csak, hogy néhányat említsek: A társadalmi viszonyok rossz bemutatása, egyházi szerepek lebutítása, erős túlzások, részlehajló vélemény és tévhitek jelennek meg egyházi tekintetben, a nevek alapján eldönthetetlen, hogy melyik országban is járunk tulajdonképpen. Sajnos azonban ez csak az egyik legelső hiba. A karakterek első ránézésre érdekesek, azonban még a könyv végén sem történik semmilyen jellemfejlődés, sőt visszafejlődés tapasztalható. A hősnő annak ellenére, hogy húsz éves (és itt megörültem, hogy végre egy komolyabb karaktert is kapunk a rengeteg 16-17 éves karakter mellé) és végigharcolta magát eddigi életén, úgy viselkedik, mint egy 14 éves tini lány és csak magát sajnáltatja nagyjából a könyv egyharmadától. A csavarok ellenben jók, de rosszul vagy érthetetlenül vannak kibontva, és ezzel együtt élvezhetetlen. Összességében egy hosszabb délutáni kikapcsolódásnak megteszi, de ehhez hasonló, sőt sokkal jobb írásokat olvashatunk különböző internetes oldalakon.

A második kötet megírása szempontjából pont ugyanakkora csalódás, mint elődje. A hibák nagyjából ugyanazok bár már nem a múltban járunk. A szereplők ugyanolyan személytelek, és ráadásul fejlődésképtelen a cselekedetük, a logika teljes hiányában vannak. Ráadásul egy új probléma is felmerül, mégpedig az idő kérdése. Elvileg volt egy alap időzóna, amit a lány az első kötetben megbontott. De hasonló eseményekre került sor az eredeti idősíkon is. Viszont az hogy a kettő miben is tér el, és miben és hogy lett más, nem tudunk meg semmit, habár ez legalább olyan érdekes, ha nem érdekesebb, mint maga a végkifejlet.

Ezeknél a könyveknél tudom azt mondani, hogy érdemes a Rubinvörös után elolvasni, hogy teljes képet kapjunk egy jól, és egy rosszul megírt könyv közti különbségről. A Rubinvörösben az időutazás egy fontos elem, ami a fantasy műfaj szempontjából van megközelítve, így a megjelenítése hibátlan. A Démoni érintésben az időutazás sci-fi jellegű fantasy elemekkel keverve, ezért zavaró az idősíkok megmagyarázásának hiánya. A trilógiából eddig 2 kötet jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Terjedelem: A múlt árnyai: 464 p., A jövő árnyai: 324 p.

Ár: A könyvek mindegyike 3000 Ft

Időtlen szerelem trilógia

 

Kerstin Gier

Időtlen szerelem trilógia (Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld)

Kerstin Gier német írónő, 1966-ban született Bergisch Gladbach-ban, Németországban. Már gyermekkorától kezdve írónőnek készült. A középiskola után többféle területen is folytatott tanulmányokat. Tanult germanisztikát, anglisztikát, zeneművészetet, de végül üzleti pedagógiából és kommunikációs pszichológiából szerzett diplomát. Ezekben az időkben nem foglalkozott írással. Később 28 éves korában fordult újra a történetírás felé. Könyveivel nagy sikert aratott a közönség előtt. Néhány könyvét Sophie Berard és Jule Brand álnéven jelentette meg. 2005-ben a Booklover Conference a Ein unmoralisches Sonderangebot című regényét választotta az év regényének.

Időutazás, szerelem, fura rokonok és rengeteg bonyodalom. Talán ezek jellemzik legjobban Kerstin Gier trilógiáját. Az alaptörténet nem túl érdekes talán egy kissé sablonos is. Az időutazás témája legalább annyira felkapott mostanában, mint a természetfeletti lényeké. Ami mégis különlegessé teszi ezt a három könyvet, az a megvalósítás. Az írónő teljesen új köntöst ad a témának, ezzel elvéve minden sablonos élt. A karakterek is más megvilágításba kerülnek. Az első eltérés az átlagos időutazással foglalkozó történetektől a karakterek korában rejlik. Főszereplőink fiatal egyetemisták és főként gimnáziumi tanulók, bár szép számmal kapnak fontos szerepet a felnőttek, ami nem feltétlenül jellemző erre a kategóriára. A figurák nem tudósok, nem világot megmenteni akaró kalandorok, és nem „véletlenül belecsöppentem egy időhurokba” fiatalok. A könyvek szövegezése kellemes és érthető, illik a szereplőkhöz valamint a humort sem nélkülözi a történet, ahogyan a szerelemet sem. A cselekményt a női főszereplő szemszögéből láthatjuk, emiatt a történet főként egy szálon fut, könyvenként összesen két-két kitérővel a prológusnál és az epilógusnál. A három kötetet érdemes, más könyvekkel való hátráltatás nélkül, egyszerre elolvasni, mert a történet így lesz egész és, aminek különösen örültem, minden elvarratlan szál a helyére került a harmadik kötet végére. A folytatásokra sem kell várni, a trilógia minden kötete megjelent magyarul a Könyvmolyképző Kiadónál. A műveket a vörös pöttyös könyvek kategóriába sorolták, de véleményem szerint messze kiemelkedik közülük, és talán a csoport legjobb darabjai ezek a könyvek. Személy szerint korosztálytól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki kalandos és némi fantasyval megbolondított olvasmányt szeretne egy csipetnyi humorral és szerelemmel.

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó – vöröspöttyös könyvek

Könyvek terjedelme: Rubinvörös: 334 p., Zafírkék: 358 p., Smaragdzöld: 445p.

Ára: A könyvek mindegyike 3000 Ft

Karinthy Frigyes emlékkiállítás

2013. december 31-ig látogatható Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a "Számadás a tálentomról" című Karinthy Frigyes emlékkiállítás.

Info: 06-1-317-3611

Gyümölcsös-túrós palacsinta

Gyümölcsös-túrós palacsinta

Hozzávalók a tésztához

Gyümölcsös-túrós palacsinta3 db tojás

25 dkg liszt

1 evőkanál cukor

5 dl tej

1 dl olaj

3 dl szódavíz

1 csipet só

Hozzávalók a krémhez

25 dkg túró

3 evőkanál kristálycukor

1 csomag vaniliás cukor

1 tojássárgája

1 citrom reszelt héja

1 evőkanál tejföl

Hozzávalók a gyümölcsraguhoz

20 dkg fekete szeder

3-4 db őszibarack

2-3 evőkanál porcukor

Elkészítése

A palacsintatésztához a lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a tojásokat, a sót, a tej felét és kézi habverővel simára keverjük. A maradék tejet apránként a szódavízzel együtt a tésztához keverjük, majd végül beleöntjük az olajat. Jól kiolajozott palacsintasütőben kisütjük a palacsintákat.

A töltelékhez a túrót jól áttörjük, egy tálba téve, hozzátesszük a kristálycukrot, a vaníliás cukrot, a tojássárgáját, a tejfölt és a citrom reszelt héját. Jól kikeverjük és a palacsintákba elosztva beletöltjük.

A gyümölcsraguhoz a porcukrot karamellizáljuk, hozzáadjuk a darabokra vágott őszibarackot, majd a szedret.

A feltekert palacsintákat a tálaláshoz srégen elvágjuk, tányérra fektetjük, és körberakjuk karamellon átfuttatott szederrel és őszibarackkal. Porcukorral megszórva kínáljuk.